Ahol egy egész másféle ritmus adja a takkot, képletet most nem tudunk rá, hagyjuk is. Csak pár példa: Fishing on Orfű, Gyár, Hegyalja, Efott, Bánkitó – na ugye.

És a VOLT. Ami olyan fix programpont, mint a cigi-kávé a sarki kisköziben, vagy mint a rozévice a tetszőleges kerthelyiségben. Otthonosság és ellazulás az ország egyik legszebb szegletében, Sopronban. Én azokat a fesztiválokat szeretem, amelyeket néhány perc alatt át tudok látni, értem, mi hol miért van, amelyek nem fókuszálnak egyetlen műfajra, és amelyek környékén valami zöld is található. A VOLT pedig éppen ilyen.

És hát: azokat a fesztiválokat szeretem a leginkább, amelyek testközelbe hozzák gyerekkorom idoljait. A VOLT tesz pontot ugyanis annak a mondatnak a végére, amely egy, a kisvárosi KGST- (lengyel-) piacon 150 forintért beszerzett kazettával kezdődött 1994-ben.

Szép, hosszú mondat. Mindenesetre az idei fesztiválszezonból egyértelműen a június 30-a a kedvenc napom, ezen a csütörtökön lép fel ugyanis Sopronban (megannyi kiváló, hasonműfajú magyar zenekarral egy színpadon) a House Of Pain, a kilencvenes évek egyik ikonikus rapbandája. Azért az elég súlyos, hogy egyebek mellett idén a nosztalgia is a VOLT-ra szólít. Meg a többi nagyszerű zenekar. Na meg persze az, hogy ott valószínűleg kevesebb az egy négyzetméterre eső neurotikusok száma, mint Budapesten. Úgyhogy június 29.–július 2., irány a soproni lizsé.