Az elektronikus underground világában magasan jegyzett Judie Jay tavaly egy remix kapcsán találkozott először Máté Szabolcs zeneszerző-producerrel, elkezdtek beszélgetni, készítettek egy dalt (I Care), aztán nem lett megállás. S gyakorlatilag a nulláról összehozták az idei év egyik emlékezetes elektronikus zenei albumát.

A Maitinsky Judit néven Algériában született énekesnő igazi autodidakta, bár a zenei érzék és hallás náluk családi vonás. Különösen mandolinozó nagyanyját emlegeti szívesen, akinek hangszerét nemrég megkapta, igaz, csak őrzi, meg nem szólaltatja. A felmenőkhöz hasonlóan Judie Jay sem szűkölködött tehetségben, gyerekkorában kifejezetten jó úszónak számított, más sportágban is remekelt, van érzéke a fényképezéshez és a vizuális művészetekhez, mégis a zene lett az, ami mellett egy életre elkötelezte magát.

„A mai harminckörüliek számára annyi kapu áll nyitva, annyi mindent csinálhatunk, hogy csak kapkodunk ide-oda, mindenfélében kipróbáljuk magunkat, közben meg túlságosan szóródik a figyelem – sóhajtja a diktafonba az A38 Hajó teraszán.

– Mások és magunk által kreált világokban élünk, így sokszor szem elől veszítjük, mi az igazán fontos és érdekes. Nekem annyi szerencsém volt, hogy a kalandozások közben az éneklés végig megmaradt.”

Külkereskedők gyermekeként a világ különböző pontjain nőtt fel, eltérő kulturális és etnikai környezetben kellett újra és újra kialakítania emberi viszonyait, ezért sem félt sosem a másságtól, ezért tanulta meg barátként tisztelni azt. És ezért tartja annyira fontosnak a folytonos egymás közti kommunikációt, amelyhez kétségkívül a zene az egyik legideálisabb médium.

A szülői házban amúgy főként érzelemgazdag popzene szólt, többek között Sade, Cesária Évora vagy Mahalia Jackson dalai. Aztán tinédzserként – korosztályának megfelelően – az akkoriban kibontakozó elektronikus tánczene érintette meg, első komolyabb megmérettetésén, a Pepsi Sztárcsinálón a Pluto Project vendégeként is azt énekelt, és attól kezdve fejest ugrott e zenei világba. Gyerekkori kedvenc rajzfilmfigurája, Judy Jetson után pedig felvette a Judie Jay nevet.

Felsorolni sem könnyű, hány formációt erősített vendégként (featuring) az elmúlt években, a legfontosabbak talán a Caslo Samples, a Beat Dis, a Realistic Crew és Karányi Dani. Meg hát persze Zagar, akinek nagy sikerű Wings Of Love című dalában az underground dívák egyikeként tündökölhetett. Mint hangsúlyozta, mindig csak azt a felkérést vállalta el, amely megtetszett neki. Számára ezek az együttműködések a barátságról szóltak, a dalokhoz döntően maga írta a szövegeket, így téve azokat kellőképp személyessé.

A zene tehát végigkísérte Judie Jay elmúlt másfél évtizedét, még ha igazán sosem tartotta is el, mellette mindig akadt kenyérkereső foglalkozása. Volt animátor Korfun és multinál pénzügyes, vigyázott gyerekekre, és vezetett íjásztanfolyamot, sokáig az egyik ismert budapesti szórakozóhelyen dolgozott programszervezőként, mostanában pedig ápolónőnek készül. Hogyha esetleg elmenne a hangja, legyen B terv, egy olyan terület, ahol segíteni tud másokon és ezáltal kicsit önmagán is.

Bár a Harmony metszően hideg, futurisztikus borítójáról az embernek legkevésbé a harmónia jut az eszébe, a zömükben elektronikus alapú és triphopos, bluesos ízű, angol nyelvű dalok egységes, kiegyensúlyozott produkcióvá állnak össze. Nemcsak azt demonstrálják, hogy Judie Jay zeneileg hova fejlődött, hanem azt is, hogy épp merre tart. Meg hogy a sok kalandozás után mennyire sikerült kiegyeznie önmagával.