A Big Bang Media a tervek szerint havi egy-egy művet mutat majd be (az első a Conan, a barbár lesz, melyet 3D-ben is terjesztenek majd), a Ristretto Distribution (ők a francia film fenegyereke, Francois Ozon legújabb művét, a Született feleséget hozzák) évi négy-öt premierrel számol, míg a Vertigo Média elsősorban a művészfilmes piacra lép be (például a Hogyan végződött a nyaram című, a Berlinálén díjazott orosz filmet jelentették be szeptemberre).

A jelenség mindenképpen örömteli, mivel régóta csakis a mozis piac hanyatlásáról lehetett tudósítani – miközben a stúdiófilmek és a kimagasló kommersz művek, köszönik szépen, jól vannak –, a nemzetközi gazdasági válság és a hazai állami támogatások „eltűnése” nyomán számos cég lekopott a palettáról. Az egyik ilyen a papíron a mai napig létező Best Hollywood, de a veszteséglistára ráírhatjuk a nemzetközi SPI Internationalt is, amely a tévés piacon bennmaradt ugyan az országban, de mozis tevékenységét felfüggesztette.

Azt már Szelényi Ákos, a Ristretto Distribution egyik tulajdonosa teszi hozzá, hogy az új cégek megjelenése tulajdonképpen természetes folyamat volt, mivel egyik sem teljesen új cég, a piacon ilyen vagy olyan formában eddig is jelen voltak. Ami meg a vezetőiket illeti: ő maga korábban hosszú éveken át a Budapest Film egyik vezető szakembere volt, csakúgy, mint a Vertigo mögött álló Berta Balázs.

A Big Bang Media mögött a müncheni székhelyű Prorom Media-Trade GmbH áll, melyet a kilencvenes évek elején azért alapítottak, hogy Kelet-Európára érvényes tévés filmjogokat vásároljanak. Később a tevékenységüket kibővítették a mozis piaccal. A magyar nézők korábban a Budapest Film gondozásában, majd később az azóta már megszűnt Palace Pictures-ön keresztül jutottak hozzá a címeikhez. Most valamiért a cég úgy döntött, hogy a magyarországi piacon inkább önálló céggel jelentkezik (csakúgy, mint Romániában 2006 óta). Ugyanakkor az is látszik, hogy óvatos duhajként lépnek színre: noha a Prorom számos fesztiválmű jogával rendelkezik, a már említett Conan mellett a Csak tudnám, hogy csinálja című Sarah Jessica Parker-vígjátékot jelentették be. Alejandro González Inárritu Cannes-ban versenyző Biutiful című alkotását viszont már nem ők forgalmazzák – noha ennek a jogával is a Prorom rendelkezik –, hanem „alvállalkozóként” a Kino mozit üzemeltető Szuez Kft. hozza be.

A jelenség nem egyedi: az SPI könyvtárából is a Fórum Hungary hozza a „nézőbarát” címeket, a rázósabb filmeket pedig, mint az Oscar-díjas Precious vagy a Chloe című Egoyan-dolgozat, inkább a kisebb cég, a Corner Film terjesztette. A legújabb SPI mozit, a Cannes-ban Arany Pálmával jutalmazott, Terrence Malick rendezte Az élet fáját is visszamondta az első ajánlat jogát birtokló Fórum, így most épp a jelentkezők „versenyeztetése” zajlik. De ezt legalább valaki majd bemutatja, nem úgy, mint számos más, értékes művet, amelyek végül messze elkerülik Magyarországot.

Visszatérve a Ristretto Distributionhöz, e kezdeményezés már csak azért is izgalmas, mert – ahogy Szelényi Ákos fogalmaz –, ők úgynevezett kommersz művészfilmekben gondolkodnak, méghozzá piaci alapon. (Noha a Született feleség az eddigi legjobb Ozon-film, mostanáig tényleg mindenki drágának és rizikósnak tartotta, hogy bemutassa.) Magyarán úgy vélik: minimálisra csökkentett infrastruktúrával és költségekkel, a lehető legkisebb stábbal, nem csak a mozis, de a DVD és a tévés jogok árusításával szerény hasznot is el lehet érni. A magyar piac stagnálása miatt a külföldi jogtulajdonosoknál is csökkent a konkurencia, számos film joga elérhető, és az árak is estek.

Szelényi azért azt is hozzáteszi: ezt nem kell úgy érteni, hogy ha majd ismét lesz állami támogatás, akkor elzárkóznak előle, hanem úgy, hogy akkor majd nagyobb kockázatokat is lehet vállalni. Tulajdonképpen hasonlóan vélekedik a helyzetről Csurdi Gábor, a művészfilm-forgalmazásban korábban sokkal nagyobb szerepet vállaló Budapest Film forgalmazási vezetője is, noha némiképp élesebben fogalmaz. Szerinte voltak ugyan olyan értékes címeik, melyek helytálltak a piacon – mint például A király beszéde vagy a nemsokára mozikba kerülő Blue Valentine –, de állami támogatás nélkül a művészfilmek forgalmazása a legtöbb esetben a vállalhatónál nagyobb kockázattal jár.

Mindenesetre a forgalmazók érzékeny pontra tapintanak: mióta tavaly májusban a Fidesz-kormány befagyasztotta a mai napig létező Magyar Mozgókép Közalapítvány költségvetését, sem a disztribútorok, sem az art mozik nem kapták meg a törvény által garantált támogatásaikat. A piaci szereplők – egy-két kivételtől eltekintve – szemmel láthatóan bíznak abban, hogy utólag valaki rendezi majd a cechet, mivel (a jelenleg érvényes filmtörvény szellemében) a mai napig besoroltatják a portékáikat art-kategó riába a filmbizottsággal, az art-mozisok zöme pedig elsősorban ezeket a filmeket veszi fel a műsorára. Időközben a forgalmazók egy része előállt egy (titkosan kezelt, valamint számos „érdekes” fordulatot tartalmazó) javaslattal a döntéshozók felé – bárkik legyenek is azok. Ez nem egyértelmű ugyanis, hiszen bár elvileg a terjesztés támogatása az új koncepció szerint az erőforrás minisztérium feladata lenne, ők nem nyilatkoznak az ügyben addig, míg alá nem írják a Magyar Nemzeti Filmalappal és a NemzetiMédia és Hírközlési Hatósággal az alapszerződést. Időközben pedig a kormányon belül – a fejlesztési és a kulturális terület között – is tovább folyik a könyökharc a filmes pénzekért és a filmipar felügyeletéért.

Három új, független forgalmazó is jelentkezik bemutatókkal a magyar mozikban