Gonosz szerepek vonzása
- Ön válogatós színész, gyereke nincs, és kétlem, hogy elővételben vett jegyet a Harry Potter-bemutatókra. Mi volt az első reakciója, amikor felajánlották a szerepet?
- Tanácstalan voltam, mert a regényt se olvastam és a sorozatból egy filmet se láttam. Mike Newell, aki az első filmemet rendezte, lenyomott egy fotelbe, hogy győzködjön. Erre tett rá egy lapáttal a sorozat casting direktora, aki személyes barátom, aztán még eggyel az unokahúgaim és -öcséim, akik nagy rajongói a könyvnek is, a filmnek is. De amiért végülis elvállaltam, az a figura maga, mert már a skiccekben megfogott, hogy mennyire taszító.
- Miért szeret ennyire gonoszt játszani?
- Mert a gonoszság hatalmas árnyalt skálán mozog. Az utolsó előtti részben volt egy rasszista kirohanásom, ami színészileg rendkívül izgalmas feladatot adott, mert lényegében a sátánt kellett eljátszanom.
- Érdekes, hogy a szerepválasztásai szinte mindig azonosak: vagy a megkínzottat játssza, vagy a megkínzót. Honnan ered az ehhez szükséges inspiráció?
- Minden ember fantáziája a személyiségéből fakad, és a kettő kölcsönhatásban van egymással. J. K. Rowling megírt egy karaktert, és nekem az volt a dolgom, hogy hitelesen megtestesítsem. Ehhez nyilván kellett a saját fantáziám, és a kettő együtt adta Voldemort. De a figura gyökere bennem van. Csak nem szoktam elemezgetni, hogy miért.
- Melyik volt a legelvetemültebb figura, akit játszott: Amon Goeth a Schindler listájában, Francis Dolarhyde a Vörös sárkányban, vagy Voldemort a Harry Potterben?
- Minden kétséget kizáróan Amon Goeth, mert nem kitalált személy, és a gonoszsága mindent felülmúl. Nála sötétebb alakot még a legcsavarosabb fantázia sem tudott kitalálni.
- Azért Voldemort se kutya. Mennyire sikerült elijesztenie a rajongóit?
- Sokszor jöttek gyerekek a forgatásra, és nem egy fakadt sírva, mikor meglátott. Elég volt annyi, hogy elsétáljak mellette. Ami igazán meglep, az a reakció, amit a figurák kiváltanak a tömegből, mikor a premieren kiszállunk a kocsiból. Döbbenetes, hogy szinte vágni lehet a levegőt. Olyan szenvedéllyel azonosulnak a fiatal rajongók a Harry Potter-jelenséggel, amilyet még soha nem érzékeltem.
- Voldemort maszkja már önmagában is elég riasztó. Hogy kapott levegőt leragasztott arccal és orral? És hogy tudott így játszani?
- Ki kell ábrándítsam: a leragasztott orr az utómunka műve. Ilyen maszkot sminkes nem tud csinálni, az orromatmeg csak plasztikai sebész tudta volna eltüntetni. Viszont a technika ma már annyi mindent tud, hogy a kamera előtt csak pici színes körtapaszokat ragasztottak az arcomra, amit aztán a számítógép átvarázsolt. Nekem egyébként már maga a smink is tetszett, és próbáltam rávenni a producereket, hogy tartsuk meg az orromat, de nem álltak kötélnek.
- Említette, hogy mielőtt felajánlották önnek a szerepet, nem olvasta és nem látta Harry Pottert. Kik voltak a regényhősei, amikor olyan korú volt, mint a mostani Potter-rajongók?
- A James Bond-könyveket faltam, és hangsúlyozom, a regényt, nem a filmeket. Hogy miért? Mert Bond a bimbózó férfi fantáziáját fogja meg, és azt a macsó őserőt jelenti, amilyenné egy kamasz szeretne válni.
