Következő tirádája a konspirálás ellen szólt. Szívből gyűlölte és megvetette, mivel pályafutása során többször is rákényszerült, hogy együttműködjék az utált „szomszédokkal” agyrémszerű kalandokban, amelyek óhatatlanul katasztrófában végződtek. A kémek mind bűnözők, sarlatánok, őrültek, összeesküvő szörnyetegek. Miért, ó miért rajonganak úgy értük az oroszok? Ó, az orosz lélek kárhozatos hajlama a rejtélyeskedésre! A konspiráció foglalta el a vallás helyét! – panaszolta Grigorjev mindnyájuknak németül. –A misztikum pótszere lett nálunk! A kémek a mi jezsuitáink, ezek a rohadt disznók mindent tönkretesznek!

A fenti kitörés egy régen írt, magyarul most kiadott angol kémregény kulcspillanatában hangzik el. A monológ ugyan az oroszok konspirálásra való hajlamáról s a kémkedés valláspótló szerepéről szól, de a szerző – feltételezem – általában véve írta a kémkedésről, hírszerzésről, spionkodásról, szóval mindarról, aminek egyébként életét és munkásságát szentelte. A részlet szerzőjét joggal nevezik a műfaj klasszikusának. Olyan elődök nyomán haladt az angol irodalomban, mint Rudyard Kipling, Somerset Maugham és Graham Greene. És hozzájuk hasonlóan nem csak írta, de tette is a magáét a kémkedési iparban.

A Csapda 1979-ben íródott, a hidegháború egyik mélypontján, amikor a kémszervezetek és a mögöttük álló nagyhatalmak a világ szinte minden pontján párviadalt folytattak. Amikor nem lehetett tudni, ki az, aki nem kém, ha egyszer az is lehetne. A kémkedés, amit szokás a világ második legrégebbi mesterségének nevezni, igazán érett állapotban volt. Azok a technológiai vívmányok, amelyek később – látszólag – értelmetlenné tették a ballonkabátos alakok mesterségét, még csak érlelődtek. Kémeket vadászni és kémkedni ígéretes mesterség volt. Ha csak azt megpróbáljuk felidézni, hogy kicsiny hazánkban hány, mára közéletivé lett személyről derült ki később, hogy alkalmilag a hírszerzés és kémelhárítás is megnyerte őket...

Nos, ez érthetővé teszi, miért lett le Carré a huszadik század utolsó harmadának sikerírójává, miközben megmaradt ezen a szűk köz- és magánéleti szegmensen. A dolognak nem csupán az a nyitja, hogy David Cornwall maga is a brit hírszerzésnél kezdte pályáját a hatvanas években. Ettől még lehetett volna másokhoz hasonlóan hazafias giccsszerző, vagy a brit, birodalmi szellem dalnoka. A le Carré álnéven író szerző azonban felismerte, hogy a kémkedés a mindenkori politika esszenciája. Le Carré képes volt arra is, hogy alapjában véve realistaként megtalálja a kémvilág romantikus figuráit. A leginkább heroikus alkat George Smiley, az öregedő kém, aki még valamikor a második világháború előtt kezdte pályáját, akinek a magánélete, szerelme is szétesik ebben a világban. Smiley évtizedes harcot folytat Karlával, a legtitokzatosabb és legkegyetlenebb szovjet kémmel a moszkvai Központban. Karla építi be a brit hírszerzésbe Bill Haydont, aki orosz kémként lesz a (londoni hírszerzőközpont) Körönd főnöke. Haydon bukása után Smiley építi fel újra a Körönd reputációját egy olyan vállalkozással, amely egyben csapás is Karlára. Végül a most kiadott kötetben becserkészi és csapdába ejti, átállásra kényszeríti Karlát.

Ez egy régi könyv, ám a konspirációról és a kémkedés kultuszáról a fent idézett szavak ma is érvényesek. Az elmúlt húsz évben, a nyitás és a demokrácia időszakában, szinte ugyanez folyik. A legjobb példa erre az Amerikában leleplezett orosz ügynökök esete volt. Végül az orosz miniszterelnök saját dácsáján fogadta őket, s barátságos vodkázás közepette a hatóság kedvelt indulóit énekelték. Úgy látszik, az orosz (amerikai, brit és egyéb) lélek hajlama a rejtélyeskedésre tovább tart. És az sem változtat ezen, hogy például Oroszországban a pravoszláv misztika is viszszakapta a maga pozícióit.

Ez egy ódivatú könyv. A kémkedés még információk felhalmozása, elemzése, jellemek értékelése, gyengéik kitapogatása. Smiley bosszút akar állni, miközben valamilyen részvétet is érez ellenfele iránt. Karlát az érzelmein keresztül kapja el. Valaki, aki elvi alapon képes embereket megkínozni, tönkretenni, leöletni, s mégis képes szeretni... nos, ez olyan gyengeség, amely csak kudarchoz vezethet. Le Carrét a kémregény nagymesterének nevezik, pedig ezek a könyvek a kémkedés bizarr és titkos környezeté ben játszódó izgalmas és érzelmes emberi históriák. Nehéz letenni.