Bekasztlizott Thalia
A közvélemény ugyanis nem pusztán a mindenkori büntetőtörvények szigorítására, hanem a börtönök működésére is hatással lehet.
Ha például egy országban – mint nálunk is – jókora embertömeg vallja határozottan az úgynevezett „kenyéren és vízen”-elvet (azt, hogy a fogvatartottak ellátásához ennyi is bőven elég lenne), akkor abban a társadalomban viszonylag körülményes olyan akciókat végrehajtani, mint egy rácsok mögött készült színházi előadás börtönfalakon kívüli bemutatója. Nyilvánvalóan sokaknál már maga a kifejezés kiveri a biztosítékot: „Színjáték a börtönben? Jó, hogy úszómedencét nem kapnak meg szaunát!”
Idehaza gyakran hallhatunk ilyen hangokat, sőt olvashatunk is az online lapok kommentjeiben – úgyhogy a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága sajtóirodájának vezetője, Szalai Tímea szerint van mit tisztázni és tanulni. Elsősorban azt, hogy Magyarországon – a most már több évtizedes múltú – börtönszínházi munka nem valamiféle szórakozás, amellyel rablókat, sikkasztókat és gyilkosokat jutalmaznak.
Drámapedagógiai foglalkozásokra csak az járhat a büntetés-végrehajtási (bv-) intézetekben, aki betartja a szabályokat, és összes munkáját, kötelezettségét teljesíti. Gyakori eset, hogy egy börtönbeli nevelő veszi a nyakába ezt a feladatot (nem pluszpénzért, de rengeteg pluszmunkával), ahogy az is előfordul, hogy külsős drámapedagógus, rendező, művész jár be az intézetekbe. Elsősorban azért, mert a fogvatartottaknak a büntetésükkel – legyen az akármilyen hosszú – rendszerint nem ér véget az életük. Nagyon súlyos bűncselekmény elkövetése után is valószínű, hogy 20–25 évmúlva szabadulnak – igaz, egy számukra már teljesen idegen világba. Mindenesetre ott fognak vásárolni velünk együtt a boltban, és lehet, hogy épp a gyerekünk mellett kapaszkodnak majd a villamoson. Remélhetőleg munkát keresnek majd. A hazai fogvatartottak reszocializációján dolgozó több ezer szakember szerint pedig nem mindegy, hogy ezek az elítéltek milyen állapotban lesznek majd képesek visszailleszkedni a társadalomba.
Ismernek olyan börtöntársulatban dolgozó elítéltet, akinek a civil közönség vastapsa nemhogy egyike volt élete kevés sikerélményének, hanem az egyetlen. 20-30 év alatt nem dicsérte még meg soha senki. A hoszszú hónapokig tartó próbafolyamatokban ezek az egyébként kommunikálni alig képes emberek kénytelenek megtanulni szót érteni egymással. Muszáj konfliktushelyzeteket beszéddel, érvekkel megoldaniuk. Megtapasztalják a csapatmunkát, a felelősséget a másikért. Előfordul, hogy közösen írják a szöveget, vagy együtt választják a darabot – ez segít az önismeretben, gyakran a bűnnel való szembenézésben is.
– Fejleszti a testtudatukat, a mozgás-, a koncentrációs és a szociális készségeiket is – teszi hozzá a pillanatnyilag német utcaszínháznál dolgozó, de Pécsen börtönszínházi kurzusokat is vezető Pintér Géza. Ő erről a szakmáról a legtöbbet az olaszországi Teatro Nadeóban tanulta, annál a szociális színházi társulatnál, amelyik a 80-as évek óta elmegyógyintézetekben, kábítószeresekkel és testi fogyatékosokkal is készített produkciókat. És amelyik 2008-ban, amikor Pintér ösztöndíjasként megfigyelhetett és forgathatott náluk, épp a Woyczeket próbálta a rabokkal.
Igaz, Olaszországban kicsit mások az alapok: ott már a 70-es években megindult egy komoly nyitás az úgynevezett totális intézményekben, leginkább Franco Basagliának köszönhetően. A professzor ugyanis aláírásgyűjtéssel elérte, hogy az olasz parlament megszavazza a híres 180-as törvényt a börtönszerűen működő pszichiátriai intézmények teljes átalakításáról. – A 80-as évek vége felé aztán olyan jogszabály is született Olaszországban, amely alapján alkalmanként külső helyszínre vihették a börtönszínházi produkciókat – magyarázza Pintér.
– Ez már itthon is előfordul, persze nagyon szigorú kockázatelemzés és biztonsági intézkedések előzik meg – teszi hozzá Szalai Tímea. Kutatásokon alapuló tény, hogy a reszocializáció folyamatában milyen fontos szerepe van a külvilággal való kapcsolatnak, már a büntetés letöltése alatt. Kevés a kontaktus a nevelőkkel meg a havonkénti beszélőn a rokonokkal, pláne ha már a család is elpártolt egy hosszú idős elítélttől.
Ezek a fogvatartottak meg a velük foglalkozó bv-munkatársak szempontjai. Hogy mit profitálhat egy-egy börtönszínházi előadásból a civil néző, azt nehéz volna megfogalmazni. Ami biztos, hogy aki ott volt például 1998 nyarán a szegedi Csillag börtönben, a Kovács Anita rendezte Übü király-előadáson (amelyet a rendező benevezett a szegedi alternatív színházi szemlére is), abba bevésődött a teliizzadt kultúrterem záróképe: ahogy a fogvatartottak a Megáll az idő zenéjére lélegzet-visszafojtva lassút táncolnak a női nézőkkel.
Ha a nevelőket meg a szabadidejük nagy részét a rácsok mögött töltő rendezőket-drámapedagógusokat kérdeznénk, nyilván számtalan motiváció jönne válaszul. Pintér Gézát leginkább az foglalkoztatja ebben a munkában, hogy miként lehet felszántani egy darabon a magyarok gondolkodásába „beleszáradt” hierarchiát.
– Például azt a berögződést, hogy a színészet privilégium, amit csak arra felkent és kiválasztott emberek művelhetnek. Más országok példájából úgy látom, ez lehetne valamivel nyitottabb is. A mi társadalmunkban rangban a színművészek alatt állnak mondjuk az irodisták, alattuk a bolti eladók, még lejjebb a munkanélküliek, legalul pedig a fogvatartottak, miközben ebben az országban a miniszterelnökön kívül gyakorlatilag mindenki lúzer... Legalábbis senki nem az, aki lehetne.
Művelődés börtönszerte
Az utóbbi években a szegedi Csillagban inkább komédiákon (Karinthyn, Rejtőn) dolgoznak, Fellegi Ádám zongoraművész pedig nemrég Balassagyarmaton hozott létre közös produkciót a fogvatartottakkal: Az irgalmas szamaritánus című oratóriumot. Játszották már Mrozek Mulatság című darabját Vácon, a Gépnarancsot Pintér Gézáék Pécsen és fiatalkorúak a Lúdas Matyit Tökölön. Az utóbbi bv-intézetben a külsős Utcaszak Színház tart rendszeres drámapedagógiai foglalkozásokat. Pintér Géza kollégáival tavasszal nemzetközi konferenciát is szervezett e témában, sőt nemrég honlapot hoztak létre a hazai börtönszínházi munkának, kutatásnak és sajtónak: a www.bortonszinhaz.hu-t.
