A zabhéjból kihámozott kastély
A német származású Laffertek a török hódoltság után telepedtek meg Harasztin, és egészen 1864-ig voltak a település földesurai. Már az 1710-es években templomot emeltettek, 1716-ban Nepomuki-szobrot állíttattak, és ekkoriban építtették a szóban forgó kastélyukat is, egy középkori templom helyén. Hogy ki tervezte számukra a csinos úrilakot, azt nem tudni, de valószínűleg az ekkoriban épült, közeli, ráckevei Savoyai-kastély mesterei hagyhatták rajta kezük nyomát egyes részletein. A Laffertek jó száz évig laktak benne. Aztán, amikor az 1800-as évek elején felépíttették a nagyobbik kastélyukat (melyben ma a polgármesteri hivatal található, és amelyet nem rég szintén felújítottak), a régi kúriát felhagyták, és a már említett módon alakult a sorsa. Az önkormányzat 2001-ben vásárolta meg több tulajdonostól.
A 2010-ben kezdődött felújítás nyomán a régi épület titkai is napfényre kerültek. A munkálatok egyik célja a XVIII. századi épületelemek és az eredeti térszerkezet kibontása, rekonstruálása volt. Egyebek közt az utca felőli, egymásba nyíló teremsor (a szalonok sora) helyreállítása. A termek láncolatának északi végén női, a délin pedig férfi szobák voltak találhatók (könyvtár és dohányzó), és középen egy nagyobb, díszesebb szalon. Ebben a középső teremben váratlan meglepetés érte a szakembereket: előkerültek a Lafferték idejéből való, alakos, növénydíszes és építészeti motívumokat mutató, XVIII. századi falfestés részletei. A teljes festmény valaha egy barokk kertet ábrázolhatott puttószobrokkal, historizáló épülettagozatokkal, oszlopokkal, párkányokkal. A sarkokban a boltozatos, kagylómintás kályhafülkékben lábas cserépkályhák állhattak egykor is, csakúgy mint most, a felújítás után. A szalon „csehsüveges” mennyezetén az égbolt felhői látszottak és látszanak újra, a sejtelmes tengeri párákat festő angol piktor, Turner stílusát idézve. Ez a „turneresség” a helyreállítás egyik érdekessége, azokon a részeken alkalmazták a restaurátorok, ahol nem volt meg az eredeti figurális festés, csupán sejteni lehetett az alakokat, de hitelesen rekonstruálni nem. Helyettük most tulajdonképpen a foltjaik jelennek meg, vagyis az, ahogy a figurák az „idők ködébe vesznek”.
Érdekes szerkezetű épület egyébként a Laffert-kúria. Bent egy boltozatos, szűk folyosó fut körbe, mint valami körüljárószentélyben az oltár mögött: és innen nyílnak az ajtók részben az említett szobák, szalonok felé, másfelől meg az épület centruma és szárnyai felé.
A főbejárat az udvarra néz. A tágas előtérben fura építészeti megoldásként két hatalmas, világoskék „dobozt” helyeztek el a tervezők, amelyek illenek is ide, meg nem is. Egyszerre modernek és barokkosak. Ezekben találhatók a vécék, melyek így kicsit talán túl hangsúlyos helyet kaptak a bejáratnál. Merész gondolat, és habár vitára ösztönző, tulajdonképpen szellemes játék a barokkal és a szükséggel. Tudniillik a vizesblokknak nem volt hely: ezt a XX–XXI. századi funkciót csak idegenül lehet beilleszteni egy XVIII. századi térszerkezetbe. S ha már idegenül, akkor miért ne elidegenítve? – gondolhatták a tervezők, az Atelierarchitects munkatársai, Kiss-Gál Gergő, Kiss-Gál Zsuzsanna, Albert Tamás és Baracskai Gyula. A kismartoni Haydn-kiállításon látni hasonló modern játékot a barokkal.
Megtartandóak voltak a nyílászárók barokk kőkeretezései. Legszebb közülük a főbejáraté, amely az ajtó fölötti körlunettát is magában foglalja. Visszanyerték barokk, kosáríves formájukat az ablakok is, melyeknek jó része a felújítás előtt el volt falazva.
Szintén eredetiben maradt meg a kőlábazat. A tetőszerkezet viszont csak visszabarokkosított (az eredeti barokkból ugyanis nem volt már meg semmi), palának tűnő, szürke „kiselemes fémlemez” fedéssel. Felújításkor a padláson a boltközöket is kibontották, hogy megerősítsék, és itt újabb meglepetést rejtegetett az épület: a boltközök réseiben rengeteg zabhéjat találtak, amely még a magtári használat idején folyt a repedésekbe. Kosárszám szedték ki az évszázados zabhéjat, melyből egy üvegre valót ki is állítottak a kastélyba telepített helytörténeti kiállításon. Az egykori padlásra még ma is az eredeti, kikoptatott falépcsőn lehet felmenni, amely most egy tetőtéri galériába vezet. Odafönn a helybeli Baktay gimnázium meglepően gazdag, modern műgyűjteményét helyezték el.
A megújult Laffert-kúria egyébként még nem találta meg a funkcióját, de az biztos, hogy kulturális célra hasznosítják. Május elején adták át, és egyelőre keresik az üzemeltetőt, akinek megérné benne kultúrát kínálni.
