Vízszintes, kilenc betű, így hívják Agatha Christie leánykollégiumának igazgatónőjét a Macska a galambok között című regényében. Tudja valaki? Dehogy tudja. Az ember örül, ha legalább a történet végéig nagyjából fejben tudja tartani azt a rengeteg nevet. Időnként így is vissza kell lapoznia, hogy újra azonosítsa a kevésbé fontos szereplőket, amikor néhány oldallal később újra felbukkannak, persze, hogy nem fogja velük tovább terhelni az agyát a nyomozás lezárulta után.

Hála Hadnagy Róbertnek és Molnár Gabriellának mégsem kell a keresztrejtvény kilenc vízszintes kockájának üresen maradnia. Elég felütni a nevük alatt jegyzett Agatha Christie Krimikalauzt a 255. oldalon, a Macska a galambok között címszó alatt rögtön megtalálhatjuk a mű tartalmát, a róla tudni való érdekességeket és szereplőinek két-három mondatos jellemzésével ellátott listáját. Az ABC-gyilkosságokban követett logikára kacsintó szerzőpáros betűrendben veszi sorra az írónő krimijeit, regényeit, novelláit, és a belőlük készült filmeket és színdarabokat, hogy a rendszerető fanatikus józanul felállított szisztéma szerint olvashassa el mind a nyolcvan bűnügyi történetet, illetve történetcsokrot. Aki pedig semmitől sem riad vissza, és szívesen dudorászná az Öt kismalac vagy a Tíz kicsi néger strukturális vázát képező angolszász gyermekmondókákat, az a függelékek között sok más idézett dallal együtt kottástul megtalálja. Az idén újonnan kiadott antológia feltérképezi a legutóbbi, 2004-es megjelenése óta keletkezett fordításokat, feldolgozásokat is. Hadnagy és Molnár ügyelt rá, hogy egyetlen rejtélyhez se adjanak kulcsot, még csak ne is sejtessenek semmit, ezért a tartalom-összefoglalók kritikus részét nemes egyszerűséggel három ponttal helyettesítik.

A meglehetősen vaskos, tudományos igénnyel szerkesztett és gondosan lábjegyzetelt könyvet lapozgatva akaratlanul is felmerül a kérdés, hogy mennyi rengeteg életrajzi áttűnést fedtek fel. Minden cím mellé tálalnak néhány érdekességet, így az ember olvasásról olvasásra a téma egyre bennfentesebb szakértőjének érzi magát. Hinné például bárki, aki nem vérprofi Christietudós, hogy Hercule Poirot volt már szerelmes?

Az írónő életútjának a bevezetőben olvasható rövid felvázolásából hamar kiderül, hogy Agatha Mary Clarissa Miller fia talkorában nem sokat járt lánynevelő intézetek környékén. Talán nem túl hízelgő az elit angol internátusra nézve, ha valakit egy brutális sorozatgyilkos ámokfutásához megfelelő terepre emlékeztet, a kalauz szerint mégis saját gyermeke beiskoláztatása során ismerte meg azt a környezetet, amelyet sorozatunk
legújabb kötetében, a Macska a galambok között lapjain rajzolt le.

Nincs abban semmi természetellenes, ha egy kollégista gyerek arról álmodozik, hogy valaki meggyilkolja azt a tanárt, akit mindenki utál. Az iskola hirtelen új színt ölt, a franciaóra, a menza, az udvar, a tornaterem
vibrálóan nyomasztó szürke kontúrt kap. És ha valaki 13 évesen olvassa el Christie 1959-ben megjelent krimijét, akkor legalább háromszor olyan izgalmas. Az ódon angol falak között könyvvel a fejükön egyensúlyozó úrinőpalánták szokványos világába keletről húzódó történet fonódik bele, és rejtélyesen egzotikus alakba önti a tornateremben elkövetett gyilkosságsorozatot. Amikor az olvasó már végképp átrágta magában a kérdést, hogy mit tenne a szülő helyében – még ma elhozná-e a gyerekét, vagy várna a következő tragédiáig, elvégre csak a tanárok fogynak –, megjelenik Poirot, és szürke agysejtjeit lendületbe hozva rámutat, hogy ki nem az, mint akinek mutatja magát.

A TELJES SOROZAT

Tíz kicsi néger, Az ABC-gyilkosságok, A kristálytükör meghasadt, Szunnyadó gyilkosság, Találkozás a halállal, Gyilkosság az Orient expresszen, Mrs. McGinty meghalt, A ferde ház, Lord Edgware meghal, Nemezis, Gyilkolni könnyű, Gyilkosság meghirdetve, Gyilkosság Mezopotámiában, Nyaraló gyilkosok, Az Ackroyd-gyilkosság, És eljő a halál, Halál a Níluson, Öt kismalac, Gyilkosság a paplakban, Macska a galambok között.

SZEMÉLYES ÉLMÉNY

A gyereknevelés szerteágazó témakörén belül Christie nem csak az iskolaválasztás problémáját meríti saját élményeiből. A Közjáték Anatóliában című fejezet első epizódja szinte ugyanúgy megesett vele is, mint a könyv talpraesett hősnőjének, Julia Upjohn édesanyjával. Miután a húszas évek végén elvált első férjétől, egyedülálló nőként beutazta a világot. A Bagdad felé tartó vonaton ülve beszédbe elegyedett egy tenyeres-talpas török asszonysággal, aki vidáman dicsekedett vele, hogy eddig összesen tizenhárom gyermeket hozott a világra, és habár közülük többen nem élték túl a szülést, még igyekszik javítani az arányokon. Mivel Christie-nek csupán egyetlen gyermeke volt, ráadásul az is lány, az asszony igyekezett az összes általa ismert serkentő hatású főzet receptjét felidézni, és még egy csodadoktor nevét is megadta, hogy tőle telhetően segítsen az írónő kínos helyzetén.

20/20.

A detektívtörténetek szerzőjének kerülnie kell minden sablonos megoldást, ötletet. (Húsz szabály a detektívtörténetek írására, 1928)