A széria szakértője, az Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, Katona Csaba érdeklődésünkre elmondta: réges-rég bebizonyosodott, hogy a fél évszázada megkövült tanítási módszerek és anyagok egyre kevésbé alkalmasak arra, hogy a történelmet úgy tálalják a diákoknak, hogy olyan színesnek, izgalmasnak és érdekesnek találják, amilyen valójában, vagyis ne nyögve-nyelve merítkezzenek meg benne. A készítők ezért – legalábbis jórészt –szakítottak az egyáltalán nem haladó hagyományokkal, és a korunkban elvárt formában, technikával igyekeznek bemutatni a magyar históriát.

A 6-7 perces filmek egy-egy jeles történész rövid korszakleírásával kezdődnek, majd egy-egy gyorsra vágott rész következik a tárgyalt idők jellemző helyszíneinek, tárgyi emlékeinek bemutatásával – mindezt háromdimenziós animációs szcénákkal, többnyire csatarekonstrukciókkal teszik még látványosabbá. A harmadik blokkban fiktív jeleneteket láthat az ifjú néző, például olyan dramatizált párbeszédeket, amelyek ott és akkor nyugodtan elhangozhattak volna két akkor élt figura között (Katona külön is büszke rá, hogy pályakezdő, de igazi, gyakorló színészeket sikerült megnyerni az ügynek, például a budapesti és a miskolci Nemzeti Színházból). A filmek végén közös, órai megfejtésre szánt kérdéseket tesznek fel a tárgyalt eseményekkel kapcsolatban.

A sorozaton végig látszik a törekvés, hogy az adott kor ne csak a hivatalos történetírás felől, hanem az akkor élt „civilek” szemszögéből is megmutatkozzék. A szakértő példaként egy megrázó tatárdúlás kori leletre épített blokkot hozott fel: a régészek az Alföldön találtak egy kemenceromot, amelyben egy fiatal lány és két kisgyerek maradványaira bukkantak – szegények a kemencébe bújtak, amikor rájuk gyújtották a házat. Egy ilyen történet sokkal nagyobb hatással van bármely diákra, mint hogy mondjuk, ki mettől meddig uralkodott,milyen törvényeket hozott – bár természetesen azt is tudni kell.

Az első öt részben a honfoglalástól IV. Béla uralkodásának végéig jutott el a stáb, a Szülőföld Alap 600 ezer forintos támogatásából egyelőre ennyire tellett. Katonáék azonban bíznak az újabb és újabb hozzájárulásokban, amelyeknek köszönhetően teljesülhet céljuk, tehát, hogy egészen a rendszerváltásig fel tudják dolgozni a magyar történelmet a maguk módján. Katona Csaba szerint ehhez legalább harminc epizódot kellene leforgatniuk.

A történészek és a tanárok máris élénken érdeklődnek a vállalkozás iránt, de azt, hogy vajon hány iskolában és pontosan mikortól kezdhetik vetíteni az Időutazást, még nem tudni – annál kevésbé, mivel a DVD-re írt filmek lejátszásához szükséges hardvert az iskoláknak kell előteremteniük, ha még nincs nekik (de a legtöbbnek nyilván nincs). A vállalkozás hivatalos promóciója szeptemberben kezdődik, a tervek szerint ennek része lesz egy Kárpát-medencei furgonos roadshow is, amelynek során a célközönségnek, tehát az ország és a határon túli magyarlakta területek iskoláinak helyben is megmutatják a sorozatot.

A csomagnak lesz egy alapára. Az alkotók terve az, hogy a bevétel egy részét díjak formájában évente visszaforgatják az iskoláknak, a másik részét pedig beleteszik a gyártási költségvetésbe.