Mert az még ma is úgy van, hogy aki letett valamit a tévé tetején pihenő horgolt terítőcskére, az bizony megkapja, ami neki jár.

Mindenki azt kapja, ami neki jár.

Ilyenformán az égvilágon semmi meglepő nincs abban, hogy a közszolgálati televízió egyes csatornája (m1) a méltányosság jegyében vasárnap esténként azt adja a nézőnek, amit a néző megérdemel. A néző ugyanis nyári vasárnap estéken, nyolc órától Balázs Pétert érdemel. Balázs Péter meg képernyőt. Minden túlzás nélkül állítható persze, hogy aki vasárnap esténként a közszolgálatit nézi, ahelyett hogy valami mást csinálna, az konkrétan bármit megérdemel, azzal mindent meg lehet és meg is kell csinálni, leszámítva persze néhány élet- és vagyonellenes vagy egyéb bűncselekményt.

A Nevetni kell, ennyi az egész című, Balázs Péter kabaréja alcímű ötvenperces program, úgysem találják ki: ismétlő válogatás a Magyar Televízió roppant gazdag archívumának kabarészámaiból, a már hivatkozott alcím szerint a szelektor maga a műsorvezető. Ha pedig valóban így van, akkor a színész-színigazgató nemcsak mint Jászai-díjas artista kerül be az annalesekbe, hanem még a hajlott kezű szentek Magyarhonban nem túl kis létszámú klubjában is tisztséget vállalhat hamarost. A jelenetek túlnyomó többségében ő maga is szerepel ugyanis. Én készséggel elhiszem, hogy Balázs Péter a magyar tévés kabaré-, illetve hát bohózat-, tréfaipar hosszú ideig megkerülhetetlen és fontos szereplője volt, de hát ennek szerencsére vége van. (Igaz, vége van a magyar tévés kabaré-, illetve bohózat- és tréfaiparnak is. Az MTV esetében legalábbis biztosan.) Sokan azt mondják, a magyar közszolgálatnak is vége van, de ha már így alakul, nem az ilyen megúszós kabaréismétlésekkel kellene hattyúdalozni.Mert nyár ide, uborkaszezon oda, ez így méltatlan.

Vagyis nem: a jelen állapotokat tekintve nagyon is méltó a közszolgálati tévéhez. Csak éppen mégis fáj, hogy olyan tréfákkal kíván szórakoztatni a közpénzből fenntartott csatorna, amelyek már keletkezésük (felvételük) idején is kínos-közeliek voltak, ma meg, Istennek hála, egyenesen csodálkozni való leletszámba mennek. Csakhogy nem kultúrtöténeti baklövésekről szólna ez a műsor, hanem nevettetni szeretne. Nem azt mondom, hogy nem kell foglalkozni Nótival vagy Zilahyval – csak azt kérdezem, hogy minek? Nem azt mondom, hogy az örök toposzok, úgymint piások egymás közt, férj-feleség, megcsalt férj-megcsalt feleség, szóval hogy ezek nem feldolgozandók – csak azt kérdezem, hogy tényleg így? Balázs Péter valóban nevet ezeken a tréfákon? Mit szólna Balázs Péter, ha pénteken hétfői kenyeret kapna a kisköziben?Mosolyogna akkor is? Az operatőr kibírta röhögés nélkül a vörös függöny (tán a szolnoki Szigligeti Színház vörös függönye) előtt, majd a színházi nézőtéren (tán a szolnoki Szigligeti Színház nézőterén) pátoszba ojtott modorossággal eldünnyö gött konfokat? Vasárnap este a parasztnak úgyis mindegy?

Szerintem persze nem mindegy, a többi kérdésre meg úgy sincs válasz. A Nevetni kell, ennyi az egésznek sarzsiszaga van, meg még doh-. És akkor egy népegészségügyi jó tanács: gyereket semmiképp ne engedjenek köztévéközelbe vasárnap este, még 12 éven felülit se, így is épp elég hülye és humortalan ez az ország. Minek tetézni a bajt.