Gioconda még látogatóba sem mehet haza
Az olaszok azonban makacs emberek, s neves művészekből, politikusokból és ismert újságírókból most bizottságot hoztak létre, amelynek egyetlen feladata, hogy jobb belátásra bírja a franciákat. A testület első intézkedéseként aláírásgyűjtést indított a legnagyobb olasz városokban, legfőképpen persze Firenzében. Százezer kézjegyre számítanak, s hogy borsot törjenek a franciák orra alá, a Louvre előtt is gyűjtik majd a kép kikölcsönzését támogató aláírásokat.
A Gioconda egyébként eddig mindössze egyszer látogatott haza szülőföldjére. Akkor sem önszántából. Történt ugyanis, hogy éppen száz évvel ezelőtt, 1911 augusztusában egy, a Louvre alkalmazásában álló szobafestő, bizonyos Vincenzo Peruggia ellopta a híres vásznat. Nagy galiba lett belőle. A párizsi rendőrség kihallgatott vagy 250 embert – köztük Pablo Picassót –, a radikális nézetei miatt egyébként is gyanús idegent, Guillaume Apollinaire-t pedig öt napra bebörtönözték. (Apollinaire anyai ágon lengyel, apain pedig svájci olasz volt, s értelemszerűen egészen másként hívták, mielőtt a jól hangzó francia nevet felvette volna.) S noha a tolvajnál házkutatást is tartott a rendőrség, nem találta meg az asztal alá rejtett képet. Peruggia jó két évet várt, majd Firenzébe csempészte a Mona Lisát, s megpróbálta áruba bocsátani. De lebukott. Mielőtt azonban a Giocondát visszaszolgáltatták volna „jogos tulajdonosának”, a Louvre-nak, kiállították Firenzében.
A kaland csak jót tett a kép hírnevének. A 77 x 53 centiméteres, nyárfa táblára olajjal festett portréról –amelyet Leonardo magával vitt Franciaországba, amikor I. Ferenc király udvari festőjéül szegődött, s amelyet Napóleon sokáig a saját hálószobájában tartott – megint sokat írtak, beszéltek. Újra magasra csapott a vita, hogy ki is látható a képen, amelynek Leonardo az akkori szokások szerint nem adott címet. Mona Lisának GiorgioVasari, Leonardo életrajzírója nevezte el, mivel szerinte a modell Lisa Gherardini, egy köztiszteletnek örvendő firenzei kereskedő, Francesco del Giocondo erényes felesége volt. A férj családnevéből jön tehát a Gioconda, amely egyébként „gondtalant” jelent, a Mona pedig az olasz Madonna rövidített változata. Sokan kételkedtek azonban Vasari magyarázatában, s újabb, képtelenebbnél képtelenebb variációk kaptak lábra a modellről. Volt, aki azt állította, hogy a kép nem is nőt ábrázol, hanem férfit, méghozzá Leonardo egyik fiú segédjét, akihez a mestert állítólag gyöngéd szálak fűzték. Mások szerint egyszerűen önarcképről van szó, s ezzel magyarázható, hogy Leonardo soha nem szakadt el a képtől, s azt – az olaszok nagy bánatára – magával vitte Ferenc udvarába is.
Ha a száz évvel ezelőtti képrablás felkorbácsolta a Mona Lisa körüli vitát, akkor a mostani kultúrháború sem múlik el nyomtalanul. Úgy hírlik, Firenzében felgyorsultak azok a munkálatok, amelyek Mona Lisa földi maradványainak feltárására indultak még áprilisban. Egy olasz történész ugyanis állítólag megtalálta Lisa del Giocondo halotti bizonyítványát, s eszerint az asszony, férje halála után, a firenzei Szent Orsolya-kolostorba vonult volna vissza, s ott is halt meg 1542-ben. A kolostor kriptájának feltárása során most állítólag megtalálták Leonardo múzsájának csontvázát. A bizonyítás azonban nem lesz egyszerű. Még ha a DNS-vizsgálatok igazolnák is, hogy a csontváz a Del Giocondo család sírboltjából származik, s az valóban Lisa asszonyé, az arc rekonstrukciója ma még megbízhatatlan tudomány. Pedig minket az az arc, s főleg az a rejtélyes mosoly érdekelne.
