Van egy barátom, aki azt mondta néhány éve, hogy ő annyira szeretné szeretni a népi kultúrát, de nem hagyják neki. Ez a barátom normális ember, a közéletről folytatott vitákban nem csapódik sem ide, sem oda, nem izzik, nem hevül a hirtelen gyártott eszmékért, egyszerűen csak normális, akinek nem esik jól, hogy néhány öltönyös divatszemüveges paprikajancsi goromba igyekezettel sajátít ki magának eszmét, kultúrát, himnuszt, miegyebet.

Szóval, ez a barátom szeretné politika- és ideológiamentesen kedvelni a saját múltját, de erre ritkán kap lehetőséget. Kivéve talán az évente rendezett Mesterségek Ünnepét, amely nem mesterséges ünnep, egy természetes igény hívta életre, jelesül az, hogy a Dunaparti giccsmagyarok termékbemutatója mellett legyen egy vásár, amelyen a népművészet, a hagyományőrzés valódi, hiteles mesterei mutatkozhatnak be. És nem kell pitykés mellényt ölteni az esemény tiszteletére, a területen műtájszólással urambátyámozni, nem kell kokárdamagyarnak lenni, egyáltalán semminek sem kell lenni, csak érdeklődőnek, és ez azért jó, nagyon jó.

Immár 25 éve létezik aMesterségek Ünnepe, és valahogy nem kopik a fénye, a Budavári Palota környékén 800 mester, több mint 80 ezer látogató, mesterségbemutatók, kirakodóvásár, magyar és külföldi táncosok, zenekarok, komédiások, bábosok, idén lesz viseletbemutató is, „Korok és korosztályok, hétköznapi és ünnepi alkalmak divatja” címmel – Galgamenti, sárközi, kalocsai, rábaközi ünnepi és hétköznapi viseletekből. A 2011-es program díszvendégei a balti államok lesznek, Észtország, Litvánia, és Lettország kézművesei mutatják meg mesterségeik titkait. A Mesterségek Ünnepét negyedszázada találták ki. Mesteri ötlet volt.

Infó

MESTERSÉGEK ÜNNEPE a Budavári Palotában augusztus 18–21-ig.