Ádám vagyok, Lucifer az árnyékom

2011-07-22

Létezik-e ma pártművészet? – kérdeztük Jankovics Marcellt, a Nemzeti Kulturális Alap elnökét. A rajzfilmrendezővel megvitattuk Az ember tragédiájának római színét is, amely a Nemzeti Színházban oly nagy botrányt kavart, és azt is megtudakoltuk: hisz-e a mesékben. Ez látható a videóban. Aki kíváncsi arra, mi maradt ki belőle, itt elolvashatja.

Nol-Presszó: Mit tart a saját életében sziszifuszi munkának?

Jankovics Marcell: Amit csinálok, bármi legyen is az. Három éve írok egy könyvet, Mesefilm és álom címmel. Ez kimondottan sziszifuszi munka. Az ember tragédiája is az volt, ha az időtartamát veszem figyelembe. Húsz éve készül. A legutolsó percekben járunk, de már nagyon elegem van belőle. Továbbá, itt tornyosul előttem egy rakás aláírnivaló, ilyenkor az is annak tűnik.

Nol-Presszó: Van, amit máshogy csinálna ebben a két évtizede készülő Tragédiában?

Jankovics Marcell: Jobban csináltam volna, ha több pénzem lett volna rá. Ha az ember visszanézi a régi jeleneteket, látja azokat a hibákat, amelyeket egy Disney stúdió nem engedne a piacra. Kijavíttatja, addig gyötri a rajzolót, míg nem olyan, amilyet akar. Én nem tudom gyötörni őket, mert csak egyszer tudom kifizetni.

Nol-Presszó: Mennyibe került eddig a film?

Jankovics Marcell: Csak sacc van, 640-660 millió az a 150 perc – a mai árakra átvetítve.

Nol-Presszó: Ésmelyik szereplővel tud a leginkább azonosulni?

Jankovics Marcell: Én Ádám vagyok, Lucifer az árnyékom. A pszichoanalízis jungiánus vonala jött rá arra, hogy az embernek van egy árnyékénje, amitől nem tud elszakadni. Ő a rezonőr is az életben, aki a rosszabbik énjeként jön elő az álmaiban, vagy ha magában beszél. A rajzfilmemben, mikor Lucifer megjelenik a Paradicsomban, Ádám talpa alá megy be, mint árnyék. Az utolsó színben is onnan megy ki árnyékként. Nem tagadom meg magamtól, hogy Lucifer is én vagyok.

Nol-Presszó: Melyik Disney-filmért rajong?

Jankovics Marcell: Nem rajongok egyetlenért sem. De 1940-ben készült a Fantázia, amely zenéket dolgozott föl, és annak egyes részei tetszettek. Nekem az ízlésével bajom van, ezért inkább egy gesztus, ha azt mondom, hogy nagy embernek tartomWalt Disney-t, és végtelenül amerikainak. Ahogy nem eszem hamburgert és nem iszom Coca-Colát, úgy vagyok kicsit Disney-vel is. Ha már muszáj, akkor inkább: a Hanna és Barbera páros. Nem kedvelem őket mint művészeket, mert üzletemberek voltak, de a Tom és Jerryt jobban szerettem mindig, mint bármelyik Disney-t.

Nol-Presszó: Mitvétett dr. Bubó ellen, hogy a nevét a rajzfilm stáblistáján és Wikipédia-oldalán sem jegyzik?

Jankovics Marcell: Ez nem egy jó történet. Nepp József felkért arra, hogy tervezzem meg a film főfiguráit: Bubót, Ursulát, Csőrmestert, Teknőc Ernőt meg még néhányat. Megkérdezte, hogy szerzői jogot akarok, vagy hogy egyben kifizessen. Fizesd ki egybe’! – mondtam. Mikor sikeres lett a sorozat, a szerzők elkezdtek azon problémázni, ha felteszik a nevemet a vászonra, esetleg jogot követelhetnék. És inkább lehagyták a nevemet. Annak ellenére, hogy mindkettő, Nepp József és Ternovszky Béla is a barátom, ezt eltettem sajnos a rossz emlékeim közé.

Nol-Presszó: Gyűjti a rossz emlékeket vagy könnyen túllép rajtuk?

Jankovics Marcell: Akkor jutnak csak eszembe, ha szóba hozzák.

Nol-Presszó: Próbálkozott képregénnyel vagy karikatúrával?

Jankovics Marcell: Korábban azzal szórakoztam, hogy a tévé előtt ülve villámskiccekkel próbáltam elkapni azokat a pofákat, akik beszéltek a képernyőn. A hetvenes-nyolcvanas évekből szép gyűjteményem van. Nem is rosszak, vállalhatóak. Átmenet az igazi bántó karikatúra és a karaktert kihangsúlyozó, eltorzító rajzok között.Nem üzleti alapon készítettem ezeket, inkább hobbiként. Legutóbb egy nagy kiállításomra, Kecskemétre odaadtam. Nem érdekelte őket, hogy kirakják. Képregényből rajzoltam – azt hiszem – négyet vagy ötöt a hatvanas években. Ebből a Népszavában jelent meg kettő, és kettő vagy három a Fülesben. De ezzel se tudtam többet keresni, mint a rajzfilmmel, és nekem mégiscsak az a fontosabb. Egyébként magából a műfajból is ki lehet öregedni. Valljuk be, alapvetően kevés az öregember a képregény-mániákusok között.