Végakarata szerint csak most, a temetését követő napon búcsúzhatok tőle.

55 aktív év alatt 140 filmben vettem részt – mondod a Rólad készült portréfilmben azzal a már-már alázatos szerénységgel, amely legendás tehetségeddel párosult.

Nem alkotott, nem készített filmeket, hanem részt vett bennük. Nekem húsz alkalommal volt szerencsém társa lenni. Jelenléte mindig végtelen biztonsággal töltött el. Gondolom, hasonlót érezhettek a rendezők Keletitől Szász Jánosig, akiknek dolgozott, „pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen”. S ha még nem volt tökéletes a végeredmény, akkor „nekilátott egy szál grafitceruzával ereket húzni a festett falra. Az évtizedek hajszálrepedéseit. Ettől a falak elkezdtek élni, lélegezni” – emlékezik Szabó István a Bizalom lakására.

Fábri Zoltán Utószezonjában olyan patikát épített Győr főterén, hogy az emberek ott akarták kiváltani a receptjüket. Mi az, amit ő tudott a legjobban? – A hitelességet, a valóságosságot, a „fürdőszobák páráját, az előszobák sarát, a nyitott ablakkeretek porát”. – (Szabó).

Gárdos Péter Szamárköhögésében a rendező szüleinek egykori lakását kellett megépítenie. Sokat beszélgetnek, Romvári jegyzetel. Gárdos aggódik, hogy nem értik egymást. Majd a kész díszletbe érve megrendül. „Mintha beléptem volna szüleim lakásába. Egy az egyben. Valamit Romvári megérez, s ettől zseni.”

– Meg attól, hogy kristálytiszta logikával értelmezte feladatát. A Szerelem kapcsán mondja: „A film három ember belső világáról szól. A díszlet olyan körülöttük, mint a levegő. Van, de nem létezik.”

Hát őt veszítettük most el, s félek, hogy vele együtt a szemléletet is, amely tehetségből, szorgalomból és önzetlenségből táplálkozott. S ha majd egyszer megint lesz magyar film, talán lesz egy műterem is, amelynek a homlokzatára ez lesz írva: ROMVÁRI STÚDIÓ.

Nyugodjál békében, amilyen békében és szeretetben éltél családoddal és munkatársaiddal!

Ragályi Elemér

1926–2011