Habkönnyű, csevegős, szórakoztató nyári televíziós magazinműsor vezetésére keresünk váratlan helyzetek kezelésére alkalmas, komoly szakmai kihívásokat kedvelő, sokoldalú, fölkészült és tapasztalt tévéseket „Nem elég műsorvezetőnek lenni, annak is kell látszani” jeligére.

Ha ilyen módszerrel keresték volna a köztelevízióban ezekben a hetekben látható Balatoni Nyár műsorveze tőit, akkor Jegyes-Tóth Kriszta és Menczer Tamás alighanem kiesett volna a kistérségi válogatón. De valahogy átjutottak a szűrőn, ennek következtében fölöltöztették őket szép ruhákba, az egyik kezükbe kaptak egy mikrofont, a másikba egy silabuszt az aznapi adásról, és kiengedték szegényeket az oroszlánok elé. Az eredmény: csevegés helyett zavart vihorászás, szórakoztatás helyett kínos vicceskedés.

Akinek van némi fogalma a tévézésről, az tudja, hogy a szándékosan könnyű, laza, jó értelemben véve komolytalan nyári műsorok élő levezetése az egyik legnehezebb szakmai feladat. Az egyik percben fagylaltárussal kell csevegni a fagylalt készítésének titkairól, a másik percben Simándy József özvegyét kell kérdezni a legendás operaénekes balatongyöröki nyarairól, aztán riportot kell csinálni két, különös jelmezbe bújt úrral az amerikai hadsereg 1943-as egyenruháiról, majd Kamarás Ivánt kell faggatni arról, hogy miért ingázik Magyarország és Amerika között. Ez iszonyúan nehéz. S ha valaki nem kellően fölkészült erre a kemény munkára, akkor olyan álkérdéseket tesz föl, mint Jegyes-Tóth Kriszta Simándy József feleségének:

– Lengetem a kalapomat minden operaénekes előtt, de azt gondolom, hogy a Hazám, hazámat azóta sem tudja senki olyan gyönyörűen énekelni, mint az ön volt kedves férje. Így látja? Szakmai szemekkel is így látja? És főleg szakmai fülekkel?

Ó, igen, kedves Jegyes-Tóth Kriszta, a özvegy vélhetően így látja. Én pedig főleg szakmai fülekkel látom úgy, hogy ha a műsorvezető nem kellően gyakorlott, akkor fogja rövidre. Abból nem lehet olyan nagy baj. Nem jár úgy, mint a zöldfülű Menczer Tamás, aki ezt kérdezte Kamarás Ivántól egy szuszra:

– Az Egyesült Államokban egyébként mit tapasztaltál színjátszás terén, mennyire más, vagy mennyire nem más. Mondok egy példát, azt mondják, hogy van olyan színész, ha mondjuk egy hajléktalant játszik el, akkor bele; vagy elmegy szinte úgy élni, mint ők, és van, aki azt mondja, hogy távolról sem, úgy játssza el szűzen.

Ami azért fájó, mert a Balatoni Nyár amúgy nagyon profin ki van találva. Az előre legyártott bejátszásokkal, riportfilmekkel sincs semmi baj. Jók a szerkesztők, az operatőrök, az ötletek, erre föl megjelenik két műsorvezető, akik azt hiszik, hogy a műsor tingli-tangli jellege előre följogosít a dilettantizmusra. Talán tanulmányozniuk kellett volna, hogyan csinálta ugyanezt a munkát Rózsa Péter a köztévé tavaly nyári magazinjában. Kíváncsi volt, szellemes, nyitott, érdeklődő és laza. Nem tett föl álkérdéseket, és az elhangzott válaszokra képes volt azonnal reagálni. Ő aligha kérdezte volna meg egy fagyiárustól, amit Jegyes-Tóth Kriszta:

– Mi van akkor, ha valaki bemegy, és egyszerűen nem tud választani? Segítenek?

Azt javaslom: igen. Segítsenek neki.