Igazi nyári fenomén– tíz négyzetméteren
Nem a legkényelmesebb, az igaz, mindenesetre hosszú távon valószínűleg olcsóbb, mint a panzió, na pláne a hotelszoba, és megvan az előnye, hogy majdnem mindenhová magunkkal vihetjük. Persze van, aki szerint éppen ez a hátránya: nehézkes, helyigényes, miegyéb.
De hogy kiállítóterem? A Kossuth téri Néprajzi Múzeum elől ma útnak induló lakókocsi célja nem a hazai kempingek felfedezése, hanem valami egészen más. A MaDok elnevezésű kortárs kultúrakutató programban részt vevő 17 magyar múzeum jóvoltából látható, mit gondolunk a mobilitásról, mit kapcsolunk össze a mozgás és a kultúra tágabb témakörével. Engedjük el nyugodtan a fantáziánkat, ne csak a munkába járásra, a szimpla A-ból B-be eljutó konstrukcióra gondoljunk. Menekülés, felfedezés, diaszpórák utazásai, a mozgáskorlátozottság és a mobilitás, az utazás és a higiénia összefüggései – a sor tetszés szerint, és majdnem a végtelenségig folytatható, hiszen egész életünk mozgásból, mozdulatok összességéből tevődik össze.
Ennek az univerzumnak egy, meglehet kicsiny, ám annál látványosabb szeletét sikerült beszuszakolni egy félszobányi méretű helyiségbe, a már említett lakókocsiba, amely a MaDok szellemében működő intézmények javaslatai alapján nyerte el végleges formáját. S amely persze nem „csak” kiállítóterem, múzeum a kempingkocsiban, mint fentebb írtuk, hanem maga is kiállítási tárgy. A berendezés otthonos, hovatovább intim, hiszen mégiscsak egy mozgó „családi házról” van szó, de a privát rekvizitumok mellett azért jó sok minden elfér ezen a tíz négyzetméteren. Például egy tanulmányi kirándulás teljes felszerelése (nyilván a helytakarékosság miatt: hátizsákba rejtve), s láthatjuk, milyen emlékjelvénnyel tért haza egy katona a zarándokútról, milyen térképpel utazik egy stoppos, milyen eszközök segítik a mozgékony munkavégzést az irodában, és hogy miféle cuccokat használunk szabadidőnk mobil eltöltéséhez. Ha eddig nem volt alkalmunk a vonaton megfigyelni, hogy mit rejt a kalauztáska, most bepótolhatjuk a mulasztást. És az is kiderül, mi az, amit menekülés esetén, nehéz szívvel bár, de nélkülözni tudunk: az Etnomobil 2.0 lakókocsijában helyet kapott néhány olyan személyes tárgy is, amit a devecseri iszapkatasztrófa elől menekülők hagytak hátra.
Egy mozgással kapcsolatos kiállítás nem lehet statikus. Így van ez az Etnomobillal is. A tárlat ma délelőtt 11-kor nyílik a Néprajzi Múzeum előtti járdán egy jó kis performance-szal, amelyet Tárnok Marica bábszínész és az EtnoMobil ad hoc társulata prezentál, aztán egykor elindul a lakókocsi, hogy bejárja az országot. Az első állomás a kapolcsi kastély lesz, itt július 22–31-ig álldogál a jármű, augusztusban a Bánkitó fesztivál népéhez megy közel a mozgás. A további menetrenddel kapcsolatban a szervezők későbbre ígértek tájékoztatást.
Az egyes állomáshelyeken persze nem csak passzív látogatókra számítanak az EtnoMobilosok – a múzeumpedagógiai programok keretében aktív alakítói is lehetünk a kiállításnak. Például beszállhatunk a Nap Műtárgya választási vitájába, dönthetünk, hogy a kiválasztott tárgyak közül melyek kerüljenek be a lakókocsiba, smelyekmaradjanak inkább kívül. Készíthetünk magunknak saját múzeumi bérletet, részt vehetünk a vándorkiállítás körpanorámájának megrajzolásában. És saját, mozgással kapcsolatos tárgyainkat is elhelyezhetjük a kiállításon, illetve annak virtuális kiadásában: ha magunkkal viszünk egy, a mobilitással, saját mobilitásunkkal összefüggő izét, bigyót, a tárlat gazdái lefényképezik, majd útnak eresztik a világhálón, az EtnoMobil 2.0 blogon, amely a www.etnomobil2pont0.blogspot.com címen érhető el. Mert megállás, az nincs.
