Akinek fontos, az fizet

A kedden napvilágra került hírek szerint a Los Angeles-i Opera lemondta a Bánk bán novemberre tervezett négy előadását. Az akkori nyilatkozatok elsősorban a szervezési anomáliákat és a pénz hiányt kárhoztatták a fiaskóért, noha a magyar fél többször leszögezte: még május 31-én megszületett az a kormányhatározat, amely szerint a magyar állam előteremti a produkcióhoz szükséges 200 millió forintot. Christopher Koelsch, az operaház ügyvezető igazgatója ugyanakkor a Vasárnapi Híreknek adott interjújában kijelentette: „A Megakoncert nevű magáncégtől kaptunk egy ajánlatot, mely világosan tartalmazta, hogy az előadás költségeit 100 százalékban a magyar kormány állja.” Ez viszont nem 200, hanem kis híján 400 millió forint.

„Igaz ugyan, hogy minden pénzt a magyaroknak kellett volna előteremteniük a Los Angeles-i Bánk bán-előadásokra, de ennek egy részét szponzoráció révén. De nem is ezen bukott meg a nemzeti opera novemberi kaliforniai bemutatója. A pénz rendelkezésre állhatott volna” – állítja egy forrásunk, aki érintőlegesen részt vett az erről folyó egyeztetéseken, Amerikában. A neve elhallgatását kérő illetékes szerint a határidőkkel, a csúszásokkal volt probléma, tekintve hogy a kiválasztott, Hálaadás környéki időpontokig csak négy hónap maradt. A Los Angeles-i Opera pedig már nem adott egy utolsó utáni esélyt egy július 20-i, szerdai megállapodásra, amelyre a magyarok készen álltak. (Az előző végső határidő 18-a, hétfő volt, másnap pedig meg is jelent a The Los Angeles Times cikke a bemutató lefújásáról.)

Elképzelhető ugyanakkor, hogy az opera igazgatótanácsában egyesek csak az alkalmat keresték, hogy végre kihagyhassák a repertoárból az érezhetően elsősorban a magyaroknak fontos Bánk bánt. (Tudván tudva persze, hogy Plácido Domingo főigazgató a magyar zene ismert kedvelője és népszerűsítője.) Ezt azonban egyelőre nem erősíti meg konkrét információ. Mindemellett Amerikában korántsem tartják szokatlannak azt a gyakorlatot, amely szerint minden pénzt annak kell összeszednie – állami vagy magánforrásból –, akinek „fontos a show”, nem pedig a bemutatót magára vállaló intézménynek.

Járt így előadás a 2009-es, New York-i magyar kulturális évad idején is, ahogyan mintegy egymillió dollár (187 millió forint) körüli összeget kell leszurkolnia a költségekre annak az országnak is (idén: Kolumbiának), amely másfél millió ember előtt szeretné magát népszerűsíteni a Smithsonian nyári folkfesztiválon, a washingtoni National Mallon. Az ilyen esetekben a nagy intézmény, mint a New York-i Carnegie Hall, a washingtoni Kennedy Center vagy éppen az LA Opera a nevét, reklámját, infrastruktúráját adja az eseményhez. (Ami még mindig jobb, mint a „fizetős alapváltozat”: ilyenkor még a helyszínt is ki kell bérelni, sokszor horribilis összegért.) Másfelől az is tény, hogy az egymillió dolláros összeg nem számít elrettentőnek Kaliforniában, ahol „repkednek a tízezer dolláros csekkek”. Magyarországról nézve azonban kétségkívül más a viszonyítás alapja.

Placido Domingo
Placido Domingo
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.