Ezek között is különleges Gyarmathy Lívia Ismeri a szandi-mandit? című műve, amely most megjelent DVD-n a Nemzeti Filmarchívum sorozatában.

Az akkor első filmes Gyarmathy írótársával, Böszörményi Gézával groteszk, burleszkelemeket is tartalmazó társadalmi szatírát alkotott. Főhőse, a még pályakezdő Schütz Ila által megformált végzős vegyésztechnikus nyári gyakorlaton vesz részt egy nagy vegyigyárban. Csetlik-botlik a kiismerhetetlen csővezetékek, berendezések között, amelyek rendeltetése igazán senkit sem érdekel, mert mindenki pótcselekvéssel van elfoglalva. A főmérnök (Kállai Ferenc) az ipari tévéhálózat kiépítésére figyel, a portás (Kiss Manyi) a diáklányokat egzecíroz tatja.

A szakikat a nőkön kívül leginkább a hét végi hajómodellező versenyek tudják izgalomba hozni. Schütz figurája mulatságos és lehangoló személyiségfejlődésen megy át, előbb kalandba keveredik az egyik gyári dzsigolóval (Sztankay István feledhetetlen alakítása), majd rádöbben: nincs más választása, mint hogy ő is beálljon a sorba, belépjen az üzembe. A film éppen a hazai piacgazdaság elemeit megteremteni próbáló reform bevezetése idején készült. A cseh moziban megismert kesernyés humorral jellemzi azt, ahogyan a középszer, az új iránti közömbösség átöröklődik egyik nemzedékről a másikra.

Húsz évvel később, 1989-ben készült a Filmarchívum másik digitalizált újdonsága: Enyedi Ildikó ugyancsak első játékfilmje, Az én XX. századom. Panoráma a technikai fejlődésről, a század zűrzavaros eszmevilágáról, emberi viszonyairól. A rendező a film elején fölidézi az elektromos világítás első nyilvános bemutatóját 1880-ban, majd a drót nélküli távíró világméretű próbáját, Edison részvételével. Az emberi oldal azonban lehangoló: árván maradó leány ikerpár, Dóra és Lili áll a cselekmény középpontjában. Fölnőve egyikük ügyeskedésből, tehetős férfiakkal kötött ismeretségek révén él meglehetősen jól, a másik a társadalmi igazságosság harcosa, az anarchista mozgalom aktivistája lesz.

Valójában egyetlen nőalak lehetséges két arcáról van szó, mindkettőjüket – bravúros eszközökkel –ugyanaz a lengyel színésznő, a szintén első filmes Dorotha Segda játssza. A velük találkozó férfi hős pedig az orosz Oleg Jankovszkij, aki Tarkovszkij Nosztalgia című filmjének is főszereplője. A férfi-nő viszony problémája eszmei síkon is fölmerül: láthatjuk a századforduló híres osztrák filozófusa, Otto Weininger rekonstruált bécsi előadását, amelyben a nők alsóbbrendűségét hirdeti.

Enyedi Ildikó filmjének szépen komponált fekete-fehér, olykor a némafilmeket idéző képsoraiméltán keltettek nemzetközi érdeklődést. A mű Cannes-ban az első filmes díjat érdemelte ki.