Izgalommal vegyes kíváncsisággal kezdi lapozni az ember Werner Stiller ügynök-könyvét. A keletnémet titkosszolgálat mindennapjaiba belelátni: különös ajándék egy titkos szolgától, aki képes volt átállni és kiszabadulni a léleknyomorító világból.

Stiller „elvtárs” a lipcsei egyetem fizika szakán végzett, kezdettől fogva párttag. Nem túl lelkes fajta ráadásul. Hiányzott belőle „a megfelelő érettség”, írják jellemzésében. Mindez nem akadályozta meg abban, hogy az előnyök (lakás, autó, külföldi út ígérete) csábításának eleget téve állambiztonsági munkát vállaljon, s legyen a Stasi NSZK-val kapcsolatos műveleti osztályának oszlopos tagja. Aki jutalomutazásra mehetett 1974-ben Gelsenkirchenbe, a legendás NSZK–NDK csoportmeccsre. Itt érték el a keletnémetek legjobb eredményüket, hiszen Jürgen Sparwasser góljával legyőzték a pár hétmúlva világbajnokként ünnepelt Nagy Testvért. Itt, ezen a kiruccanáson tervezte, hogy jelt ad magáról, s fölveszi a kapcsolatot a nyugatnémet titkosszolgálattal (BND). De nem sikerült. A játék életveszélyes volt.

Később trükköt eszelt ki arra, hogy Stasi-titkokat juttasson ki az NDK-ból. Az első titkos levél úgy kezdődött, hogy 14 159, ami a pi 3 egészes értéke utáni végtelen tört első öt számjegye. Ehhez jött volna a Die Welt hirdetési rovatának eladó állatok-szekciója, miszerint egy kutyatenyésztő „gyönyörű afgán kutyakölyköket kínál 850 márkáért”. A csel nem érdekelte a BND-t. Féltek, hogy valaki a Stasitól lépre akarja őket csalni. De sem „Gabi”, sem „ Diana” nem vezette el a túl óvatos nyugatnémetekhez a Schilling fedőnevű ügynököt. A német egyesítés után kiderült, nem is baj, mert könnyen lebuktathatták volna a szökést tervező Stasi-ügynököt. A Helga nevű pincérbarátnő nyugaton élő bátyja lett végül a kapocs. S elkezdtek áramolni Münchenbe a bizalmas információk. De hogyan? Patak partján odvas tölgybe rejtett, hengert és kódlistát tartalmazó faág, papírszalagos számoszlop a rejtelezéshez, néhány megcímzett levélboríték s némi pénz kellett ahhoz, hogy Stiller munkához lásson. Az üzeneteket rádiós hirdetésekbe rejtve kapta. Egészen addig, amíg gyanús nem lett.

A Stasi kezdte fölgöngyölíteni a „Sakál” és a „Sörte” (azaz Helga) titkos mozgolódását. A talaj 1979 telén lett forró a talpuk alatt, menekülniük kellett. A BND elképesztő szarvashibákat követett el (a forgalomból kivont bélyegzővel nyomták az útleveleket!), de Stiller végül egy huszárvágással megoldotta. Helga és fia Lengyelországon át jutott az NSZK-ba, ő pedig feltört egy fémszekrényt a munkahelyén. Így jutott ki- és beutazókártyához, pénzhez és olyan titkos iratokhoz, amelyeknek később hasznát vehette nyugati karrierje során. A Kelet- és Nyugat-Berlint elválasztó U-bahn Friedrichstrasse-i „ügynökáteresztőjén” csúszott ki. Két nap múlva lebukott volna. S minden bizonnyal halálra ítélik...

S ekkor még csak a könyv felénél járunk. Elképesztően kalandos történetek sorjáznak, ám attól kezdve, hogy Werner Stiller megérkezik a nyugati Reinickerdorfer Strasse megállóba, s maga mögött hagyja Stasit, az egekbe emelkedik, s érdektelenné válik. A BND-től a CIA-hoz vezet az útja, s miután közel száz külföldre telepített Stasi-ügynököt lebuktat, hajtóvadászatot indítanak utána. Erősen úgy tűnik, hogy a BND-nek csak az infó kellett, ezért ment tovább Stiller New Yorkba. Tőle magától további részleteket nemigen lehet megtudni. A minden apró részletre oly fogékony Stasi-ügynök mondandója hirtelen vázlatossá és homályossá válik, amikor új életéről beszél. St. Louisban köt ki az egyetemen, majd a pénzügyi világ felé veszi az irányt. A Goldman Sachstól tiszta véletlenül a konkurens Lehman Brothers Befektetési Bankhoz szegődik, fölveti a pénz, búvárkodik s repülget, s egykét bekezdéssel elintézettnek gondolja azt, hogy a pénzintézetek, amelyeknél dolgozik, végső soron a világgazdasági válság „éljátékosai”. A német egyesítés után találkozik egykori stasis főnökével, egy fotón kedélyesen mosolyognak. Aztán Budapesten találjuk, ahol isten tudja, hányadik barátnőjével divatáru-bolthálózatot hoz létre.

Werner Stiller könyve jó példa arra, hogy nem az átélt élményektől lehet gazdag egy ember élete, hanem attól, ahogyan mesélni tud róla. A keleti Sakál nyugati életében sok a pénz és a nő, de a túl vázlatos meséből arra lehet következtetni, hogy ez a könyv valahol a felénél véget ért. A zárójelenet a Fried richstrassén játszódik. Ami azután történik: hatástalan. A legfőbb gond, hogy egyben hiteltelen is.