Ha valamiért nem találnánk meg azonnal az Ecserinél Európa egyik legnagyobb autós piacát, az autópálya felüljáróján már akkor is észre lehet venni. Először olyan, mintha egy óriásplakát lenne, ám amikor megmozdulnak az alakok és a hang is megérkezik, akkor derül ki, hogy többről van szó.

A 3D és a faltól falig érő IMAX idején a lassan nyolcvanadik születésnapját ünneplő autósmozi talán már csak nosztalgia. A legutolsó mohikán. A fővárosban, s lassan az egész országban is.

Igazi nyáreste van. A hőség már elbújt az eladásra váró autók hosszú sora alá, csak az aszfalt és a beton leheli vissza párásán. Ilyenkor már a légkondis terem sem hoz igazi könnyebb séget, jöhet hát valami kényelmesebb. Saját páholy mindenkinek – 1933 nyarán még ezzel a szlogennel próbálták becsalogatni az első autósmozi látogatóit valahol New Jersey-ben. Vászon helyett egy darab fehér fal is megtette, s állítólag a hangszórókból áradó zene több kilométerre is elhallatszott. S mindezt csak azért, hogy az autóápolószer-cégnek egy kis reklámot csapjanak... Az ötlet olyannyira bevált, hogy a hatvanas években, amikor csúcsra ért a „találmány”, már négyezer mozit számolhattak össze a tengerentúlon, s lassan kezdtek elnéptelenedni a belvárosi termek – tudom meg a Pesti Zsibongó internetes oldaláról, ahol az autósmozi történetét tekintik át.

Földes Tamás, a Fővárosi Autópiac ügyvezető igazgatója, akinek szívügye az immár ötödik évadát megkezdő autós mozi, ilyesmiről persze nem álmodik. Sokkal inkább bízik egy újabb, ki tudja, hanyadik reneszánszban. Európába ugyanis (és főként a keleti végekre) egy kicsit megkésve jutott el az amcsi őrület, és nem is tudta igazán kifutni a formáját: a tévé, a videó, majd a multiplex szippantotta el előle az érdeklődőket. Nálunk ’84-ben Szentendrén rendezték az első vetítéseket, s mint mindent, ami Nyugatról jött, ezt is óriási lelkesedéssel fogadták. Nagy fellendülés vette akkor kezdetét, sorra nyíltak a Balaton környékén, de még a kisebb városokban is a hasonló helyek. A kilencvenes évek közepén viszont már inkább csak a bezárásokról jöttek a hírek. Az autósmozikat össze sítő honlapon is a felsorolt címek mellé biggyesztett „bezárt” szó tűnik fel a legtöbbször.

A jelenlegi helyén üzemelő mozi is ’97-ben dobta be a törülközőt, több fővárosi társával együtt. Majdhogynem egy évtizedig nem is nyílt újra egy sem Budapesten. Földes Tamás is úgy gondolta akkoriban, hogy az újranyitással érdemes megvárni azt a pillanatot, amikor ismét kuriózumként térhet vissza a nosztalgikus forma. (Az egyetlen konkurencia a mogyoródi pálya mellett van.) Öt évvel ezelőtt fogadták újra az autókat, akkor kizárólagmagyar filmekből összeállított évaddal kísérleteztek. Az első három évben még pénteken és szombaton este is volt vetítés, ám a válság mamár csak a szombat estét „engedi”. És a kipróbált filmeket.

– Elolvassuk a kritikákat, és követjük a nézőszámokat – magyarázza Földes, hogy annak is lehet előnye, ha nem csak premierfilmekkel dolgozik egy mozi. Ide már csak azok a kipróbált művek kerülnek be, amelyeket érdemes akár másodszor is megnézni. Például az évadnyitó Kellékfeleséget vagy a családi rajzfilmnek számító Riót, amelyet ottjártunkkor vetítettek. (Ezen a héten egy igazi autós klasszikus jön, a Halálos iramban című akciófilm.) A válogatás meg is hozza a maga gyümölcseit: telt házzal kezdtek (ez nyolcvan autót jelent), és most is megtelik a placc háromnegyed része.

Persze, azt már annak idején az amerikaiak is tudták, hogy autósmoziba elsősorban nem a filmért kell járni. Itt az élmény számít. Az, hogy ki lehet lógatni a lábunkat a kocsiból, film közben elsétálhatunk a közeli büféig, hogy ott a mikróban pattogjon ki a friss kukorica, majd a forró tasakkal visszaosonni. Van, aki összecsukható széket is hoz, és az autó előtt nézi a tekintélyes méretű vásznat. Merthogy ez nem kertmozi, szögezi le nyomatékosan Földes. Itt nem projektort használnak, hanem igazi gépházban zümmög a felújított, tekintélyes méretű, negyvenéves vetítőgép. Úgy berreg, hogy elkel mellette a fülbe gyömöszölt vatta, s a mozigépész is csak tőmondatokban válaszol a kérdéseinkre. Nem, most nem nézi a filmet. Ha érdekli, akkor már inkább odakint. A szabad ég alatt. A kép viszont tökéletes, és a hang odakint is élvezhető. Aki tutibb élményre vágyik, annak az autórádión kell rákeresnie a megfelelő frekvenciára, vagy az ezzel is rendelkező mobilját használhatja, fülhallgatóval.

De tényleg nem a technika a fontos. Hanem mondjuk az égig érő páholy, amellyel tényleg nehéz versenyre kelni. Vagy az a megmagyarázhatatlan bizsergés, amely mindig elfogja az embert, ha a csillagokra néz. Tudta ezt a Beach Boys is, akik ’64-es slágerükben (Drive-In) azt tanácsolták a fiatal és felhevült pároknak, hogy néha-néha azért a vászonra is vessenek egy pillantást. Mert úgy legalább lesz mit mesélni otthon az autósmoziról.

Aki akarja, a kocsi előtt kisszékről is nézheti