A Szegedi Szabadtéri Játékokat 1931-ben klasszikus népszínháznak tervezték és szánták az alapítói. Ezt a küldetését nyolcvan év után is megtartotta a színház: figyelembe veszik a nézői igényeket, azt, hogy a produkciók megtöltsék a nézőteret, de mindig igyekeznek többet adni egy könnyű nyáresti szórakozásnál. Az igazgatónak nagyon jó partnere ebben a művészeti vezető, a kiváló ízlésű zenei szakember, KesselyákGergely karmester.

A szegedi szabadtéri nézői között szociológiai felmérést végeznek:minden évben megkérdezik a közönség tíz százalékát, honnan érkeztek, milyen műfajokat kedvelnek, mekkora összeget tudnak kultúrára költeni. A klasszikus népszínházban mindegyik műfajt játsszák – ezt tartják szem előtt a szegedi szabadtérin is. A program egyensúlya úgy alakul ki, hogy a zenés műfajok – az operett, a rock-opera, a musical és az opera – biztos piaci sikernek számítanak, amelyek eltartják a prózát, a táncot és a néptáncot. Bizonyos értelemben az opera is veszélyeztetett műfaj: megismertetésére, fenntartására hozták létre az Armel Kft.-vel az Armel Operaverseny és Fesztivált, remek partneri viszonyt kialakítva a Duna, az Arte és a Mezzo Televízióval.

A szegedi szabadtéri szigorúan tervezett és szigorúan számon kért üzleti tervvel működik. Bevételük 70 százalékát a jegyek eladásából kell biztosítaniuk. Ez azt jelenti, hogy minden egyes produkciónak a maga műfajában népszerűnek, de művészi értelemben is értékesnek kell lennie. Minden évben igyekeznek a legkiválóbb alkotók és a legismertebb darabok közül választani. Ezt azért is tehetik meg könnyen, mert a legjobb rendezőket is izgalomba hozza a hatalmas tér: a Dóm tér színpada 800 négyzetméteres, amelyet a két oldalszínpaddal 1000 négyzetméteresre lehet megnövelni. A szegedi színpadon – bár a számok produkciónként változnak – legalább 40 fős a tánckar, 60–100 fős az énekkar, 80 fős a szimfonikus zenekar: a legkiválóbb rendezőknek is kihívást jelentenek ezek a méretek. Kihívást jelent a hatalmas nézőtér is, hiszen semmihez nem hasonlítható presztízsfeladat egyszerre négyezer néző előtt játszani.

A szabadtéri színpad egyik legfőbb vonzereje a látvány, a nagy méretek miatt pedig a látvány legfontosabb eleme a díszlet. A Kesselyák-féle Turandot-előadásban dzsunkák úszkáltak a színpadon, a vízen lebegő nyo morvilág megjelenítése szinte naturálisan hiteles volt. A Marica grófnő díszlete az óriás hegedű és az óriási báli cipő köré rendezte a cselekményt. Az ember tragédiája színpadképét a 15 méter magas pergamen, az emberiség történetének jelképe uralta, annak tetejéről mondta az Úr a szövegét. Az elmúlt hét végi bemutató, Lehár Ferenc A víg özvegy című operettje az eldőlt Eiffel-torony árnyékában játszódik.

Hogyan és meddig lehet fenntartani a szabadtéri játékok népszínházjellegét? Bátyai Edina szerint a felmérések azt mutatják: átlag 44 éves, diplomás nők döntenek úgy, hogy családjuknak jegyet vásárolnak valamelyik Dóm téri előadásra. Ez a réteg visszajár, de válaszaiból és magatartásából kiderül: olyan értelmisé giek, akik inkább a romló helyzetű alsó középosztályhoz tartoznak. A válság előtt a legdrágább jegyek fogytak el először – az utóbbi két esztendőben az olcsóbb helyek a népszerűek. Amikor lehetővé tették, hogy üdülési csekkel is lehessen fizetni, a 65 ezer jegy egynegyedéért ezzel fizettek a nézők. A Múzeumok Éjszakáján a Délmagyarország című helyi lappal közös kedvezményes akción 765 jegyet adtak el Az ember tragédiájára.

Akciózni kell tehát – de ez nem azt jelenti, hogy engedményeket tesznek a népszínházi jelleg és aművészi színvonal rovására. A menedzsment feladata, hogy megteremtse a kulturális misszió pénzügyi hátterét. Az ember tragédiáját idén két csillagfényes júliu si estén nyolcezer ember látta. Annyi, amennyinek a becsalogatásához egy kőszínházban 15-20 előadást kellene tartani.