A bevándorló bronxi szociális munkás
Fél a diktatúra titkosszolgálatának még ma is élő tagjaitól, hiába van demokrácia Chilében immár két évtizede. Márpedig – mint a New York Times írja – aligha lesz más választása, szembe kell néznie a közelgő deportálással, ugyanis az amerikai bevándorlási hatóság rajött, hogy immár negyedszázada illegálisan tartózkodik az Egyesült Államokban.
New York Bronx negyedeMott Haven körzetének utcáin nem tud észrevétlenül végigmenni, sokan ráköszönnek, főleg a szegényebbek közül. Persze, a maga módján feltűnő is a 68 éves férfi, fehér haján vörös fejkendőjével és fehér borostás arcával. Az ingyenkonyhák szervezőjeként, a La Pena del Bronx, a latin bevándorlók közösségi és kulturális központjának alapítójaként, a La Iglesia Evangelica Espanola önkénteseként, fáradhatatlam emberi jogi aktivistaként már korábban is sokan ismerték, ám a „kétes” népszerűséget a média, a tévéinterjúk hozták meg neki. Immár négy éve, hogy különleges figyelem irányul rá. Akkor éppen Kaliforniában segédkezett néhány hónapig a legális és illegális bevándorlók szervezeteinek létrehozásában. Vonattal utazott viszsza családjához New Yorkba, amikor a bevándorlási hatóság ügynökei igazoltatták. Egy lejárt chilei útlevelet tudott csak mutatni. Mint felidézi, vele együtt a vonatról 35 további illegális bevándorlót szedtek le a kábítószert kereső kutyákat is bevető ügynökök. A lebukása 2007 júliusában történt, Cayuga County börtönébe zárták, s miután egy cellatárs értesítette Toro feleségét, ügyvéd segítségével végül ötezer dolláros letétért elengedték.
Azóta küzd – a nyilvánosságot is felhasználva –, hogy politikai menedékjogot kapjon, s ne kelljen Chilébe viszszatérnie. Meghallgatások, vád- és védőbeszédek sora, a tárgyalóteremben rendre több tucat emberjogi aktivista, Victor Toro szimpatizánsai. Nem minden bíró volt ellenséges, hiszen nem egyszerű az esete. A szintén chilei felesége, Nieves Ayress régóta amerikai állampolgár, miként a lánya és az unokája is. Victor Toro miért nem élt a szabályok adta lehetőséggel, miért nem kért egyesült államokbeli érkezését követően egy éven belül menedékjogot vagy zöldkártyát? Miért jutott ez eszébe csak akkor, amikor a hatóság illegális bevándorlóként elkapta?
Vissza kell térni a múltba, Chilének még a Pinochet-puccs előtti időszakába. Victor Toro neve már megjelent a Time magazin egy 1970-es számában. Akkor már a szocialista párti Salvador Allende volt a dél-amerikai ország elnöke, tegyük hozzá Latin-Amerika első választott baloldali államfője. A Népi Egység kormányától még balrább állt a hatvanas évek derekán létrejött MIR – a Forradalmi Baloldal Mozgalma –, amelynek egyik alapítója Toro volt, s a Time azt említette vele kapcsolatban, hogy engedély nélkül földbirtokokat sajátítanak ki, adnak át művelésre szegényparasztoknak, köztük a történelmileg kisemmizett őslakos indiánoknak. Aztán jött 1973. szeptember 11-e, Pinochet tábornok pucscsa, amelyről azóta a titkosításból feloldott amerikai dokumentumok egyértelműen azt bizonyítják, hogy Washington, személy szerint Henry Kissinger akkori külügyminiszter egyetértésével, támogatásával valósult meg. Pinochet titkos szolgálata, a DINA vadászott a MIR tagjaira, tegyük hozzá érthetően, a katonai puccsot követően ez a szervezet volt az egyetlen, amely még megpróbált ellenállást kifejteni, merényleteket végrehajtani, így éppen a diktátor autókonvoja ellen, sikertelenül. A hivatalos adatok szerint Pinochet diktatúrája több mint háromezer embert végzett ki, tízezreket bebörtönzött, százezreket külföldi menekülésre késztetett.
Victor Torót 1974 áprilisában fogták el Chilében, mert ő nem menekült el. Három évet húzott le koncentrációs táborokban. A börtönbeli emlékeiről – az elektrosokkos kínzásokról – ugyan az amerikai sajtó bőven idéz, de a részletektől inkább megkímélném az olvasót. Az egyre nagyobb nemzetközi felháborodás nyomására, s talán Washington tanácsára is, Pinochet 1977-ben több foglyot kiengedett, köztük Victor Torót. Ám a chilei titkosszolgálat folytatta a vadászatot – alighanem a CIA segítségével a Condor akció keretében – az Allende-korszak külföldre szökött fontos személyiségei után.
