Fényes múlt, kopottas jelen

2011-06-21

„A múltról és a jövőről szól a 10. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál, nem a jelenről, mert az nem látszik” – jegyezte meg Báron György kritikus a vasárnap zárult ötnapos rendezvénysorozat egyik vitájában. Igaz, de úgy módosítanám: a jövő sem látszik, egyelőre. Ami kivehető a közelmúltban készült hazai rövidfilmekből, az mindössze annyi, hogy szerzőik megpróbálják felkelteni a nemzetközi animációs színtér szereplőinek érdeklődését (ha már itthon senkiét sem sikerül), olyannyira, hogy egyes munkáknak még magyar változatuk sincs, eleve angolul készültek. A szakma világméretű áramlásába integrálódni persze helyes törekvés. A hazai animáció intézményi-pénzügyi hátterének leépülése-leépítése viszont helytelen.

Ilyen körülmények között érthető, ha a kecskeméti filmfesztivál legerősebb vonulata a múltra összpontosított. Ezt indokolta a tízéves jubileum is, ám a rendezők – élükön Mikulás Ferenc igazgatóval – nem a kétévente megrendezett filmünnep múltbeli eseményeit reflektorozták, hanem időben és térben jóval tágabb perspektívát nyitottak. Előhozták a feledés, mármint a honi feledés homályából azokat a Magyarországról elszármazott rajzfilmes úttörőket, akik részt vettek a műfaj létrehozásában, elterjesztésében Nyugat-Európában és Amerikában egyaránt. Igen érdekes előadásokkal kísért filmbemutatókat láthattunk John Halas (Halász János), Vilma de Quiche (Kiss Vilma), Jean Image (Hajdú Imre), Jules Engel (Engel Gyula) és mások (meglepően sokan voltak!) zömmel huszadik század eleji munkáiból. Némelyiküket második hazájában az ottani nemzeti rajzfilm „úttörőjeként” vagy „atyjaként” tisztelik. Nálunk még a rajzfilm barátainak többsége sem sokat hallott róluk, hacsak nem került a kezükbe Dizséri Eszter kötete a kezdetekről (És mégis mozog... Balassi Kiadó, 2006). A szervezők gondosságát dicséri, hogy erre az alkalomra egy rövid összefoglaló füzetet is megjelentettek (Orosz Márton Vissza a szülőföldre) a témáról a fesztivál közönsége számára.

Bemutatták ugyanakkor Szalay Péter Átrajzolt film című dokumentumfilmjének első részét is a hazai animáció huszadik századi fénykoráról, a Pannónia Filmstúdióról. Ez persze inkább hősköltemény, mintsem elemzés a korabeli kultúrpolitika és közönségízlés, valamint a stúdió máig emlékezetes műveinek viszonyáról. Olyan emblematikus alkotók emlékeznek benne, mint Richly Zsolt, Jankovics Marcell, Szoboszlay Péter és mások.

Idén hetedik alkalommal tartottak a kecskeméti fesztiválon versenyt az európai egész estés és televíziós animációkból is. Az előbbire most, akárcsak két éve, kizárólag külföldi – ezúttal francia, spanyol és cseh – műveket neveztek be. Hazai nagyfilmnek se híre, se hamva. Lehetett irigyelni a cseh Jiri Barta díjjal jutalmazott A padláson című nagyszerű bábfilmjét, amely minden korosztály számára élményt tud nyújtani. A magyar versenymezőnyben csak szerzői rövidfilmek, diplomafilmek szerepeltek, illetve tévésorozatok folytatásai és alkalmazott animációk. Jellemző, hogy a rövidfilmek egy része már az idei (utolsó)Magyar Filmszemlén is látható volt, díjakat is kapott, viszonylag kevés tehát az újdonság. Kimagasló művet nem láttam, tehetségeset annál többet. A legtöbb munka képzőművészeti (festői, grafikai) látványra épül. Ilyen például Rofusz Kinga igen szép A sellő és a halász, Gémes József A walesi bárdok című adaptációja, vagy Békés Rozi Villamos című filmgrafikája. Képzeletbeli színes városokat jelenítenek meg Szoboszlay Eszter Boltosmesék és Tóth-Pócs Judit és Roland Bíbor csiga című művében.

Egy drámai, fekete-fehér kutyatörténet (Molnár Tünde Simon vagyok) mellett különlegesnek számított a fotóanimáció: M. Tóth Éva Zenit című munkáját a huszadik század elején készült, az akkor a Monarchiába tartozó Triesztet bemutató képeslapokból állította össze, kiszínezve, megmozgatva a látványt. Ez az „anzixfilm” a szerző szándéka szerint azt a pillanatot próbálja megragadni, amikor az ábrázolt világ elérkezett a hanyatlás korszakához és melankóliába fordult. (A melankóliát magam is éreztem.) Ugyancsak archív fotóból indít Orosz István Sakk című rajzfilmje, amely a két vezető bolsevik, Lenin és Bogdanov 1908-as partiját eleveníti fel Capri szigetén, Gorkij villájában. A grafikus-rendező hosszabb fotóanimációs filmet is tervez a felvételen látható – a sztálini önkény korszakában részben kiretusált – alakok későbbi sorsáról. S ha már a különlegességeknél tartunk, Jankovics Marcell bemutatta Az ember tragédiája feldolgozásának félórás londoni részletét, amelyben saját történelemszemléletét is megjeleníti Madách műve nyomán. Láthattunk aktuális politikai kérdést felvető gegfilmet: Weisz Béla Falak című munkája párhuzamba állítja a berlini fal leomlását az Európában manapság erősödő szélsőjobboldali (nálunk „árpádsávos”) mozgalmakkal, amelyek az Euró pai Unió falának lebontásán ügyködnek. A baj az, hogy a puszta látvány alapján nehéz eldönteni: a szerző rokonszenvez-e az utóbbival, vagy ironikusan szembeszáll vele. Feltűnt egy üde sci-fi minikomédia is (Tóth Balázs Freeze), és egy másságról szóló munka, amelynek főhőse csak kézen tud járni (Szederkényi Bella Orsolya).

A fesztivál magyar nagydíját Illés Istvánnak ítélte a zsűri track32 című filmjéért. Ebben egy lány és egy fiú többsávos autópálya két oldaláról indulva próbál találkozni. Száguldó autók között bukdácsolva végül sikerül, összekapaszkodnak, de egy jármű elüti őket.

Díjak

- A 7. Európai Animációs Játékfilmfesztivál elismerései Kecskemét város díja: Jiri Barta A pad láson. A legjobb egész estés játékfilm díja: Dominique Monféry Eleonóra titka. A legjobb TV-speciál díja: Izabella Plucinska Esterházy.

- A 10. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál díjai Nagydíj: Illés István track32. Rövidfilmdíj: M. Tóth Éva Zenit. Tv-sorozat-díj: Horváth Mária. Magyar népmesék – Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack. Diplomafilm-díj: Wonház Annamária Falun. Videoklip-díj: Kostil Danila The Kolin – Jimmy. Alkalmazott animáció-díj: Bogdán Zoltán Ozone Network. (A zsűri ezen kívül hat különdíjat is kiosztott.)

- A Magyar Filmkritikusok Díja Békés Rozi Villamos. Dicsérő oklevél: Molnár Tünde Simon vagyok.