Művészetek konzumvölgye
Persze, a szállás bevételével számolnak, a lebonyolításban részt vesznek, és jól jön az önkormányzatnak jutó pluszjövedelem is, valamint az ennek köszönhető infrastruktúrafejlesztés. De a programok nem izgatják különösebben a helybelieket: megvan a műsorfüzet, ám inkább a gyerek csap bele az éjszakába. Az egyik dörögdi asszony például azt mesélte, kétszer nézett ki magának programot az évek során, az egyik elmaradt, a másikat este tizenegyre hirdették, de éjfélkor sem kezdődött el. Ezért inkább hazament, reggel úgyis korán kellett kelnie.
A műsorváltozás nyilván természetes velejárója egy tíznapos fesztiválnak. A Kaláka udvarban pél dául hétfőn borult a tervezet, mert Lovasi András lemondta a fellépéseket. Helyette a hely udvarmestere, Lackfi János költő toppant a színpadra, valamint Ferenczi György, akit nyugodt szívvel kikiálthatunk 2011 völgybeugrójának.
A helyiek szerint egyre kevesebben fesztiválozzák végig a tíz napot. Akik igen, azok általában sátrazó fiatalok, és ők nem hoznak akkora profitot, mint az „ágyrajárók”. A hétvégék azonban az időjárástól függetlenül telt házasok. A dermesztő hideg dacára vasárnap ugyanúgy araszoltunk kocsival a kapolcsi főutcán, mint korábban. Felteszem, a balatonozók is itt kötöttek ki, hiszen a kutyának sem volt kedve beúszni a jeges tóba. (Sőt még fürdőruhára vetkőzni sem: vasárnap este három pulóverben, poncsóban, farmerkabátban és pokrócban is szó szerint vérfagyasztónak tűnt az időjárás.) Hétfőn jóval szellősebbé vált a falu, de ahogy elkezdett melegedni az idő, újra megteltek a kocsmák, a kávézók és az udvarok.
Idei megfigyelésünk: míg korábban megszoktuk, hogy egyik faluból a másikba pillanatok alatt felvették a stopposokat, most akár fél órákat is kellett rostokolni az út szélén egy jó lélekre várva. Ez a bizalmatlanság feltehetően az országos állapotok lakmuszpapírja.
Változatos kulturális programokkal turbózott mesterségek ünnepe, ahol szinte csak a déli harangszóért nem kell fizetni. Színes a paletta a pompás kávétól a házi szörpön keresztül az unalmas törökmézig. De előbb szúrja ki a szemünket, hogy hány száz forintba kerül a menet a körhintán, mint hogy mire kell azokat a fémszázasokat kiadni. Tömött bukszával érdemes érkezni gyerekekkel is, mert csalogató a pálcikára szúrt, harmonikává szelt, kisütött pityóka tekerentyű vagy akár a féldrágakövek kincsvadászata is. És azok is számoljanak komoly kiadásokkal, akik nem szívesen kerülnék ki mondjuk a nyolcvan százalékkal leértékelt könyvek standját, vagy akik buknak a kézműves portékákra.
A forgatagban a kihagyhatatlanok közé sorolnám az ArTchaika Ősművészeti Agyagműves Egyesület vásárral kombinált kiállítását. Feltétlenül látni kell Arnóczki Zsuzsa gombszemű kerámia medvéit és a vendégként invitált Bercsényi Miklós rakukavicsait, amelyeknek apróbb, tenyérbe simuló darabjainál csak akkor látszik, hogy arcot formáznak, mikor kézbe vesszük őket.
Igazságtalan lennék, ha nem mondanám el, remek ötletnek tartom a Kaláka és a Palya udvart. Nem kell sokat magyarázni, kik a névadók. Míg az előbbiben nap mint nap versfitnesz, mondókás móka, versműhely, zenés versimpró és meglepetéskoncert váltakozik, addig az utóbbiban reggeli tánc, zenés beszélgetés ebédidőben, valamint koncertek, előadások várták (várják) a völgylakókat. A megzenésített versek ritmusára hajlongás izgatott volna, ha sikerül időben felkelni, de az éjszakába futó koncertek ezt megakadályozták. Mert nehéz kihagyni a taliándörögdi Ősök Házában Snétberger Ferenc, Lajkó Félix, a Dresch Quartet és a Besho o droM bulijait.
A dalolós-beszélgetős Déli Palyaudvart már egy függőágyból hallgattam végig, míg a többiek babzsákfotelekben kuporogva énekelték – Palya Beával közösen – hol a Tavaszi szél vizet áraszt dalt, hol az olyan típusú népköltéseket, mint az „Emre Csemere felment a hegyre, disznóbéltől hízik, patkószeget fingik.”
A 21. Művészetek Völgyére hatvanmillió forintnyi állami támogatást kapott a Márta István főszervezte Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet, ezért a helyszínek számát az idén háromra csökkentették. Kapolcs mellett Taliándörögd és Vigántpetend csatlakozott, Öcs, Pula, Monostorapáti kimaradt a szórásból, bár azt hallottuk, off-off programként Apátiban szerveztek koncerteket, és hatalmas feliratok hirdették a közeli Nagyvázsonyban a stand up comedysek Dumavölgy-Humorvárát.
Üzenet a jövőnek
A Művészetek Völgyének elvitathatatlan érdeme a völgyfalvak megújítása.
Az idén például a kapolcsi Falumalmot rekonstruálták – a vidékfejlesztési LEADER pályázaton nyert huszonnyolcmillió forintból. Mint a fesztivállap, a Völgyfutár tudósított: áprilisban elásták a malom tövében a felújítás adatait rögzítő fémhengert, és beletettek egy aznapi újságot, valamint egy üzenetet a jövőnek. Ami feltétlenül említésre méltó: Kapolcson készül az ország első reciklált háza is, azaz használt anyagokból tervezett közösségi épülete, amelyet azonban egyelőre csak egy hatalmas molinó jelez.
