A fogyasztható Karády
De a történet és az ügy mégis érdekes. A tárgyak tényleg eredetiek – bár nem néztem leltárkönyveket, de elhiszem Kámán Tibornak, aki a társaival együtt létrehozott Karády Katalin Alapítvány nevében 2006-ban megvásárolta az Amerikából hazahozott Karády-hagyatékot. Innen valók tehát a tárgyak, melyek a vitrinekben láthatók, tudom meg, amikor leülünk beszélgetni a lendületes, fiatal vállalkozóval. Ahogy meséli, egy barátja révén történt az egész. Ő ugyanis rokona Mohácsi Ilonának, aki évtizedekig élt együtt Karádyval Amerikában, annak öltöztetőnőjeként. A művésznő 1990-ben bekövetkezett halála után őrá maradt a Karády-hagyaték, amely aztán hazakerült, amikor a hölgy hazatért Magyarországra. A konténernyi holmit Gödöllőn tárolták, majd Pilisvörösváron, egy műhelyben. Ahogy Kámán Tibor meséli, barátja családja eladásra kínálta a relikviákat az „államnak” is. Ötmillió forintot szerettek volna kapni érte, de nem kaptak. Ezek után őt is többször kérdezték, nem érdekelné-e a különleges holmi, de nem hitte el, hogy ez a hagyaték tényleg létezik és itthon van. Aztán végül rászánta magát, megnézte, s azonnal megvette mind a 186 tételt.
Megbabonázta a Karády-mítosz. Kutatni kezdte a művésznő életét, mindent elolvasott róla, és szép lassan szakértővé vált. Titkokat tudott meg. De mivel nem bölcsész habitusú, ő nem könyvet írt vagy filmet készített a birtokába jutott információkból és tárgyakból, hanem úgy gondolta, üzleti vonzerőt csinál belőle. A mítoszra építve nyit egy kávéházat, amelyben ott lesz Karády szelleme. Egy olyan helyet, ahol találkozni lehet a legendával. És most kész a múzeumkávéház, épp zajlik a próbaüzem.
Mi is kerestük itt Karádyt, de nem láttuk meg a tárgyakban azt a démoni nőt, akit kerestünk. Leginkább egy kis öregasszonyt képzeltünk a csészék, kiskanalak, cigarettatárcák mögé (az egyik tárcát „Dakárban” vette valaki ajándékba 1947-ben, a másikat édesanyjától kapta az isteni KK 1942-ben „Babucikámnak” felirattal). Prémgalléros perzsabundája is ott van mindjárt a bejáratnál, a hűtő és a lépcső közé szorítva egy üvegszekrényben. Mellette Karády piros bársony huzatú kisszéke, mely cipőhúzáskor lehetett használatos. Őszintén szólva mi már csak öreg néniken láttunk ilyen bundákat, s a kisszékből sem sugárzik démoni vonzerő. Egy hosszú szipka, ha volna legalább! Majdnem lett különben, de elvitték előlük egy árverésen. Ha valaki tudna másikat, eladót, jelentkezzen.
Ezek a tárgyak itt épp abból a korszakából valók, amelyet oly kevéssé ismerünk. Az öregedés, a visszavonultság éveiből, amelyeket Karády szeretett volna távol tartani a közönség szeme elől. A hagyatékban talált fotók azonban sokat elmondanak erről a korszakról is. De nincsenek kiállítva, ezeket majd – különös módszer – a kávé mellett, bőrbe kötve nézegethetik a vendégek. A legizgatóbb, legkarádysabb tárgy talán egy arany nyaklánc, melynek kerek medálján ez olvasható: Tegnap, ma, holnap. Filmcím, de nem az övé, hanem egy olasz vígjáték a hatvanas évekből. Az ő régi mozijait bekeretezett plakátok idézik. Köztük unikumnak számítnak a későbbi, amerikai fellépéseiről készült falragaszok: 1969. március 30-án a New York-i Hunter College-ban Carelli Gáborral, Rákosi Tiborral, Krencsey Marianne-nal és Bogáthy Mihállyal lépett fel, idézi az egyik. A jóképű Bogáthyval egyébként többször is együtt szerepelt, például 1970 novemberében Vancouverben, tudjuk meg egy másik hirdetményről.
Kámán Tibor kiderítette, mi volt a művésznő kedvenc süteménye: egy Sacher-tortához hasonló, kakaós, lekváros süti. Megpróbálta utánozni, s így most a „múzeumi” élmény fogyasztható is, „Karády-szelet” formájában. A zöld, brazil márvány pedig a ház lábazatán Sao Paulóra emlékeztet, ahol emigrációjának első éveit töltötte Karády, miután 1951-ben elhagyta az országot.
A megvásárolt relikviák nagy része – mint sejthető – nincs itt. Azokból tavaly Füzérradványban, a kastélyban akart centenáriumi kiállítást rendezni a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága (már csak azért is, mert Karády többször forgatott ott) , de ez valahogy elmaradt, így az újabb terv szerint az anyagot Tatán mutatják majd be. Öt évre odakerülnek letétbe. Vannak azonban dolgok, amelyektől Kámán Tibor még ideiglenesen sem akar megválni: például Karády Katalin éjjeli lámpája. Ezt a saját szobájában őrzi, s amikor este felkapcsolja, úgy érzi, kicsit életre keltette a legendát.
