Fogadjunk, hogy holnapra meghal!
„Gorman atyát halálos ágyán fekvő asszonyhoz hívatják, ám hogy Mrs. Davis miről gyónt a papnak, csak a regény végén derült ki: Gorman atyát ugyanis még aznap meggyilkolják. A nyomozást vezető Lejeune felügyelőnek önkéntes segítőtársa akad: Mark Easterbrook, aki voltaképpen a mongol építészetről szándékozna könyvet írni, de – akaratán kívül – olyan események tanúja lesz, hogy nem maradhat tétlen. Így kerül a Sárgaszínű
Lóról elnevezett hajdani fogadóba. Ebbe a házba azonban nem az éjszakai nyugalom utáni vágy hajtja a vendégeket, hanem újonnan feltámadt érdeklődésük a fekete mágia iránt” – így foglalja össze a cselekményt egy régi kiadás fülszövege.
„Jó-jó, biztosan nagyon izgalmas, de hol van benne Poirot, vagy legalább Miss Marple?” – futja át még egyszer az ajánlót a jól bevált megoldásokhoz ragaszkodó krimirajongó. Nem nagyon bízik a történet sikerében: a karizmatikus nyomozók híján két lehetőséget lát maga előtt a regény kimenetelét illetően: vagy nem lesz megoldva a rejtély, vagy olyan egyszerűen csomózott ügyről lesz szó, hogy húsz oldal után már ő maga is tudni fogja a megoldást.
Sorozatunk 22. kötetéhez érve megszokhattuk, hogy Agatha Christie történeteiben a szereplők sablonosak, és a történetből kiragadott önálló személyként a legkevésbé sem érdekesek. Jellemüket feketével és fehérrel rajzolták meg, egyetlenegy vonásuk – például pletykás, ostoba, ravasz, kapzsi, szép vagy éppen szeleburdi – irányítja tetteiket, függetlenül attól, mi történik körülöttük. Összesen kettőjüknek van fantáziája: a gyilkosnak és az őt leleplező nyomozónak.
A Bűbájos gyilkosokban ezt a természetellenes, nyárspolgári langymeleget teszi próbára az okkult világból átnyúló gyilkos kéz, melynek előbb esélyt kell adni, hogy utána le lehessem győzni. A középkori Angliában, ahol a kereszténység politikai okokból szükséges, a társadalomra felületes mázként ráborított kötelező hit volt, a reformációig valódi (és persze tiltott) népi vallásként tartották számon a boszorkánykultuszt. Szervezett formájának alapja a tizenhárom boszorkányból álló gyülekezet volt, mely ugyanúgy hívei között számlálta a magas rangú közjogi méltóságokat és egyházi személyeket, mint az egyszerű embereket.
„Persze, hiszen minden falunak van egy vajákos öregasszonya, aki rontást küld rád, ha elgázolod a macskáját” – legyintenek Christie joviálismosolyú vidéki lakosai, amikor a Sárga Lóban tartott szeánszokról hallanak. Mark Easterbrook azonban átveszi az önjelölt detektív szerepét – lévén hogy a jól ismert, ezúttal is felbukkanó Mrs. Ariade Oliveren kívül egyedül neki van képzelőereje –, és megmártózik a fekete mágia világában, hogy össze függést találjon néhány sorozatosan bekövetkező, véletlennek tűnő haláleset és a fogadóban élő három nő ténykedése között.
A megoldáshoz vezető úton sem kézzelfogható tények, sem a józan ítélőképessége nem segíti. Az egyetlen, amit biztosan tud, hogy a környéken többen is elhunytak valamilyen megmagyarázhatatlan hirtelenséggel kopogtató belső szervi betegségben, és hogy Birminghamben egy lecsúszott zugügyvéd halálesetekre köt fogadást a jól fizető ügyfelekkel, majd a boszorkákhoz küldi őket szellemidézésre. Tökéletesen kidolgozott, a törvény keze által elérhetetlen gyilkosságsorozat gyenge pontját kell úgy kitapintania, hogy közben jóformán senki sem tartja épeszűnek.
Mielőtt azonban összeomlana az írónőnek állított szépen felvirágozott oltár, és bárki azt hinné, hogy munkássága utolsó tizenöt évére túlvilági erőket kell segítségül hívnia egy körmönfont rejtély megkomponálásához, fokozatosan eltűnnek az ötszögek, és lehullanak az illatos leplek. Megfosztva a mágikus rituáléktól pedig pontosan ugyanolyan prózai eszközökkel elkövetett bűn ténnyel találja szemben magát az olvasó, mint Christie bármelyik könyvében.
A könyv eredeti címe: The Pale Horse, azaz A Fakó. De azt a bibliai idézetet, amelyen a regény alapul, és amelynek angol változatában a fenti kifejezés előfordul, Károli Gáspár így fordította magyarra: „És látám, és ímé egy sárgaszínű ló; és aki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt.” Ezért azután a regényben szereplő fogadónak is Sárgaszínű Ló lett a neve.
ORVOSI LEXIKON KEZDŐKNEK
A hetvenes években állítólag többször is életet mentett a Bűbájos gyilkosok. 1977-ben például ismeretlen betegséggel szállítottak Londonba egy tizenkilenc hónapos csecsemőt. Hosszas tanakodást követően a helyes diagnózist végül az ügyeletes nővér állította fel, ötletét sorozatunk most megjelenő könyvéből merítve. Az annak idején jól ismert bovingdoni sorozatgyilkosságot elkövető Graham Friderick Youngot szintén Agatha Christie-nek köszönhetően kapta el a Scotland Yard, miután az ügyben vizsgálódó orvos felismerte a krimiben olvasott kivégzési módot. Arról nem szól a fáma, hogy vajon a gyilkosnak is a könyv adta-e az ötletet.
A REGÉNYEK
AZ EDDIGI KÖTETEK A MEGJELENÉSI SORRENDJÉBEN:
Tíz kicsi néger, Az ABC-gyilkosságok, A kristálytükör meghasadt, Szunnyadó gyilkosság, Találkozás a halállal, Gyilkosság az Orient expresszen, Mrs. McGinty meghalt, A ferde ház, Lord Edgware meghal, Nemezis, Gyilkolni könnyű, Gyilkosság meghirdetve, Gyilkosság Mezopotámiában, Nyaraló gyilkosok, Az Ackroyd-gyilkosság, És eljő a halál, Halál a Níluson, Öt kismalac, Gyilkosság a paplakban, Macska a galambok között, Az alibi.
A HÁTRALÉVŐ KÖTETEK:
Bűbájos gyilkosok (augusztus 10-én) Ház a sziklán (augusztus 24-én) Tragédia három felvonásban (szeptember 7-én) A fogorvos széke (szeptember 21-én).
