Morzsi kutyának műfogsorra

2011-07-29

A hajléktalan legyintett, nem adott nekem egy fillért sem.

Na, én szegény! Teljesen bevérzett a szemem reggelre a sok olvasástól, mert előadásra készültem. Visszafelé az egyetemisták táborából csak a Bécsi út és Nagyszombat út sarkán fogottmeg a szokásosan rosszul beállított lámpa. Fedél Nélküllel közeledett hozzám egy férfi, de egyszer csak kifakadt: – Hé, a maga szeme nagyon beteg!

Zsebébe nyúlt, majd legyintett, nem adott nekem egy fillért sem. Az újlaki templomnál meg azzal szólított meg a koldus: – Főnök, adjon egy százast, Morzsi kutyámnak gyűjtök műfogsorra. Megért annyit, nem?! Még meg is kértem, hogy ismételje el, jól értettem-e.

Vannak történeteim róluk, de most döbbenek rá: az ő történetükre nem vagyok kíváncsi.

– Erdélyből jöttem, tudja – kezdia rosszul öltözött nő –, és képzelje… Egy kis apróval gyorsan elvágom a folytatást, azután látom, hogy a többieknek magyaráz, idemutat: velem érdemes próbálkozni.

Gyanakvó is vagyok. A Batthyány téren a kisfiát kezében tartó anyának nem adok pénzt, inkább lemegyek-följövök a mozgólépcsőn, és egy túrós batyut nyomok a soványka gyerek kezébe, azt biztosan ő eszi meg.

Tűnődöm, megismerném-e bármelyiküket. Ők mindig a szemembe néznek, én inkább elnézek mellettük, akkor is, ha a fejem csóválom, és akkor is, ha kiperkálok egy százast vagy kétszázast.

Egyenesen rám bámulnak a Bálint Házban kiállított képekről is. De most nem kerülhetem el a tekintetüket. Mit mondjak, így sem könnyű visszanézni.

Nem hiszem, hogy olyan távol vagyok tőlük. Tegnap szerencsére volt a zsebemben egy ötezres, ki tudtam segíteni egy ismerősömet, akinek a férje nemrég vesztette el az állását. Azután éppen akkor léptem be egy irodába, amikor a háromgyerekes anya megérdeklődte, milyen segélyt kaphatna, mert a bevállaláskor éppen megfizethető havi 50 ezres hitelrészlet lassan 90 ezerre megy föl, és ha el is adná a lakást, ma már nem fedezné a tartozását…

Ha akarok, sincs hova elfordulni. A képek honfitársainkat ábrázolják.

Szégyen. A mi szégyenünk.

Az én szégyenem.