A popsztárként, filmszínészként és környezetvédőként egyaránt aktív Gordon Matthew Sumner – aki newcastle-i dzsesszbőgősként sűrűn lépett fel sárga-fekete csíkos trikóban, s ezért kapta a Sting, azaz „fullánk” becenevet – több mint negyedszázados szólókarrierre tekint vissza. A legtöbben a mai napig mégis a brit új hullám egyik nagy hatású zenekara, a The Police frontemberét tisztelik benne. Társaival jókor bukkant fel jó helyen: az elementáris punkroham idején érettebbek és zenei leg képzettebbek voltak a konkurenciánál, az elsők között építették be zenéjükbe a jamaicai elemeket. Ahogy Sting fogalmazta, úgy teremtettek „hibridet, hogy a rock and roll versenyautó-lóerejét finoman hozzáhegesztették a reggae és a ska futóművéhez”. S amikor az első angliai turnén, a hotelszobában ücsörögve meghallotta, hogy az egyik festőlegény a The Police egyik legnagyobb slágerét, a Roxanne-t dudorászta, tudta, sikerült, megcsinálta.

Öt erős stúdióalbumot hagytak maguk után, mielőtt leálltak volna. A három karakteres muzsikus – Sting, Andy Summers szólógitáros és Stewart Copeland dobos – régóta rivalizált és veszekedett egymással, s 1984márciusára végleg elfáradt a trió. Nem is erőltették tovább.

A szólóra váltó Sting neves dzsesszmuzsikusokkal (Kenny Kirkland, Branford Marsalis, Darryl Jones, Omar Hakim) vette körül magát, akikkel részben friss korongokat készített, részben új köntösbe öltöztette a The Police-slágereket. Hogy aztán az 1990-es évek elejétől élete a film, a zene és az ökológia között morzsolódjon. Díjakat kapott és rekordokat döntött, közben szépen összerakott, de nem túl izgalmas lemezekkel állt elő.

Mígnem 2006-ban megvalósította régi álmát: átlépett a klasszikus zene területére. A XVII. században élt udvari lantművész, John Dowland művei ihlették meg, és a bosnyák Edin Karamazov lantjátékára énekelt rá, ahogy szokott, az autentikus megszólalásra nem törekedve. A 2009-es, sok vitát kiváltó If On A Winter Night...-on megint a klasszikus zeneirodalomhoz nyúlt ihletért. Tavaly jött a Symphonicity, a maga mögött hagyott harmincöt év újbóli hasznosítása, ezúttal szimfonikus zenekarra átírva pályafutása legnagyobb slágereit. Csupa olyan dallal, főleg The Police-slágerekkel, amelyek miatt a nevével az elmúlt 33 évben közel százmillió lemezt adtak el világszerte.