Az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtára, az MTA Zenetudományi Intézete és a Zeneakadémia Központi Könyvtára három-négy éve kezdte komolyabban megérezni a pénzszűkét, a három csúcsbibliotéka azóta egyre kevesebb pénzt költhet állománygyarapításra. Ez mindenenekelőtt a zenei folyóiratok beszerzésében látszik. Néhány éve még gyakorlatilag az összes fontos honi és külföldi periodikára elő tudtak fizetni, a hozzávetőleg kilencven-száz tételből ma azonban jó ha negyven-ötvenet járathatnak – kezdte vázolni a terület nehézségeit a Magyar Könyvtárosok Egyesületének zenei szervezetét elnöklő G. Somogyi Klára.

A szűkülő büdzsé az úgynevezett összkiadások (a zeneszerzők életművét kötetről-kötetre feldolgozó sorozatok) beszerzését is egyre nehezebbé teszi (egyebek mellett), a Bach- és a Haydn-széria legújabb darabjait már nem tudták – és a jelek szerint belátható időn belül nem is tudják – megvenni – mutatott rá a szakkönyvtáros. Ez a tudományos kutatásnak és a zenészeknek is csapás: vannak ugyan régebbi, XIX. és XX. századi összkiadásaik, de azóta részint több, eddig nem ismert vagy elveszettnek hitt mű kézirata vagy kézirattöredéke került elő, amelyek ezekben természetesen nincsenek benne, emellett a hosszú évtizedek alatt sokat változott a közreadás módja is és számos elve is. Bachot a XIX. században például romantikus felfogásban játszották, és ennek megfelelően tálalták a kottákat is – tehát a régi könyvek ma már kevéssé használhatók. A friss szakirodalomból – monográfiákból, tanulmánykötetekből, konferenciakötetekből – szintén egyre kevesebbre futja, jószerével csak a magyar szempontból legfontosabb munkákhoz jutnak hozzá, nemritkán szponzori pénzekből.

Mindemellett – ahogy a kultúrszférában általában, sőt szinte mindenhol – a létszámszűke is szorongatja az intézményeket. Új embert nem vesznek fel, a nyugdíjba vonulók helyére jó esetben is csak félállású munkatársat tudnak szerződtetni. Borotvaélen táncolnak: ha valaki szabadságra vagy betegállományba megy –ahogy G. Somogyi Klára fogalmazott: egy szolgálati pont kiesik.

A közművelődési könyvtárak zenei gyűjteményeiben még drámaibbak a kondíciók. Somogyi több olyan megyei könyvtárról tud, ahol az idén egészen pontosan nulla forintot költhetnek állománygyarapításra, tehát a zenei dokumentumgyűjtemény frissítésére is, de a (mondjuk így) szerencsésebbeknél is két számjegyűek a hiányzó százalékok. Ez esetben mindenekelőtt audio- és audiovizuális anyagokról van szó, amelyek esetében különösen fontos a frissesség – pláne, hogy a közönség elsősorban a könnyűzenét keresi. Közbevetettük: biztos, hogy közművelődési könyvtáraknak a web 2 világában is be kell szállniuk a zeneszolgáltatásba?

G. Somogyi Klára szerint feltétlenül, hiszen ezek a gyűjtemények ma már nem puszta kölcsönzőként vagy olvasóteremként működnek, hanem különféle programokkal, kiállításokkal, koncertekkel, előadás-sorozatokkal, illetve a zenei gyűjtemények internetes oldalain összegyűjtött, jól rendszerezett információkkal igyekeznek vonzók maradni – és ha ez sikerül (márpedig egyre inkább sikerül) a becsalt látogatókat ki is kell tudniuk szolgálni. Csak legyen miből.