Victot Torót először Svédország fogadta be, aztán vérétől hajtva ment Kubába, majd Nicaraguába, hátha szükség lesz rá. Aztán 1984-ben Mexicót is elhagyta, tartott attól, hogy a DINA ott elérheti, így átszökött az Egyesült Államokba. Most azt mondja – alighanem joggal –, hogy félt bejelentkezni a bevándorlási hatóságoknál, hiszen akkor adatai átkerülhettek volna az akkori idősebb Bush-kormány által támogatott Pinochet-diktatúra titkosszolgálatához. (Augusto Pinochet csak 1990-ben távozott a hatalomból.) Hiszen a MIR, minthogy fegyveres akciókat, bankrablásokat is végrehajtott, az Egyesült Államokban terrorszervezetnek minősült. (Ezt egyetlen európai ország sem vette át.) Már csak ezért sem folyamodhatott menekültstátuszért, amit utólag az is bizonyított, hogy az amerikai bevándorlási hatóság és a belbiztonság által öszszehozott 46 oldalas vádiratban bőven vannak utalások a MIR-re. Toro tárgyalásán egyébként felidézte azt is, hogy amikor a New York-i chilei konzulátusra ment régóta lejárt útlevelének megújítására, közölték vele, hogy neve az elhunytak között szerepel a Pinochet-diktatúra óta.
„Palesztinnak érzem magam, akinek nincs helye hol élni”– mondta a napokban az AP hírügynökség újságíróinak.
Emlékeztetett arra, hogy Barack Obama amerikai elnök Chilében járva nem volt hajlandó visszamenőleg elismerni a felelősséget az amerikai részvételért a Pinochet-diktatúra bűneiben. Obama látogatásamár az új, jobboldali, sikeres vállalkozó chilei államfő, Sebastian Pinera időszakára esett, akinek a testvére közismerten Pinochet egyik minisztere volt.Miért is kért volna bocsánatot Obama elődei tetteiért, ha a nemzetközi jogba ütköző guantánamói börtön bezárására tett ígéretét sem tartotta be – teszi fel a kérdést Toro.
„Ha vissza kell mennem Chilébe, folytatom azt a szociális munkát, amit itt Bronxban végzek az illegálisnak minősülő bevándorlók, a szegények, a csövesek megsegítésére” – mondja. Az illegális bevándorlók ügye Obama egyik forró témája. Az AP hírügynökség két riporterének írása Victor Toró ról az elmúlt napokban bejárta az amerikai sajtót. A cikk konklúziója, hogy a chilei Toro napjai az Egyesült Államokban hamarosan véget érnek. Nincs olyan fellebbviteli fórum, amely egy negyedszázadi illegális tartózkodás után politikai menedékjogot adna, bárki legyen is a kérelmező.
Ennek kapcsán emlékeztetni érdemes egy néhány hónappal ezelőtt az Arcok oldalán megjelent írásra. Akkor is egy, az amerikai bevándorlási hatóságokat foglalkoztató, igaz, gyökeresen eltérő politikai indíttatású latin-amerikai személy esetéről volt szó. A 83 éves Luis Posada Carrilest egy El Pasó-i bíróság a bevándorlási hatóság 11 pontban történt megtévesztésével vádolta, ám a többhetes – jelentős sajtóérdeklődéssel kísért – tárgyalás végén felmentették. Ki tudja, talán azért a különbség, mert Posada Carriles a CIA ügynöke volt, majd aztán saját szakállára is szervezett merényleteket a gyűlölt Castro testvérek irányította Kubában, s nem volt egy baloldali chilei „terrorszervezet” vezetője. (Hiába kérte Havanna és Caracas is Posada kiadatását, egyebek között egy kubai utasszállító repülőgép 1974-es felrobbantásáért, ami 73 életet követelt.) Posada Carriles élhet boldogan Miamiban a kubai kolónia körében, Victor Torónak viszont távoznia kell az Egyesült Államokból. Ilyen egyszerű.
Névjegy
VICTOR TORO
„Én egy chilei bányász tizenhárom gyerekének egyike vagyok, eddigi életében az emberi jogokért harcoltam, s ezt fogom folytatni, amíg élek, bárhova is vet a sorsom” – nyilatkozta a 68 éves Victor Toro, miután egy amerikai bíróság visszautasította a majd 25 éves késéssel benyújtott kérését politikai menedékjog megadására. Valószínű, hogy negyedszázada még inkább megtagadták volna az egykori chilei szélsőbalos mozgalom vezetőjétől a kérelmet, hiszen a MIR terrorszervezetnek minősült az Egyesült Államokban, amely támogatta Pinochet diktatúráját. Most kitoloncolás vár rá, miközben chilei felesége, lánya és unokája is amerikai állampolgár.
