Populista műsorvezető-politikus pályázik az elnöki székre
Dan Diaconescu műsorában mindenféle csodabogár megfordult – megannyi önjelölt bennfentes, mindannyian kivételes információkkal rendelkeztek az éppen közszájon forgó témákról és szereplőikről. A műsorvezető munkája többnyire abban merült ki, hogy jellegzetes monoton hangján félpercenként hol szenzációsnak, hol elképesztőnek nyilvánította az elhangzottakat. A kezdeti esti show hovatovább éjszakába nyúlt, aztán hajnalba fordult a „mondanivalótól” függően.
Műsoraiban Dan Diaconescu megmutatott mindent, amire ráaggatható a rossz ízlésű jelző, de igazán nagy sikert áloknyomozásai arattak. Fittyet hányt a médiaszabályozásokra és az újságírás alapvető szabályaira. Ő volt az első a román sajtóban, aki nyilvánvalóan aszerint tartotta be vagy szegte meg a normákat, hogy a szabályszegés mennyivel hozhatott többet vagy kevesebbet a konyhára a kiszabható maximális bírság összegénél.
Iskolát teremtett. Kezdetben a tévés szakma sajnálkozással vegyes kíváncsisággal figyelte a monoton hangú kollégát, amíg egy szép napon kénytelen-kelletlen megállapították: befutott. Elkezdték másolni a receptjét, ellopták a témáit, ma már szinte nincs tévéadó, ahol ne lenne az övéhez hasonló kibeszélőshow.
A politikusok közül évekig Corneliu Vadim Tudor, a szélsőséges Nagy-Románia Párt elnöke számított egyedül törzsvendégnek az OTV-nél, a legutóbbi parlamenti és elnökválasztások előtt viszont már a legtöbben érdemesnek tartották a DDD-ben is „bemutatkozni”. 2008 őszére az OTV nézettsége jócskán meghaladta a közszolgálati csatornákét.
Dan Diaconescu ma Bentley-vel megRolls-Royce-szal jár, ám vagyonát az ügyészek szerint részben zsarolással szerezte. Tavaly júniusban le is tartóztatták, ám az affér csak népszerűbbé tette. Megbilincselt kezét trófeaszerűen magasba emelve kürtölte világgá, amit Romániában mindenki tudni vél: az igazságszolgáltatás politikai utasításra hurcolja meg a kellemetlen embereket, amilyennek sikeresen feltüntette önmagát. A GfK mérései szerint kétmillió ember követte nyomon, amint pár napos fogság után szabadon távozott a börtönből. (A vádakat azóta sem tisztázták.) Akkor és ott élő adásban bejelentette, hogy megalapítja a Nép Pártját, és 2014-ben indul az államfői tisztségért. Az indoklás a tőle megszokott leplezetlenséget tükrözte: pályája kezdetén azt hitte, újságírónak lenni maximális védettséget jelent, de látnia kellett, hogy újabban zsurnalisztákat is letartóztatnak.
A közvélemény-kutatások megkérdezettjeinek 9-10 százaléka rá voksolna, de egyes elemzők szerint akár 15 százalékot is elérhet a három év múlva esedékes elnökválasztáson. Igaz, a Nép Pártját időközben nem sikerült bejegyeztetnie, és kénytelen volt csatlakozni a Nemzeti Kezdeményezéshez (PIN). Rossznyelvek szerint szőröstül-bőröstül megvásárolta az alig ismert zsebpártot. Egy biztos: ha így történt, az a DDD-ből kiderül majd, és szenzációs lesz!
