Ebben a miliőben kivételes helyzetben volt az az ókori gondolkodó, akinek „fővámszedő” testvérbátyja kora egyik leggazdagabb bankárjaként többek közt Heródes monumentális építkezéseit finanszírozta − de jó testvérnek is mutatkozott: különleges adottságokkal megáldott öccsét a kor legjobb iskoláiban taníttatta. Alexandriai Philón (i. e. kb. 20.–i. sz. kb. 50.) a hellenizált zsidóság legjelentősebb vallásbölcselője lett.

A jeles ókori zsidó gondolkodó és történetíró műve személyes beszámoló az alexandriai zsidók Rómába, Caligula császárhoz küldött követségéről, az „istencsászár” és a zsidó nép vallási szokásainak korabeli konfliktusáról. A küldöttség sorsa már az indulás pillanatában megpecsételtnek tekinthető, hiszen a Philón által vezetett zsidó képviselőknek nem sok esélyük volt a tébolyult, gonosz császárral szemben. Uhrman Iván jóvoltából korszerű fordításban olvasható e rendhagyó, ám igen jelentősmű,melyet jegyzetekkel és egy mini kor- és kutatástörténeti utószóval látott el. Ez utóbbi nyolc tematikus tudományos kérdést vet fel, s egyben útmutatást is ad az olvasónak a lehetséges válaszok és további kérdések tekintetében. Többek közt Phi valamint a görög filozófia vonatkozásait boncolgatja. Uhrman joggal vetizonyos modern kutatók nem tekintik filozófusnak, mivel számára a bölcselet csak a vallás hermeneutikai és apologetikai eszköze lett volna. A máig vitatott témák közül − amilyen a zsidó és görög hagyomány szintézise Philón munkásságában – Uhrman világosan fogalmazza meg a józan történész álláspontját, amely szerint bár a keresztény egyházatyák sokat tettek az életmű megőrzéséért, az ő értelmezésük már túllép a szerző valódi szándékán.

Persze a többféle olvasatot kínáló szerzői állítások sora igen terjedelmes, erre említekmost egy példát a szóban forgó mű tizenhatodik fejezetéből: „…hamarább változik át emberré Isten, mint Istenné az ember…”

Ugyancsak régi hiányt pótló alapművet jelentetett meg a kiadó igen színes és szerteágazó sorozatainak egyikében, a Scripta Iudaicában, melynek kiváló tematikája a sorozatszerkesztő Haraszti György érdeme. Az ő lényegre törő „utószavából” kirajzolódnak a „vád és védelem” részéről azóta is sokat hangoztatott véleménykülönbségek, melyek rávilágítanak a szerző által érintett lényeges kérdésekre. Moses Mendelsshon Jeruzsálem című műve nemcsak a tizenkilencedik század német felvilágosodásának, de még a korabeli magyar művelődéstörténetnek is része, hiszen első teljes kiadása Magyarországon jelent meg (Ofen, 1819.). A most közreadott első magyar nyelvű kiadás Szilágyi Gál Mihály avatott fordítását dicséri, a szerző gondolatainak hű tolmácsolása.

Mendelsshon célkitűzése és módszere az volt, hogy egyeztesse a zsidó vallási hagyományt a kortárs filozófiai és kultúrtörténeti nézetekkel. A szerző azt kívánta bemutatni, hogy a zsidó vallási hagyományok és szokások nem állnak ellentétben az állam törvényeivel. Míg az első részben a görög filozófia etikai vonatkozásait állítja párhuzamba, addig a második részben a mindenkori hatalom felelősségét veti egybe a tolerancia alapvető elvével.

Mendelsshon kivételes tehetségét jellemzi az is, hogy egy korabeli filozófiai pályázatonmég Kantot ismegelőzte. Közismert Lessinggel való barátsága, aki róla mintázta a Bölcs Náthán címszereplőjét. Azt sem tartjuk véletlennek, hogy az utókor a „Zsidó Platónnak” neveziMendelsshont, aki egyben a felvilágosodás első jelentős zsidó gondolkodója volt. Gondolatai között találhatunk talmudi hivatkozást is, mely szerint Hillél mester a római császár kérdésére azt felelte, hogy a zsidó vallás lényege: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Minden más csak kommentár.”

Alexandriai Philón jelentése a Gaius Caligulánál járt küldöttségről Attraktor, 118 oldal, 2400 forint

Moses Mendelssohn: Jeruzsálem, Attraktor, 129 oldal, 2400 forint