- A nem elhanyagolható anyagiakon kívül erkölcsi és szakmai oka is kell legyen annak, hogy egy eleve kommersznek szánt fi lmsorozathoz ilyen magas színvonalú brit színészgárda adja a nevét. Ilyen sokat ér a Harry Potter-sorozat a brit filmművészetnek és -iparnak?
- Nemcsak a legjobb színészeink adták a nevüket hozzá, hanem a legjobb műszaki szakembereink is.A hangosztály, a képosztály, az ácsok, a berendezők, a díszletfestők, a ruhások százai dolgoztak 10 éven át a Harry Potteren. David Heyman producer és J. K. Rowlins ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy ne vigyék el Angliából máshová forgatni a Harry Pottert, még akkor sem, ha esetlegmásutt olcsóbbanmegúszsza a stúdió. Ez a sorozat nemcsak évekre szóló stabil megélhetést biztosított emberek százainak, hanem szakmai fejlődést is, ráadásul olyan színvonalon, hogy sokszor nem is volt dolgom a stúdióban, mégis kimentem, annyira inspirált az a szellemiség és környezet. Tudom, hogy akik tíz évvel ezelőtt tanoncként kezdték a Harry Potteren, az évek során kulcspozíciókat kaptak, annyira beletanultak. Ennél jobb szakmai gyakorlat kevés létezik.
- Ha már a fiatalok kerültek szóba, a Harry Potter sztárjai ezen a filmen lettek gyerekből felnőttek. Mit gondol róluk, menynyire szállt a fejükbe a dicsőség, és hol látja a jövőjüket?
- A Schindler listája jó lecke volt nekem a reflektorfényből, pedig a töredékét sem tapasztaltam annak, amit ezek a gyerekek. Szinte fojtogató nyomás nehezedik az emberre, úgy érzi, szanaszét tépik, ötletekkel bombázzák, azt se tudja, hova kapja a fejét. Remélem, ezek a srácok kellően stabil családi háttérrel, okos és tisztességes szakmai tanácsadókkal rendelkeznek, hogy ne csússzanak félre. Jó recept nincs, csak annyi, hogy kapkodni tilos, és csak megfontoltan szabad szerepet választani. Rendezők, projektek mentén érdemes tapogatózni, de még akkor sem lehet benne biztos az ember, hogy jól döntött, mert nem csak rajta múlik a siker. Okosan kell csinálni.
- És ön okosan csinálta?
- Jaj, dehogy! Hányszor nyúltam mellé! Bárcsak hallgattam volna a jó tanácsra, de makacskodtam, ami érthető, mert a színész alkatánál fogva ugrik, ha munka van, és elég hiú ahhoz, hogy folyton láttatni akarja magát. Az igazi kérdés az, menynyire szállsz el, vagy mennyire vagy képes reálisan mérlegelni. Nagyon sok múlik azon, hogy kikkel veszed magad körül.
- Ebben az évben önnel együtt öt világhírű színész – Angelina Jolie, George Clooney, Tom Hanks és Madonna – filmrendezését láthatjuk. Vajon azért, mert mint színészek nem kapnak igazán kielégítő művészi feladatokat?
- Részben ezért, részben viszont azért, mert sok színész jut el oda, hogy nem csupán eljátszani, hanem megrendezni is akarja a neki kedves történetet, mert mint színész, csak szereplő, de a rendezői székből ő dirigál.
- És miért csak most jutott el az első rendezésig?
- Mert beletelt egy kis időbe, mire öszszeszedtem a bátorságomat, megtaláltam a témát ésmeggyőztemmagam, hogymeg tudom csinálni.
- Benne volt az is, hogymás rendező nem látott fantáziát a Coriolanusban?
- Mit mondjak, nem döngették érte a kaput. Nekem viszont lassacskán rögeszmémmé vált, hogy a Coriolanus tragikus politikai üzenete ma riasztóbban cseng, mint valaha. Mert ennek a tragédiának nincsenek nyertesei, csak vesztesei vannak.
London, 2011. július 7.
