Pár órára sajtónyilvános próbát tartanak, ott hangzanak el a tartalmas kérdések. Az énekes-rapper-dal- és reklámszövegíró marketingszakember mosolyogva áll egyik kamerától a másik elé. Egy órán át változnak a kamerák és mikrofonok, a kérdés viszont marad ugyanaz. Most akkor ez nosztalgia, vagy a régi sikerek farvizén beevez az új csapat, a Gringó Sztár?

Geszti amúgy rendkívül ügyes marketingszakember, ezt azért régóta lehet tudni. Most felhagyott minden mással, a Nemzeti Vágtát is eladta, beült az X-Faktor zsűrijébe, és rendszeresen csillapítja a bulvársajtó pletykaéhségét. Egyébként mindig is megosztó személyiség volt. Böki sokak szemét. Hónapok óta ekézik a neten a kommentelők, hogy megint egy újabb bőrt húz le valamiről, ami már akkor sem volt siker, ki emlékszik már a Rapülőkre, mi az a Jazz+Az, kit érdekel ez az új együttese, sosem tudott/ tud/fog tudni énekelni. Hát ez engem nem érdekel, verjenek betonba, lökjenek a mókusok elé! – határozom el magam, amikor Berkes Gábor és Szentmihályi Gábor Michele, a négy fúvós és a két gitáros belecsap. Előbújnak a kilencvenes évek emlékei és a populáris énem.

Meg is lepődöm, hogy mennyire emlékszem még a dalszövegekre. Ez, mondjuk a szigetes koncert szempontjából sem mellékes, bár ugyanez dicséret formájában Geszti esetében is elhangzott. Mármint, hogy mennyire tudta kívülről a dalokat. Mondjuk, az emlékezetében nem kellett nagyon messzire kanalaznia, mert a Rapülők, a kilencvenes évek első pop-rap együttese 2006-ban tartott egy emlékeztető koncertet. Mint az oltástól, visszajött minden a Jó reggelttől a Lesz még rosszabbig.

Ez utóbbi jutott eszembe akkor is, amikor a próbateremnél, a Pannónia Stúdió régi Kuruc utcai épületének előterében álldogálva nagy robajjal leszakadt egy hatalmas vakolatfelület. Még szerencse, hogy senki nem járt alatta, és az is, hogy kicsit odébb parkoltak az autók.

Ennek ellenére jó formában van Geszti, és mindenkit fölráncigál a tablófotókhoz. Az egykori Jazz+Az-os lányokat (mínusz Behumi Dóri, aki még nyaral), a Kozma Orsinál és Váczi Eszternél kevésbé magabiztos Gringó Sztár-os új lányokat, az ikreknek ható Gereben Zitát és Sapszon Orsolyát, valamint a nem akármilyen vokalistákat, Auth Csillát, Czenovszki Henit és Szolnoki Pétert.

Mindenki jól bírja a felhajtást, ám Berkes Gábor mintha a többieknél előbb menekülne el az újságírók elől a fülhallgatójához. Kizárja a külvilágot, leszedi a szintetizátor külső hangját, és csak magának játszik. Nem tudjuk, hogy mit. Talán az Első Emeletből a Sorsvonatot, amelynek szövegét fel is ragasztotta a szintetizátorra: Felszálltam, vagy fellöktek / De most már menni kell. / Azt mondták, a pálya szabad, / Csak éppen a sín fogy el.

Most még csak gyakoroltak