Kész vagyok a változásra

2011-07-01

Szükséges-e a Himnusz átírása? – kérdeztük vekerdy tamást a nol-Presszóban.A pszichológus arról is mesélt, miért falt fel egy tömb blokkpapírt, és statisztaként mivel szórakoztatták egymást barátaival előadás közben. ez látható a videóban. Akitöbbre kíváncsi, olvassa el, ami kimaradt belőle.

Nol-Presszó: Mivel rontotta el a gyerekeit?

Vekerdy Tamás: A legnagyobb 32 felé halad, a legkisebb, ha jól számolom, a huszonegyedikben van. Kései gyerekek. Úgy látom, nincsenek elrontva. És ha ez tényleg így van, az kizárólag a feleségemnek köszönhető, aki jelen volt az életükben – minden erőfeszítéssel és áldozattal. Nemcsak beszélgetni lehetett vele, hanem melegséget adott nekik – kezdve a jó ételektől az érzelmi melegségig.

Nol-Presszó: Ön nem volt jelen?

Vekerdy Tamás: Nem úgy, mint ő. De igyekeztem. Például próbáltam majdnem minden este mesélni. Később már regényfelolvasás volt: Jókai, Mikszáth, Dickens, Tolkien. Tolkient először én olvastam régesrégen, angolul. Elmeséltem a két nagyobb gyerekemnek fejből, utána felolvastam nekik. Külön felolvastam a harmadiknak, végül a negyediknek. És ez fontos volt, a szülői ágyban feküdtünk, és olvastuk ezeket a könyveket.

Nol-Presszó: Egyetért azzal, hogy hatos karika kerül majd a túl erőszakosnak ítélt rajzfilmekre, például néhány magyar népmesére is?

Vekerdy Tamás: Először is egyetértek, de el kell mondanom egy amerikai vizsgálatot. Bandura ésmunkatársai szerint a valóságban látott agresszió is csekély mértékben fokozza az agressziót, de a szorongás visszafogja a gyereket. A filmen látott ennél jobban, a legeslegjobban pedig a rajzfilmen látott agresszió. A rajzfilmnek hamis a dramaturgiája. Tom ráugrik Jerryre, és ellapítja, vagy fordítva. A kilapított megmáris felugrik,majd rohan tovább. Hogyhogy? Lejátszhatatlan. Amíg azt gondoljuk, hogy szombat délelőtt ezt nézze a gyerek, ez való neki, amíg a szülők elfoglaltak, nem tudjuk, éppen azt látja-e, amitől a legagresszívabb lesz. Vannak nagyszerű rajzfilmek, de ezek sem helyettesítik a mondott mesét, ami a kicsiket igazán megnyugtatja, feloldja, feszültségmentesíti.

Nol-Presszó: Akkor is, ha van benne agresszió?

Vekerdy Tamás: Abban abszolút lehet. Azt hozzá kell tenni, hogy annak a gyereknek, aki érzelmileg jól be van ágyazva a családba, jól érzi magát, sokkal kevesebbet árt az agresszív film.

Nol-Presszó: Mennyire tud infantilis lenni?

Vekerdy Tamás: Inkább azt kellene kérdezni, mennyire tudok nem infantilis lenni. Mert az az érzésem, hogy vén korom ellenére az infantilizmusomat megőriztem. A társasjátékokból már tényleg kiöregedtem, de a világlátásom infantilis. Hajlamos vagyok a legrémesebbre, amit az egész ország csinál: jóra és rosszra osztom az országot, az embereket. Természetesen ez a legnagyobb marhaság.

Nol-Presszó: Hajlandó változtatni is a véleményén?

Vekerdy Tamás: Hála istennek, igen. A gyerekek is képlékenyek. Én is változtam, és változatlanul kész vagyok a változásra.

Nol-Presszó: A félelem egyfajta gyávaság?

Vekerdy Tamás: A Bibó-mondattal szoktuk fűteni magunkat: a demokrata nem fél. Édouard Claparéde-nek, a svájci pszichológusnak van egymondása a szülőknek: nem az a gazember, aki hazudik, hanem az, akinek hazudnak. „Mert te olyan ember vagy, akinek nem lehet megmondani az igazat.” Ezt én úgy fordítanám: nem az a gyáva, aki fél. Az a gyáva, aki félelmet gerjeszt a másikban.