Locsolás Szent Ivánkor
Egy nagy fémkádból vagy két köbméter vizet locsoltak szét a kölykök az udvaron a kék-fehér csíkos egyenruhába, s fekete bőrsisakba öltözött tűzoltó hagyományőrzők víg pumpálása mellett. A jókedv már odáig hágott, hogy az inkognitóban fényképezgető tudósító bácsit is célba vették, de szerencsére épp kifogyott a vízkészlet.
Tulajdonképpen az aquincumi víziorgona rekonstrukcióját szerettük volna hallani, hogyan szól. Megkértük a tűzoltózenekar egyik tagját, mutassa meg, és ő készségesen segített. Az orgona két oldalán a köpülőhöz hasonlatos vízpumpák segítségével fújta a szerkezet a leget a sípokhoz. No de a hang, amit annyira vártunk, hogy megszólaljon a múltnak távolából: az bizony nem orgonabúgás volt, inkább csak pásztorsíp. De ha már eljöttünk Kőbányára, bejártuk a múzeumot, s meghökkentőbbnél meghökkentőbb szerkezetekkel ismerkedtünk meg: az ókorban használt sypho nevű bőrtömlőtől (biztosan ebből jön a szifon szó), a gerundiumnak csúfolt debreceni tűzoltó bunkósbotig, de a legjobban a Mártony-féle, méteres ormányú légzőkészülék tetszett, amely egészen olyan volt, mint egy Snoopy-álarc.
A Hársfa utcai filatéliai gyűjteményben nem jutottunk tovább a lépcsőháznál. Mert már itt megtaláltuk, amiért jöttünk. Czeglédi Gábor rézmetsző régi dúcokról szebbnél szebb képeket nyomtatott. Legfőképpen Nagy Zoltánnak, a „dózsás” papír 20 forintos metszőjének lemezeiből Budapest-látképeket, Parlamentet és hasonlókat. Nagy Zoltán hagyatékából körülbelül 300 lemez van letétben a Bélyegmúzeumban, tudtuk meg, sőt maga a présgép is, amelyen a nyomatok készültek, még az övé volt. Az este 7 után már szép számmal szállingózó érdeklődők némelyikének mindjárt eszébe ötlött, hogy a „deákos” papír 20-as (a 20 ezer forintos) nyomódúca nincs-e esetleg kéznél, mert akkor igazán érdekelné őket ez a XV. századi, szép technika. De nem volt.
Mi rohantunk tovább Aquincumba, ahol a romvárosban valóban múzeuméji hangulat volt. Füstölés, fáklyák, tömeg. Többek közt a Gemina hagyományőrző légió tagjai hozták testközelbe a római kort. Fel lehetett próbálni 22 kilós páncélinget, magunkra ölteni a parancsnok fejdíszként viselt farkasgereznáját, marokra fogni az egyenes római kardot, ismerkedni az antik hadiszerszámokkal. Este kilenc után beüzemelték a mú zeum új 3D-s játékát, a Habitust is. Ezzel az interaktív játékkal végigpróbálhatjuk a római divatot, méretre szabva, virtuálisan. De legtöbben mégis a bűbájosságokra voltak kíváncsiak: húsz-harminc méteres sor várakozott például a kelta jósnőre, aki egy nádkunyhóban jövendölt.
Egy másik sátor alatt serkentő italokat és szereket főztek, de ebbe nem ártottuk bele magunkat, valószínűleg úgysem fértünk volna be a sátor alá. Inkább csatlakoztunk Németh György ókortudós százfős hallgatóságához, aki a régészeti leletekből kiolvasható ókori, házi használatú varázslatokról, átokmódszerekről beszélt. A legtöbb ilyen varázslás a szerelemmel és a kocsiversennyel volt kapcsolatos, deműködött a dolog bírósági ügyekben és karrieregyengetés tekintetében is. Hiába no, praktikus nép volt a római.
