Az irodalmár Kőrössi P. József először azt a könnyűnek tűnő kérdést vetette föl, mit tekinthetünk naplónak. Érdekesen felelt a Móricz-följegyzések kiadását a közelmúltban elindító Cséve Anna irodalomtörténész: ő a levelektől az álomleírásokig, a verskezdeményektől a színdarabtöredékekig számos formában talált rá a móriczi „naplóra”. Idesorolja az író minden, önreflexiónak számító írásos megnyilvánulását, akár egy színházjegy hátoldalára írt kurta megjegyzést is. Nagyon különbözőek lehetnek az írói följegyzések – folytatta Szilágyi Zsófia irodalomtörténész –, koronként változó a formájuk, manapság gyakran a világhálós blogokban jelennek meg. Utóbbiak persze azonnali közzétételre íródnak, ami lényeges különbség a „hagyományos” naplókhoz képest. Szentkuthy Miklós például, aki a naplóírást szinte fő tevékenységnek tekintette, 25 évre zárolta a kezdetektől 1948-ig írt jegyzeteit. Csak 2013-ban nyithatók ki. Az ezt követő években írtak pedig – az író hagyatékát gondozó Tompa Mária irodalomtörténész említése szerint – csak a szerző halála után 50 évvel, 2038-ban hozhatók nyilvánosságra. Ez nem írói szeszély, hanem elővigyázatosság, mert Szentkuthy mindenkit megörökített a maga módján, akivel csak találkozott, és nem akarta, hogy bárkit sértsen a közzététel.

Az író (és jelenleg politikus) Kukorelly Endre kétféle típusát különbözteti meg a naplónak. Az egyik az „örökkévalóságnak” készül, a másik pedig szigorúan a szerzőnek magának. Az utóbbiba beleírja önjellemzését, lelki bajait, némelykor önterápiaként. Az ilyet persze titkolja, olykor megsemmisíti, vagy valakit megkér, hogy tegye ezt a halála után. Kukorellyről irodalmi berkekben ismert: sorkatona kora óta ír naplót, és mindenkinek tanácsolja is, hogy ezt tegye. Persze csak akkor, ha „rendesen írsz, belülről, innen kifelé, nem szépírsz, nem fogalmazol, nem akarsz eredetibb lenni írásaidban, mint amilyen vagy. Az őszinte, autentikus beszéd mindenkit lenyűgöz. Erre várunk, ezt vágyjuk, mert ebből kapjuk a legkevesebbet”

– mondta, magyarázva azt is, miért növekedett meg a naplók iránti olvasói étvágy. Azt is elárulta, hogy minden napjáról ír valamit (egy ideje már nem kézírással, hanem a szövegszerkesztőjébe), és e följegyzések többször segítették fölidézni magában jóval korábbi események, például a rendszerváltás részleteit. Naplója visszaolvasva mintha kinyitna egy „fájlt” az agyában, amihez egyébként nem férne hozzá. Eredeti formájukban nem tenné közzé ezeket a szövegeket, jegyezte meg – ahhoz be kellene másolnia a régebbieket a szövegszerkesztőbe, ami sziszifuszi munka –, de értelmező kommentárokkal akár meg is jelentetné, ha fizetnének érte.

Az írói napló azonban nem mindig és mindenben azonos az „őszinte beszéddel”. Részint, mert egyik-másik szerző utólag átszerkeszti szövegét, részint pedig eleve elhallgat fontos dolgokat. Márai naplójának kutatója és szerkesztője Mészáros Tibor említette, az író szinte meg sem említi Sztálin halálát, és kisfia 1939-ben történt elhunytáról sem szerepel bejegyzés a naplójában, csak jóval később. Kukorelly gyanúsnak tartja, ha „elvész” egy bizonyos időszak naplója, miközben más korszaké ugyanattól a szerzőtől fennmarad. Thomas Mann esetében előfordult ilyen – említette –, és úgy véli, Mann a weimari káoszban nagyon várt egy erős kezű vezetőre, erről valószínűleg írt is, de Hitler árnyékában már nem vállalta, és föltehe tően eltüntette a nyomát. A költő Tőzsér Árpád viszont azt mesélte el: valóban elvesztek, jobban mondva elenyésztek gyerekkorában írt naplójegyzetei. Ezeket 1947-ben kezdte írni, amikor csehszlovákiai kényszermunkára deportálták a családot (de visszaszöktek). „Kell valami meghatározó esemény, ami ráveszi az embert a naplóírásra” – jegyezte meg. Eresz alá dugta a papírokat, de néhány év múlva, mikor értük ment, az egerek már szétrágták, az eső eláztatta őket. Ma már nem sajnálja e naplóként is zsenge szövegeket.

A legfrissebb írások

Három napló is megjelent az idei könyvhét kínálatában. Talán a leginkább várt önéletírás Szabó Magda Liber Mortis (Halottaskönyv) című könyve, amely 1982. május 25-től 1990. február 27-ig vezetett kézírásos naplóját tartalmazza. Az Európa gondozásában megjelent emlékezés egyben az imádott férj, Szobotka Tibor író, műfordító halálának feldolgozása, belső monológ és egy már-már mitológiai szerelem lenyomata. Naplók címen jelent meg a Kortársnál Kibédi Varga Áron könyve is. A korábban Hollandiában, jelenleg Németországban élő költő, tudós, egyetemi tanár összegyűjtött jegyzetei szellemi kalandozások a magyar és európai kultúrában. Márai Sándor A teljes napló című sorozata pedig immár a tizedik kötethez érkezett a Helikonnál. Most az 1957–58-as esztendő bejegyzéseit vehettük kézbe.