Ádám Zsolt, Debre czeni Péter, Feles Dani, Laczkó Juli és Sztojánovits Andrea alkotta LéleKzet csoport reOnion projektnéven futó művébe lehet itt botolni. Illetve annak úgynevezett demójába, az installáció egy részletébe. A teljes hagyma hat gerezdből áll majd, és végleges mérete is körülbelül egynegyed résznyivel nagyobb lesz. Ha elkészül. Csakhogy azt mi már – testközelből legalábbis – nem láthatjuk.

A teljes fokhagyma ugyanis a nevadai Black Rock sivatagban évenként megrendezendő Burning Man fesztiválon nyeri el teljes formáját. Ami azt is jelenti, hogy a szombati demó funkciói is csak demó üzemmódban futnak egyelőre. Hogy melyek ezek a funkciók, azt a csoport egyik tagja, Laczkó Juli videoművész-ökodizájner magyarázza el. Eszerint ha egy fesztivállakó közelít a fokhagymához, világító virágok keresztezik majd az útját, de ez még semmi, a lényeg belül van. Egy lépcsőn át az úgynevezett központi elosztóba jut az ember, innen nyílik a hat kabin, vagyis a hat, egyforma nagyságú gerezd.

Minden kabinban egy ugyancsak hulladékból készült fotelt talál az ember, ebben helyet foglal, kap egy maszkot és egy karkötőt, ezek érzékelik a delikvens biofeedbackjeit. A lélegzet és a pulzus határozza majd meg a hangot és a vetítést „a te gerezdedben” – a kibocsátott audio- és a vizuáltényezők pedig hatással lesznek a többi gerezdre is. Mindez persze nem véletlenszerűen történik, meséli Juli. Egy színskálát kell elképzelnünk, amely meghatározott pulzusszámtartomány szerint változik, a szívverés gyorsaságától függ, hogy milyen színben láthatók azok a vetített formák, amelyeket pedig az emberi lélegzet generál. S a kibocsátott hang is összefügg az emberi tényezővel. A hatféleképpen lélegző-dobogó hagymagerezdek egy nagy hatássá állnak össze tehát. A sivatag közepén.

Az onion (hagyma) és a garlic (fokhagyma) között feszülő ellentmondáson nagyvonalúan átsiklunk: jó a szójáték és kész. Inkább Debreczeni Pétert, a fokhagyma faszerkezetét tervező építészt faggatjuk. Elmondja, többször át kellett konstruálni a vázat a stabilitás miatt, változtak a méretek, és fejtörést okozott az is, hogyan kerülhető el, hogy a sivatagban repesztő 80-90 km/h-s szél elvigye az egészet. Nagyon úgy fest, sikerült megoldani a problémát, persze a tűzkeresztségen majd csak augusztus végén esik át a fokhagyma, az idei Burning Man augusztus 29-től szeptember 5-ig tart ugyanis. Az összesen tizenöt fős (jórészt) magyar különítmény (találunk közöttük intermédiaművészt, médiadizájnert és partiszervezőt is) nem egyszerre utazik, és nem csak Budapestről. Hiszen találni a csapatban dél-amerikai srácot, aki most éppen Angliában tartózkodik, lengyel lányt, aki Skóciában múlatja az időt, és akad chicagói magyar, akinek csupán pár államot kell odébbmennie, hogy Nevadába érjen. Vegyes a kép tehát.

Az ötfős tervezői mag egyébként egy hűvös hétfőn találta ki, hogy elküldi – akkor még meglehetősen képlékeny – pályázatát a Burning Man szervezőinek. A tematikus fesztivál idei hívószava a beavatás-rítus kettős volt, erre fűzték fel a menet közben persze többször is változó koncepciót. Elküldték, nyertek, így ebben az évben magyar projekt is a sivatagban fesztiválozók épülésére szolgál majd. Augusztus végéig rengeteg teendő vár még a csapatra. Odakinn készül el, mintegy két és fél hét alatt a végleges szerkezet, ehhez minden alapanyagot Amerikában szereznek be. Esetenként külön programokat, workshopokat is tart majd a magyar egység. Mindez elég nagy munkának tűnik, különösen, hogy – Debreczeni szavaival élve – a levegőn kívül mindent nekik kell vinniük a sivatagba. És amit visznek, el is kell hozniuk. Környezetvédelmi okokból az utolsó almacsutkát, a komposztot sem hagyhatják ott, még az elégett tárgyak után maradó hamu sem maradhat a Black Rockban. A Burning Man amellett, hogy elképesztően szabad fesztivál, nagyon strikt szabályrendszerrel dolgozik. Építés közben órára és darabra pontosanmeg kellmondaniuk, mikor és mit visznek a helyszínre, milyen gépekre van szükségük. A szervezés, az odajutás és a munka is nagy precizitást és fegyelmet igényel, ahogy a „romok” eltakarítása is: ezért, hogy több kisebb csapatra bontották az elvégzendő munkát.

A költségek jó részét a Burning Manhez benyújtott pályázat ellenében elnyert honoráriumból fedezik (ennek összege a fesztiválszervezők kérésére titkos), de egy internetes gyűjtésen összegyűlt pénzösszeg és a Kitchen Budapest támogatása nélkül aligha valósulhatna meg, hogy a tizenöt fős csapat az adott időszakban csak a hagymával foglalkozhasson.

– Mindannyian hallottunk már róla korábban, mindannyian nagyon szerettünk volna eljutni oda egyszer – válaszol Laczkó Juli, mikor a fesztiválhoz fűződő nexusukról kérdem. Aki pedig már járt ott közülünk, viszsza szeretett volna térni – fűzi hozzá. S hogy mit érdemes még tudnunk a Burning Manről? A ma már ötvenezres tömeget vonzó fesztivált először 25 éve, 1986-ban rendezték meg, azóta minden nyáron, az amerikai Labour Dayt megelőző hétfőn kezdődik, szombaton pedig egy hatalmas, fából készült ember alak elégetésével ér véget. Innen a név. A Burning Manen nincs olyan, hogy „enyém-tiéd”, minden közös. Nincs pénz, nincs csere, csak ajándékozás. Adsz. És kapsz is.Nem hagyományos zenei vagyművészeti fesztivál – nem arról van szó, hogy a bulizni vágyó megveszi a napijegyet, bérletet, aztán várja, hogy az artisták megtartsák művészetüket. Itt mindenki alkotóvá válik, meséli Debreczeni Péter. Itt mindenki elengedheti magát. – Kicsit olyan, mintha kereszteznénk a Félelem és Reszketés Las Vegasbant, a Mad Maxet és egy úttörőtábort. Meg mondjuk a Maci Lacit – mondja. Laczkó Juli hozzáfűzi: nincs is olyan meszsze a Jellystone, illetve hát a Yellowstone park...

És ez még csak a makett: az igazi hatszor ekkora lesz