A Várszínház éppen házon kívül van, a vár ugyanis tatarozás miatt zárva. Így az e nyári kőszegi színielőadások egy utcával odébb, bár még így is a történelmi városfalon belül zajlanak, egy üres telken. Ez a helyszín – pontosabban az innen nyíló látvány a kőszegi tornyokra és hegyekre – ihlette meg Pócza Zoltán igazgatót, hogy Bohumil Hrabal sörgyárát rendelje meg Znamenák Istvántól idei saját produkcióként.

Znamenák pedig jócskán túlteljesítette a rendelést. Lőkös Ildikó dramaturg közreműködésével nemcsak a sörgyárat, de három másik Hrabal-művet is bezsúfolt az alig több mint kétórányi tiszta játékidőbe. Az előadás négy regény között cikázik néha rapszodikusan, bár alapjában szigorú rend szerint. Az öregkort leíró művekből (Táncórák idősebbeknek és haladóknak, Harlekin milliói) bóklászik vissza a rég elmúlt ifjúságba (Sörgyári capriccio, Bambini di Praga). A Sörgyári capriccio két főhősét meg is kettőzik: van öreg és fi a tal Francin és Maryska. A többiek maszkkal, jelmezzel és főképp színészi eszközökkel oldják meg a gyakori időutazást.

Olykor amolyan Hrabal-kabarénak tűnik a produkció, mintha más se lenne, mint a szerzőtől válogatott vicces jelenetek sora. A rendező még az átkötésekkel sem vesződik, díszletmunkások jönnek, átrendeznek, kezdődik a következő szám. A finom megmunkálás, a tüzetes aprómunka hiányzik a szövegből és a játékból egyaránt. Pedig Hrabal szelleme jelen van, legalábbis sokszor megjelenik. Bájos és brutális groteszk váltakozik. Nosztalgia és gúnyolódás, szeretet és kegyetlenség kergetőzik a színpadon és azon kívül – be játsszák ugyanis a nézőtér körül nagyjából még belátható egész teret. A rendezőnek érdekes olvasata van Hrabal világáról. Mintha bonckéssel választaná szét a költői, az érzelmes, a humoros, a játékos, a könyörtelen, a véresen szörnyű motívumokat. Monarchikus kedély és keletközép-euró pai, szikár borzalom jár párban a különben egyaránt mulatságos jelenetekben. A huszadik század sokat ígérő eleje, a ma már kezdetlegesnek látszó technikai csodák nyújtotta reménységek és kiszikkadt második fele felesel egymással.

A rendező tervezte háttér kevés invencióval idézi a sörgyár világát, Cselényi Nóra ruháiban sem habzik túl az eredeti látásmód. A játékötletek ugyancsak különféle minőségűek, hol eredetiek, hol kopottabbak, hol meg esetlegesek. Az oldalsó terek használata pedig a nézők egy részét zárja ki egyik-másik jelenetből. És a színlapon remekül mutató szereplőgárda is vegyesen teljesít. Szinte mindenkinek van legalább egy jó vagy éppen remek jelenete, de többnyire inkább beérik a játszók jól begyakorolt közhelyeikkel. Kevesebbet adnak képességeiknél. Radnay Csilla a fiatal Maryska érzékeny, költői lelkületét letudja az előadást indító szép fuvolaszólóval, később inkább az egy húzásra lenyelt korsó sörökkel szórakoztatja a publikumot, a rossz csont fiatalasszony jellemét pedig egyetlen kacér-kaján vigyorra redukálja. Szabó Kimmel Tamás igyekvőn hozza a fiatal Francin riadalmait a hivatali kötelmei és fékezhetetlen asszonya közötti egyeztetési nehézségek miatt. Epres Attila folyamatosan egyforma harsánysággal intézi el Pepin bácsi lelkivilágát.

Pogány Judit öreg Maryska szerepében felidézi fogatlan produkcióját az Örkény Színház tavalyi kabaréjából. Gazsó György alaposan kidolgozza a drogista magánszámát, és a táncórán is érdekesen különcködik. Kocsis Pál tűzoltóparancsnoka fiatalon és öregen egyaránt jelentékeny egyéniség. Bánfalvi Eszter hentesnéja fanyar csábbal kacérkodik, miközben Sarkadi Kiss János a férje szerepében féltékenyen darabol egy disznófejet. Bezerédi Zoltán komoran elnéző, szigorúan megbocsátó sörgyári elnök, EgriMárta emberevő állatvédő vénkisasszony. Kovács Zsolt béna lábú tánctanára a bölcs öregek reménytelenségével oktatja a frakk viseletét, és telefonál újabb és újabb gyönyörű hölgyekért. Igyekezete hiá bavaló.

Znamenák István kísérlete Hraballal viszont talán megérdemelne egy komolyabb próbálkozást.

Szabó Kimmel Tamás és Radnay Csilla