Innen, a Zugból
Általános iskolás korában – környékbeli lévén – gyakran megfordult a Gondolkodóban, ami lényegében anarchista könyvesboltként és antikváriumként működött, polcain hemzsegtek a politikai fanzine-ok. Nem okvetlenül a tartalom, inkább a forma, a műfaj, a technika nyűgözte le. „Hú, de jó dolog fénymásolni”, egyszerű eszközökkel sokszorosítani, majd a végeredményt eljuttatni másokhoz. A zine ugyanis nem más, mint fénymásolt, majd összetűzött, jellemzően alacsony példányszámban készülő, változó tematikájú kiadvány.
Olyannyira megmaradt a másolás iránti szenvedély, hogy Fábián Áron 2006-ban tető alá hozta az Innen független kiadót, később csatlakozott hozzá Cernov Mircea és Wittinger Gábor is.
Az első zine Füredi Tamás fotóival volt tele. Hatvan példány készült belőle, de azért híre ment rendesen: a művészek is érdeklődni kezdtek, hozták a munkáikat egy jövőbeni, a nevükkel fémjelzett zine reményében. A kérdésre, hogy jelenleg pontosan hány megjelent kiadványnál tart az Innen, hirtelen nem is tud válaszolni, aztán megszámoljuk: 27 zine jelent meg eddig, de egyéb kiadványtípusok is napvilágot láttak.
Téved, aki azt gondolja, máshol érvényesülni képtelen képző-, ipar- és fotóművészek homokozója ez a műfaj. Tettamanti Béla és mondjuk Roskó Gábor mellett Gerber Pál, a Kisvarsó csoport, Mehdi Hercberg, Szilágyi Lenke, Alexis Zavialoff is adott munkákat a kiadónak, de mások mellett Lepsényi Imre, Kerekes Gábor, Stefan Marx, Perneczky Géza, Oláh Mara, a nemrég az Ernstben megakiállítással jelentkező Ed Templeton képeiből is szerkesztődött Innen zine. (A teljes lista a www.innenzines.com oldalon böngészhető.) Az Innen-kör egyébként nyitott, folyamatosan bővül, Fábián Áron szerint minél több művészt szippant be ez a kultúra, annál jobb.
Ahogy sorjáztak a kiadványok, az akkor még az Iparművészeti Egyetemre járó Fábiánban megfogalmazódott az ötlet: talán bővíteni lehetne a projektet egy komolyabb, komplettebb és komplexebb megjelenéssel is.
Egy több közreműködő művész munkáiból összerakott kiadványt szeretett volna létrehozni tehát: így született meg az Innen kiadó saját magazinja, a Zug, amelynek első issue-ja, Fábián Áron diplomamunkája 2010-ben látott napvilágot, s amely a gyűjtés témáját járta körül. Találunk ebben szöveget Mélyi Józseftől, Gerber Páltól, Benjamin Sommerhaider kedvenc könyvborítóit mutatja be, Szilágyi Lenke fotói mellett pedig Nicole Bachmann írásait olvashatjuk és így tovább.
A kérdés: noha diplomamunkának valószínűleg tökéletes, miből gondolta Fábián, hogy a Zugnak ezen túlmenően is lehet jövője? – Egy ilyen jellegű magazin szerethető, izgalmas és emberközeli – válaszol az ifjú művész, aki külföldi útjai során azt látta, hogy igenis népszerűek a hasonló kiadványok, és arra gondolt, a határon túli Innen terjesztéssel párhuzamosan talán hazánkban is sikeres tud lenni a Zug.
Ráadásul, mint mondja, nem nagyon tud úgynevezett lazább művészeti magazinról, a vérkomoly, súlyos, műnyomóra készülő folyóiratok viszont nem biztos, hogy minden igényt kielégítenek. A szerkesztő-dizájner egészséges büszkeségével tehát hiánypótló kiadványnak tartja a Zugot. Amelynek második száma már az idén jelent meg, s a szenvedély témáját dolgozza fel. Már készül a harmadik.
De vajon kikhez jutnak el az ilyen, valóban kis példányszámban készülő művészeti kiadványok? Fábián Áron azt mondja, személyesen és a weben is, például az Innen Facebook-oldalán gyakorta kap gratuláló leveleket, időről időre a külföldi terjesztők, viszonteladók is a kiadványok sikeréről számolnak be, és az úgynevezett művészeti közéletben, a szakmában is szeretik a kiadót. Külföldön egyelőre jobban, mint itthon. Ami talán azért is lehet, mert odakinn többen ismerik. Viszonylag hamar egymásra talált Fábián és a berlini központú Motto Distribution, az Innen kiadványainak fő terjesztője.
A legnagyobb üzletük a német fővárosban van ugyan, de tucatnyi országban is képviseltetik magukat, nem beszélve a több mint 150 galériáról, amellyel kapcsolatban állnak. Van tehát hová szórni a lapot, a lapokat. Magyarországon kicsit bonyolultabb a helyzet. A Műcsarnokban, a Mai Manóban és a Ludwigban kapható ugyan a Zug és néhány Innen-megjelenés, csak éppen alig tud róla valaki.
Hirdetésre nyilván nincs pénz, hát hiszen honnan lenne. Paradox módon a hazai vevőkör is a galériákban megforduló külföldiekből áll többnyire. Olyan shop, ahol kifejezetten a zine-ek és a hasonló underground folyóiratműfajok játsszák a főszerepet, Magyarországon nincsen. Egyelőre nincs egy jó kis zug. Igaz, komolyan vehető, minőségi fanzine-okkal sem lehet éppen Dunát rekeszteni...
S hogy honnan az Innen? A név Füredi Tamás szerzeménye, akinek ugyancsak egy magazin volt a diplomamunkája, s a felvetődő címopciók közül a Melaszt választotta, maradt tehát talonban még néhány. Ezek egyike volt az Innen, amit Áron egy görbe estén vásárolt meg Füreditől. – Egy sörért kábé eladta az egyik legjobb nevet a világon – mondja mosolyogva.
