Az élet szeretet- vagy gyűlöletbiznisz
Nol-Presszó: Mire szoktál költeni?
Lackfi János:Más ember, ha viszi valamire a szakmájában, összekapar egy BMW-re valót, és azt fényezi. Ha esik az eső, letörölgeti a cseppeket. Nekemmeg van öt gyermekem, ők a luxuskiadásaim.
Nol-Presszó: Verset is költesz róluk?
Lackfi János: Szoktam,mert a Bögre család és a Bögre család újabb kalandjai című gyerekversköteteimben ők a főhősök. Az ő történeteik szerepelnek bennük, valahogy úgy, mint Szabó Lőrincnél a Lóciversekben. Lett egykét népszerű belőlük, például a Dorottya legyőzi a hisztit címűt a Kaláka is megzenésítette.
Nol-Presszó: Nem nehezményezték, hogy versbe foglalod a magánéletüket?
Lackfi János: Dehogynem, főlegmikor a korábbi énjük megjelenik. Ők már gyönyörű nagylányok, és azok a kis béna csajok, akik a versben szaladgálnak, nem mindig tetszenek nekik.
Nol-Presszó: Kritizálnak? Beszólnak, hogy apa, ez nem sikerült?
Lackfi János: Aztmondják: „Apaaa, szeretünk.” Vagy: „Jaj, apavicc.” Mert állandóan hülyülök, gyári hibás vagyok, szójátékokat gyártok éjjel-nappal.
Nol-Presszó: Ki tud fát hasítani a hátadon?
Lackfi János: Nekem nyugodtan lehet, elég türelmes jószágnak mondanak. Néha persze elszakad a cérna, de csak akkor, ha ügy van. Például ha abban kételkednek, amit én szorgalmazok: a versnek és az irodalomnak köze van az élethez.
Nol-Presszó: Mert azt mondják, hogy nincs?
Lackfi János: Így kimondottan senki sem mondja, de ha felütsz egy tankönyvet, úgy tűnik, hogy a földön semmi köze nincs az élethez.
Nol-Presszó: Próbáltál már tankönyvet írni vagy módosítani?
Lackfi János: Gyakran megesküdtem a gyerekeim tankönyvein felhúzva magamat, hogy egyszer tényleg írok egyet. Tavaly nyolcvan kisebb nagyobb városban, faluban, könyvtárban, általános iskolában, óvodában, idősek otthonában jártam, és egy folyamatosan módosuló tankönyv alakul a fejemben. Ebből néha szóban elő is adok a diákoknak.
Nol-Presszó: Lehet pártatlan egy író?
Lackfi János: Nem vagyok hajlandó pártigazolványokat látni az emberarcok helyén. Ha így akarjuk: mind a sok oldalon vannak barátaim, és olyanok, akiknek a verseit, prózáit igazán szeretem. Egyrészt nem értek a politikához, másrészt magánemberként van ugyan véleményem, ami rám tartozik meg a szavazóurnára, esetleg azokra, akikkel egy-két szót beszélünk erről. Hevesen nem szoktam politizálni, az ember inkább elégedetlen a dolgokkal, az ország működésével, jobbról is, balról is.
Nol-Presszó: Leválthatók a kritikusok?
Lackfi János: Nem hiszem, hogy le kellene váltani őket, de az sem baj, ha van kritikai párbeszéd. Ez utóbbit nagyon sok minden fékezi: személyes ellenszenv, pártoskodás, az illem, például ha valakinek az ivócimborája vagyok, akkor megdicsérem a dolgait. Elhatároztam, hogy bár nagyon sokat tudok pufogni, dohogni különféle irodalmi dolgok kapcsán, csak pozitív kritikát írok. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkit halálba dicsérek, hanem hogy azokról írok, akikről pozitívat tudok.
Nol-Presszó: Miért fontos,hogy csak jókat írjál? Hogy szeressenek?
Lackfi János: Mindenki szeretetéhes, de belejátszik az önzés is. Ha egy kezdőt beledorongolok a földbe, az eléggé szemét dolog. Ha valakit a nemzedékemből, ja, persze, mert féltékeny. Ha egy nagyfiútmegkritizálok, akire amúgy ez ráférne, akkor azt vágják hozzám: a fenegyerek ezzel akar feltűnősködni, hozzátapasztani a nevét egy sikeresebbéhez. A jelenlegi kritikai kontextusban nincs jó pozíció.
Nol-Presszó: De a pozitív kritikára meg azt mondják: be akar nyalni.
Lackfi János: Próbálok nem kinyilatkoztatni emberekről, inkább kiszabadítani a versekből a jelentéseket. Mert látható: van egy jelentős szakadék írók és olvasók között. Én abban a badar hitben élek, hogy ezt viszonylag könnyen fel lehetne számolni. Ha lenne olvasási kulcsunk a XIX. század után készült művekhez.
Nol-Presszó: Akartak megvenni kilóra?
Lackfi János: Az embert naponta megveszik kilóra – egy mosollyal, kedvességgel, felkínált honorárium mal, amire azt hiszed, hogy amunkádnak szól. Annak is, de nem úgy, és nem azért. Ilyenkor az embermegpróbálja a legjobb komponenst összeállítani. Állandóan kisügyesben masírozunk, és megvesszük egymást, ha úgy tetszik: az élet szeretetbiznisz vagy gyűlöletbiznisz.
Infó
A Nol-Presszó A Nol-TV állandó rovata Jankovics Marcell videóját itt lehetmegnézni:
