Mozgásadományozó
Csodálatos borzalom. Vagy borzalmas csoda. Dévény Anna így foglalja össze az életét. Csodálatos, mert – szerinte a sors kegyelméből – olyan gyógyítási rendszert dolgozott ki, amely a mozgássérülések valamenynyi területén hatásos. És borzalmas, mert fél évszázados, két „mozgásos” szakmában szerzett tapasztalatai szembeállítják mindazzal, ami korábban e területen elfogadott volt. Időnként az az érzése, hogy alumíniumkarddal küzd atomfegyverek ellen – mégsem adja fel, mert a gyógyítási eredmények az igazát bizonyítják.
Pályája kezdetétől két szakmában dolgozott párhuzamosan: reggel fél héttől háromig gyógytornászként a Neurológiai Klinikán, utána rohant a Mészáros utcai anyaiskolájába este tízig művészi tornát tanítani. Bár gyógytornász képesítése mellé a testnevelési főiskolán is diplomát szerzett, igazi iskolája a művészi torna két legnagyobb alakja, Berczik Sára és E. Kovács Éva mellett eltöltött idő volt. Mesterével, E. Kovács Évával harminchat évet dolgozhatott, és sokat tanult Jeszenszky Endrétől is.
Ilyen „munícióval” (húsz év neurológiai gyógytorna és művészitorna-tanítás) a tarsolyában, 1976-ban vágott bele az önálló munkába. Gyógytornászt kerestek az ötödik kerületben, az iskolai testnevelés alól felmentett gyerekekhez. Régi elképzelését valósíthatta meg: esztétikus testképzéssel kezdte korrigálni a mozgássérüléseket.
Remekül bevált a zenére történő tudatos képzés az ortopédiai megbetegedésű: gerincferdült, csípőficamos, egyéb csontrendszeri elváltozásban szenvedő gyermekeknél. De voltak köztük szülési sérülés miatt feszes, zsugorodott izomzatú gyerekek is, akik hiába akarták csinálni, amit a gyógytornász mondott: nem ment nekik.
Dévény Anna látta, hogy letapadt, kóros helyzetben rögzült izmokkal csak torzan lehet mozogni.
Vagy sehogy.
Jelszava lett, hogy a sérült sosem azért nem csinálja, mert nem akarja – hanem azért, mert nem tudja. Ekkor kezdett hozzányúlni Anna az izmokhoz és az inakhoz. És ez volt a lényeg: a speciálismanuális technika kialakulása. Folyt közben az esztétikus testképzéssel történő mozgáskorrekció, és a gyermekek betegségtudatát fölváltotta a szép mozgás öröme.
A tanév mindig bemutatóval zárult, amely bizonyította, hogy a mozgásproblémás gyerekek ismozoghatnak harmonikusan. A negyedik ilyen bemutató után valaki felhívta Vitray Tamás figyelmét Dévény Anna tevékenységére, aki bemutatta mindezt a Siker című tévésorozatban, 1980-ban. Anna úgy emlékszik, hogy ez volt élete utolsó nyugodt napja.
Másnaptól megrohanták a szülők anyányi-apányi mozgásképtelen, már minden módszert kipróbált gyermekeikkel. Senkit sem küldött el – éjjel-nappal, szabadság helyett is kezelt, tanított.
És állta az övön aluli ütéseket. Kezdetben fogalma sem volt arról, hogy szembekerül az egész szakmával. Hamar megtudta. Kiközösítették, megrágalmazták, ám ő ment a maga útján.
Megterhelő volt a rengeteg magatehetetlen gyermekkel való munka, de számtalan új tapasztalatot is hozott. Dévény Anna egy dologban biztos volt: nem gyógyult az a beteg, akinek torz marad a mozgása. Gyógyulást csak a normális mozgás elérése jelenthet. Ezt kereste fáradhatatlanul. „Nem úgy van az, hogy az ember szép kényelmesen átsétál az út egyik oldaláról a másikra. Föl kell mászni a hegytetőre, és onnan leereszkedni nagy óvatosan” – ma már így foglalja össze fél évszázados munkájának problémáit.
