ÉLMÉNYEK

Lelkesedésből a leghajmeresztőbb dolgokra is képes Győri Noémi. Tizennyolc óra repülés után, hajnalban is elindul a következő koncertre – csak hadd mehessen. Egy nap alatt több fellépés, több országban: az efféle kamikaze akciókra is kapásból igent mond. A szervezőket csupán arra figyelmezteti, hogy a repülőjáratok pontosságáért felelősséget vállalni nem tud. Bevallja, hogy nehezen találja meg a pontot, amikor már azt kell felelnie: elég volt.

„Egyre inkább fuvolista szeretnék lenni” – érzékelteti a 28 éves Noémi, hogy ő aztán jól választott pályát. Mind vonzóbbá és kegyetlenebbé teszi a zenészi karriert, hogy az egészre hatalmas kirakójátékként tekint. Ahogy nap mint nap rakosgatja egymás mellé a részeket, ráébred, hogy egyre nagyobb a kép, és egyre több a lehetőség. Jó néhány ismerőse, akikkel együtt járt a Zeneakadémiára, mostanra beleuntak a dologba: ő viszont még legalább negyven évet ad magának fuvolaművészként.

Különleges élmény minden egyes fellépés. Zenélt már a grúziai hegyek között vagy a bécsi operaházban, de azt sem felejti el soha, amikor egy ismerőse arra kérte, hogy az édesanyja sírjánál játsszon valamit. A fuvola hangjával más és más érzéseket csalt elő, amikor egy Heves megyei falu iskolájában zenélt, vagy amikor az öregek otthonában lépett fel, ahol a saját nagyapja él.

Sosem gondolta volna, hogy a harmincat sem tölti be, s már ennyi külföldi koncert és díj lesz a háta mögött. De tisztában van azzal is, hogy a kirakójáték minden egyes darabjáért keményen megdolgozott, mindenhová lépésről lépésre jutott el. 2012. január végéig napra pontosan meg tudja mondani, hol lesz, és mit csinál.

FUVOLÁK

Furcsa érzés volt, hogy nemrég a fuvolája nélkül ment néhány napra a Balatonhoz. Máskor nyaralás közben is kedvet kap egy kis zenéléshez, előveszi a hangszerét, és eljátszik valamit – csak úgy, a maga örömére. De most Noémi és a férje, Madaras Gergely fuvolaművész is úgy döntöttek, hogy a hangszereket otthon hagyják.

Nem érzi munkának a zenélést, amely sok szempontból persze véresen komoly, de leginkább csak játék. Nem is akármilyen játékszerrel: Győri Noémi mesterhangszere (egy aranyfuvola) egy világhírű cég ajándéka, amelyhez ő egyedi készítésű fuvolafejet választott, egy alapítvány támogatásával. Elzarándokolt a németországi Freiburgban dolgozó fejkészítőhöz, és – mivel különösen fontos alkalomról volt szó – a férje is elkísérte. „Becsuktam a szememet, Gergő sorban adogatta a fejeket, és egyszer csak tudtam: ez lesz az!”

Egészen más hangzása van egy aranyfuvolának, a legkiemelkedőbb európai művészek is ilyenen játszanak. Bár Noémi Angliában azt tapasztalta, hogy ott inkább régi ezüst hangszereket használnak. Ő mindenesetre olyan fuvolát akart, amelyen – ha eleget gyakorol – akármit megcsinálhat, és sosem kell azt éreznie, hogy a hangszer korlátozza a lehetőségeit. Ráadásul az aranyfuvola különösen terhelhető, és Noéminak nemrég napi öt órát kellett zenélnie egy lemezstúdióban. De a közönségnek szerinte nem is kell tudnia minderről: ha lenyűgözi egy festmény, ő sem akarja tudni, milyen festékből hány réteget raktak rá.

Legelső találkozása a hangszerrel akkorra nyúlik vissza, amikor a szomszéd kislány elkezdett fuvolázni – ez az ötéves Győri Noéminek nagyon megtetszett. Nyolcévesen ő is  fuvolatanárhoz ment, és amikor az iskolában megíratták a „mi leszel, ha nagy leszel” fogalmazást, beírta: fuvolaművész. A tanítónő félrevonta, elmesélte, hogy az ő fia hegedűművész, és ez bizony rengeteg áldozattal jár. Noémi huszonnyolc évesen, befutott fuvolaművészként sem érzi úgy, hogy bármiről le kellett volna mondania.

A zenélésben az is megtetszett neki, hogy nem olyan, mint amikor az iskolában megold egy példát, és kijön a végeredmény. Sosem mondhatja egy zenedarabról, hogy „na, ezt eljátszottam, megvan”.

CSALÁDOK

Életében először „csak” feleségként kísérte el Olaszországba a férjét, aki dolgozni ment. Fantasztikusan jó zenész: röviden így jellemzi Madaras Gergelyt. Nemcsak kiegészítik, hanem erősítik is egymást – így érzi a közönség, amikor egy koncerten duót játszanak, és így van ez akkor is, amikor odahaza véleményt mondanak egymásról. A legfontosabb fellépéseken mindig megnézik a másikat. „Nagyon sokat számít, hogy Gergőnek is tetsszen” – súgja meg Noémi.

Kamaszkori szerelemből született a házasság: a konzervatóriumban ismerték meg egymást, tizenhét éves koruk óta vannak együtt. Két évvel ezelőtt esküdtek örök hűséget. Noémi szerint érződik a játékukon, hogy régóta ismerik egymást, és nagy közöttük a bizalom. A „főhadiszállásuk” most Manchesterben van, ahol Noémi a Royal Northern College of Musicban fiatal fuvolistákat tanít, Gergely pedig karmesterként dolgozik.

Saját családot alapítani is szeretne Győri Noémi. Nem fél attól, hogy a pályájával ezt nehéz lesz összeegyeztetni: sok kiváló női zenészt ismer, akiknek sikerült. Vagy elég, ha az édesanyjára gondol, aki felnevelte őt és a két fiútestvérét, s közben pszichológusként is komoly karriert csinált.

Megtapasztalta már, hogy a művészi kamikaze akciók közben biztonságot adni csupán a családi háttér tud. S az már csak isteni szerencse, hogy az ő biztonsági hálója saját maga tükörképe – egy másik fuvolaművész. Ezzel a kirakójáték talán legnehezebb darabja került a helyére.

Névjegy

GYŐRI NOÉMI Budapest, 1983. június 29.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen kitüntetéssel diplomázott 2007-ben, majd a müncheni és bécsi zeneakadémiákon folytatott posztgraduális tanulmányokat. A Budapesti Filharmóniai Társaság háromszoros Fischer Annie ösztöndíjas előadóművésze, 2008 óta a müncheni Orchester Jakobsplatz szólófuvolása, 2010-től a Bécsi Filharmonikus Zenekarban és a BBC Filharmonikusokban is játszik. Kétszer kapott Artisjusdíjat, és az idén ő nyerte a Pro Europa Alapítvány Ifjúsági Európai Művészeti Díját. Felvételei készültek a magyar, az osztrák és a német rádióban, illetve a Hungarotonnál.