Hommage a kravátli
Domenico Gnoli azért felülmúlhatatlan. A fiatalon elhunyt olasz negyvenhárom éve tűnt fel, ha jól emlékszem, Kasselben egy másfélszer két méteres olajképpel, amely nem ábrázolt egyebet, mint egy nyakkendőbogot. Sárga-kék csíkos volt az az óriásnyakkendő,monumentalitása kiemelte a selyem minden szálát, és bár alkotója variálta a témát nyomatban és bronzban is, a halhatatlanságot a csomónak köszönheti.
A horvátok meg birtokon belül vannak. Nem tudom, ki hogy állt eddig tudás dolgában, engem megrendített a felismerés, hogy évtizedek óta itt élek a szomszédban, és fogalmam sem volt róla, hogy a nyakkendő horvát. Hogy a krawatte, s így a szép magyar kravátli a népnévből származik, hogy a horvát lovasság éke volt négy évszázada, hogy ők vitték Franciaországba, hogy nekik köszönheti az egész világ. Ha más hozadéka nem volna a Szabad sajtó útra küldött kiállításuknak, csak ennyi, akkor is megérte volna. De van más is. A horvát Nyakkendőakadémia, az Academia Cravatica ápolja a hagyományt, kül- és belföldről gyarapítja tárgybani gyűjteményét, és plurális stílusú tárlattal demonstrálja a nemzeti öntudatot.
Van annyira érvényes koncepció, mint némely nemzetközi kiállítások vezéreszméi. Belefér az illusztráció, mesékhez, amelyeket nem ismerünk, de amelyek éppoly érzékenyek és könnyedek, mint a mi mesekönyveinkhez készült rajzok. De beleférnek azok a falinaptárak, postabélyegek is, amelyek bizonyítják, mennyire komolyan veszik az örökséget a Dráván túl, s belefér, ha másként nem, fényképen Claes Oldenburgnak, a pop-art óriásának Frankfurtban felállított nyakkendő-óriásszobra.
A nyakkendő hálás téma. Színes, variálható, megszokott és szokatlan helyzetben elképesztő – Daniela Ratkajec Pedisic csupán azzal, hogy egy vívónő nyakába akasztotta, fotójával szürrealizmust csinált. Ennél több, brutális az a térbeli kompozíció (assamblage), amelyet használt deszkákból és vastag kötélből állított öszsze Vedran Bisic – akkor is, ha nem egészen érthető, miért épp A tengerész nyakkendőjének szánta a kegyetlen hurkot. Értjük viszont, nagyon is értjük Ljubicic plakátját. A nyakkendő horvát, mondja angolul a szöveg, amely alatt a vörös nyakkendő a fehér ingen vérbe mosódik. S ha már sokkolás: van valami elbájolóan obszcén abban a popos féldomborműben, amelyet éppen egy nőművész, Nikolina Ivezic jegyez, s amely széttárt combú, nagykeblű iskoláslányt öltöztet (amennyire öltöztet) csíkos-kockás nyakravalóba.
A katalógusszövegek világörökségnek, a globális kultúrához való horvát hozzájárulásnak hirdetik az öltözék-kiegészítőt, komolyan és joggal. És mégis belengi úgyszólván az egész kiállítást valami egészséges vidorság, irónia és önirónia, amely a nemzeti büszkeséget csak rokonszenvesebbé teszi. Kell ez ahhoz, hogy elkészülhessen a középkori apokalipszismetszetek modorában (igaz, csupán tusrajz technikával) az az öldöklésábrázolás, amely Josip Zanki neve fölött az A csokornyakkendők és nyakkendők bizonytalan küzdelme címet viseli, és az a seregnyi anyagabszurditás, amelyben a nevezett tárgy megjelenik. Vodopivec Borkovski szúnyoghálóból sző nyakkendőcsíkokat, Sutej nyakkendőselyemre rak nyakkendőmintát, a lengyel Wolanin apró kerámiaszemeket rak ki, s ha külön-külön nem megrendítőek is ezek a művek, az együttesben nagyon a helyükön vannak.
A rendező akadémia küldetése globális. Sok a külföldi művész, és a hírek szerint egyre több lesz, mert minden kiállítási helyszínen szerzeményeznek. Egy japán alkotópáros nyakkendő formájú ikebanát fényképezett valamely dalmáciai városban, a dél-afrikai Sehuhula kefekötő technikát alkalmaz, a hagyományosnak mondható, erős művek azonban hazai műtermekből kerültek ki. Kovac és Zakrajsek vászna egy-egy expreszszionista nyakkendő-oltárkép, Duparova táblája nyakkendő- és kalligráfiaértékű eleven alkotás, a fiatal Morena Brncic csendélete megdöbbentően erős és tárgyszerű.
A magyar részvétel esetleges. Méltó és ideillő művekkel – finom nyakkendő-szitanyomatokkal – egyedül Szotyory László tenné emlékezetessé a fogadó országot, ha nem volna némi ráadás. Szerencsére valamilyen meggondolásból ott vannak – idézem – „A magyar köztársaság hivatalos nyakkendői, amelyek az Európai Unió magyar elnökségének alkalmából készültek.” Elsöprő siker: abszurd is, feltűnő is, nevetséges is.
