Ilyen volt például a Gustavo Dudamellel érkező venezuelai Simon Bolívar Szimfonikus Zenekar és a brit Nemzeti Ifjúsági Zenekar közös, augusztus 5-i koncertje és Nigel Kennedy egy nappal későbbi, éjszakai fellépése is.

A Royal Albert Hall közepén kialakított aréna állóhelyeit öt fontért meg lehet kapni

1895 óta, amikor Sir Henry Wood karmester útjára indította az azóta legendássá vált sorozatot, az alapvető cél mindig az volt, hogy a legmagasabb színvonalú muzsikát biztosítsa a lehető legtágabb közönség számára. Mára a „prommolásnak” ezt az egyenlőségre törekvő jellegét szinte tökéletessé sikerült csiszolni. Nem elég, hogy a monumentális Royal Albert Hall (RAH) közepén kialakított aréna állóhelyeit szerény 5 fontért meg lehet kapni – többe kerül az oda-vissza szóló metrójegy, ha valaki, pechjére, a 3. zónában lakik –, de minden egyes koncert élőben hallható a BBC Radio 3-on, számos hangversenyt pedig a BBC valamelyik tévécsatornája is közvetíti. Ráadásul a zene nem minden, hiszen a Proms-családhoz az utóbbi időben csatlakozott helyszínek közül a Sloane Square tőszomszédságában található Cadogan Hallban és a Royal College ofMusic főiskolán délben nemcsak kamarazenei koncerteket, hanem irodalmi műsorokat, az esti hangversenyhez fűződő ingyenes előadásokat is tartanak.

A műsorszerkesztés fókuszában változatlanul a sokszínűség, az újdonság, a felfedezés áll. Ugyanúgy, mint elődjei, Roger Wright sem riad vissza a kockázatoktól. Rögtön a mai nyitókoncert programján ősbemutató szerepel, a nagyra tartott kortárs brit zeneszerzőnő, Judith Weir új, beszédes című, (Stars, Night, Music and Light – Csillagok, éjszaka, zene és fény) szerzeménye, melyet Brahms Akadé miai nyitánya és (a bicentenárium jegyében) Liszt 2. A-dúr zongoraversenye követ. Ennek előadója a Proms történetének legfiatalabb szólistája, a 19. születésnapját csak múlt héten ünneplő Benjamin Grosvenor. A második részt Janácek csodálatos Ünnepi miséje tölti be. Wright még tavaszszal ismerette a Proms idén szeptember 10-ig tartó, 74 koncertet magában foglaló programját, és már akkor kiemelt néhány bátrabb választást: ilyen például Arnold Bax brit komponista 2. szimfóniája vagy Havergal Brian Gótikus szimfóniája. Az igazgató hangsúlyozta: nem garantálhatja, hogy ezek a művek megkérdőjelezhetetlenül magas színvonalúak lesznek, de azt helyteleníti, ha valaki úgy nyilvánít megsemmisítő véleményt bizonyos darabokról, hogy soha nem is hallotta.

A vitathatatlan fénypontok közé tartoznak viszont az opera-előadások. Händel Rinaldójának ünnepelt produkcióját, amelyhez a Glyndebourne-i Operaházban 150–250 fontért juthatna hozzá a zeneszerető – ha egyáltalán szert tudna tenni a felettébb ritka jegyre –, a kensingtoni koncertteremben szinte „utánadobják”. Antonio Pappano vezényletével csendül fel Rossini viszonylag ritkán játszott Tell Vilmosa, míg kifejezett csemegének számít Weber Bűvös vadászának előadása a Berlioz által hozzáfűzött recitativókkal.

Rátérve az igazi szenzációkra, július 24-én csendül fel Verdi Rekviemje két fiatal sztár, Marina Poplavszkaja és Joseph Calleja nevével fémjelezve. A koncertek többségén természetesen a BBC fő- vagy valamelyik regionális zenekara játszik, ezért érthető, hogy a közönség igazán a vendég együttesekre van kihegyezve. Bár közülük a nagymúltú amerikai Philadelphia hivatalosan bankcsődben van, a Holland Rádió Filharmonikus Zenekara pedig a jobboldali kormány által javasolt súlyos támogatásmegvonás ellen vív napi küzdelmet. A hasonló cipőben járó Budapesti Fesztiválzenekar fellépését még a szokásosnál is nagyobb érdeklődés kíséri, olyannyira, hogy szeptember 2-i első koncertjükre máris szinte minden jegy elfogyott. A Liszt–Mahler-programban többek között előbbi Haláltánca és utóbbi I., D-dúr, „A titán” szimfóniája hangzik el. Azt azonban, hogy mi történik még ugyanaznap este 10 órakor, egyelőre sem a karmester, Fischer Iván, sem a közönség nem tudja. A BFZ honlapján Prima Vistának nevezett zsákbamacska-hangverseny programját ugyanis a hallgatóság választja ki egy 300 darabot tartalmazó kívánságlistáról. Míg a magyar közönség rendszeresen megtapasztalhatja a Fesztiválzenekar meglepetéskoncertjeit, a brit zeneszeretők számára újdonságot jelent ez a játékos módszer.

Persze az idei Liszt-év is rajta hagyja a nyomát a Promson. Nemcsak a nyitó-, hanem az ikonikus zárókoncert műsorán is szerepel Liszt-zongoraverseny – az Esz-dúr –, mégpedig a Promson kereken tíz évvel ezelőtt, átütő sikerrel bemutatkozó Lang Lang előadásában. A „születésnapos” ugyanakkor a Faust-szimfóniával, Kodály (Galántai táncok) és Bartók (1. zongoraverseny) társaságában a Londoni Filharmonikus Zenekar magyar estjén is szerepet kap.