Azért persze tízórairól és uzsonnáról mindegyik gondoskodik, ki többről, ki kevesebbről. Egy kivétellel,mert az ingyenebédről is.

Az 1979-ben alapított, tehát kellően patinás História c. folyóirat online változata meglehetősen egyszerű, bár azt nem állítanám, hogy legalább ennyire nagyszerű. Pofára semmi: se nem szép, se nem csúnya, fekete mezőben szürke mező, abban pedig fekete betűtenger, helyenként bélyegkép méretű fotókkal megszaggatva. Dicséretes viszont, hogy e képek legalább nagyíthatók, a honi kulthonlapkészítésben ugyanis sajnos még mindig általános nézet, hogy az a legjobb, ha bizonyos fotókról kizárólag Sólyomszem tudja megállapítani, hogy konkrétan mit ábrázol, és ő is csak Carl Zeiss-szemüvegben. Dicséretes az is, hogy a História az aktuális szám bemutatásával indít és nem az impresszummal vagy a produktum rögös és pláne igen hosszú történetének bemutatásával, ami ugyancsak jellemző mifelénk, bár némi üröm örömünkben, hogy a lapszám szkennelt képe alatti információ szerint a lapszám június 27-ig volt kapható, erről tehát csúnyán lecsúsztunk. Még jó, hogy nem végleg, a História korábbi számai 1999 végétől ugyanis teljes terjedelmükben elolvashatók a neten –és hamarosan ez is korábbi szám lesz.

Elismeréssel szólnék a villámgyors keresőről, valamint a „hirdetőtábla” c. menüpontról, amelynek segítségével nyomon követhetjük a Történettudományi Intézet rendezvényeit –és nem csak azokat, amelyeken már mindenki túl van.

A Rubicon c. folyóirat webes felületének (Rubiconline) látogatója egészen más dimenzióba csöppen. Ez itt már vastagon a XXI. század, a külcsín fiatalos és tetszetős, bár a színekkel bánhattak volna kíméletesebben. A tartalom szinte áttekinthetetlenül gazdag. A lap remek történelmi évfordulónaptárral nyit, majd az aktuális számmal ismerkedhet a kedves néző – pont olyan mélységben, hogy azért megvegye az ojságot. A teljes szövegek egyébként a korábbi számok online verzióiban sem olvashatók – hallgatni arany, konkrétabban 645 pengő forint, ennyiért lehet régi Rubicont rendelni, amit nyilván jóval kisebb lelkesedéssel tennének a kuncsaftok, ha mindent kifecsegnének nekik a weben. A honlapot pompás pluszblokkok (Futballmúlt, Donkanyar, Nőtörténelem, Kossuth-nóták stb.) gazdagítják még tovább, s tovább.

Legfrissebb történelmi folyóiratunk (az öndefiníció szerint magazinunk), a BBC History honlapja angolosan elegáns, továbbá kellemesen levegős. Ahogy kell, itt is a legújabb számra hegyezték ki a startlapot, ingyenebéd azonban licencben sincs, aki többet akar tudni pl. a bulldogégetőkről és más furcsa foglalkozásokról, fáradjon a standhoz. A potyázó azonban ezzel együtt sem jár rosszul, van ugyanis egy klassz rovata a BBC Historynak, a címe „Ki gondolná”, és pillanatnyilag olyan rejtélyeket fejt meg nekünk, mint hogy miként került Vácra a római stílben megkomponált diadalív, mi történt a nácik zászlajával, amelyre állítólag az 1923-as sörpuccs alatt fröccsent vér, mikor vezették be az útlevelet mint olyat, és miféle családi hagyatékból került elő Petőfi Sándor egyetlen fényképe. Csupa izgalom.

Az a bizonyos egy kivétel aMúlt-kor magazin gazdagon illusztrált portálja, amely a többiekkel ellentétben önálló produktumként is megállja a helyét. Mi az hogy megállja: megkockáztatjuk, hogy ami friss történelmi hír, információ itt nincs egybegyűjtve (külső forrásokból persze), az valójában sincs. Pazar szolgáltatás. Haloványan persze jelezve van, hogy létezik egy Múlt-kor nevű, papírból készült periodika is, ahol pedig ugyancsak jelezve van, hogy bővebben csak pénzért, de bánja a fene, az ember enélkül is jóllakik.