A gondok szerinte ott kezdődnek, hogy a mozgásrehabilitációban nem tisztázott, mi a gyógyítás és mi a fejlesztés. A gyógyítás, hogy beindítom a nem működőt, a fejlesztés pedig a már működő tovább finomítása. A sorrend nem cserélhető fel, mégis mindenki fejlesztő módszerrel akar gyógyítani – vagyis azt erőlteti, amire a beteg nem képes. A Dévény-módszer először gyógyít (képessé tesz) és csak utána fejleszt. „Mindössze” ez a különbség a többiek és Dévény Anna munkája között, de a háborúzáshoz ez is éppen elég.
A legjobban az zavarja Annát, hogy ötvenöt év alatt szerzett tapasztalatait olyanok próbálják felülírni, akiknek nem ez a szakmájuk. Magyarországon a mozgásrehabilitációról azok döntenek, akik testképzési tapasztalatokkal és élményekkel nem bírnak. Márpedig a mozgásterápia elméleti és gyakorlati szakma; ismerni kell hozzá az egészséges mozgás fejlesztési törvényeit, amelyeket kinek-kinek – a gyógytornász végigmutat magán – a saját testén is meg is kell tapasztalnia.
Noha Dévény Anna az újítók göröngyös útját járja, azért elismerésekben is volt része. 2003-ban Batthyány-Strattmann László-, tavaly Prima Primissima Díjat kapott. De mindennél többet ér a módszerével kezelt gyermekek és felnőttek gyógyulása. És persze jutalom az is, amikor konduktorok vagy a módszerét ellenző orvosok hozzá viszik a saját gyermekeiket.
Hetente száznyolcvan csecsemőt kezelnek az általa 1991-ben létrehozott Dévény Anna Alapítványnál – összesen hatan. A „dévényes” gyógytornászok inkább a magánpraxist választják, az előnyösebb anyagi feltételek miatt. Anna viszont sosem akart a módszeréből üzletet csinálni, és ebből ma nem enged. Akkor sem, ha az alapítvány komoly anyagi gondokkal küzd: a költségek húsz százalékát az OEP fedezi, a hiányzó nyolcvanat elő kell teremteni. A szülők közül, aki teheti, a fenntartást támogatja szerény összeggel. A gyermekekből nem válogatnak, igyekeznek mindenkit fölvenni, és mindenki megkapja az előírt kezelést.
A mai napig abban a házban él Dévény Anna, amelyben született, és amelyet mérnök édesapja tervezett. Fölötte lakik a fogadott lánya, Volf Katalin Kossuth-díjas balettművész, a családjával együtt. Katalin térdsérülését kezelte egyszer, hónapokon át, akkor alakult ki köztük az anya-lány viszony. Anna büszkén mutatja unokája, a kilencéves Áron fotóját.
Bízik benne, hogy sokáig tud még dolgozni. És reméli, hogy a tanítványai tisztán továbbviszik majd, amit ő rájuk hagy. Azt jósolja: „Ha az utánam jövők munkáját is megkérdőjelezik, és ha harcolniuk kell majd ezért a módszerért, akkor lesz igazán az övék.”
Névjegy
DÉVÉNY ANNA
Gyógytornász, művészitorna-szakedző, önmeghatározása szerint „mozgász”, a nevét viselő módszer kidolgozója. Kezel, tanít, kollégáival posztgraduális képzést tart a módszerét elsajátító gyógytornászoknak, és könyvet is ír. Emellett az Operaház balettegyüttesének ad speciális testképzőórákat. Imádja a művészeket – és hogy az imádat kölcsönös, jól mutatják az alapítványánál rendezett ingyenes házikoncertek.
