Több jel is utal erre. Elsősorban az, hogy augusztus végén lejár az eddigi fesztiváligazgató, az operaénekes Bátor Tamás megbízatása, aki a kezdetektől részt vett a profil és a program kialakításában. A város pályázatot fog kiírni, amelyen persze az eddigi direktor is indulhat, de a folytatást „az idei teljesítménye alapján fogják megítélni” – idézte ő maga ezzel kapcsolatban felettesei szavait. A város vezetői, mintegy jelzésszerűen, nem képviseltették magukat az operafesztivál tegnapi – minden évben szokásos – záró sajtótájékoztatóján. Másutt fontosabb rendezvény várta őket. Ilyen a korábbi években nem fordulhatott volna elő.

Ámbár az idei operafesztiváli események nyitányán Kriza Ákos polgármester bejelentette, jövőre az eredeti tervek szerint Bartók + Puccini-tematikával rendezik meg a fesztivált. Ehhez csak három dolog szükséges: jó nemzetközi kapcsolatokkal bíró, szakmailag hiteles fesztiváligazgató; a program gerincét jelentő, keletés közép-európai társulatok, operaelőadásokmeghívását biztosító, az idei őszön már megkötött szerződések; továbbá megfelelő finanszírozás. Az idén egy még megvolt a háromból (az igazgató), a második szinte katasztrofálisra fordult, mert nem lehetett időben szerződni a harmadik: a pénz hiánya miatt. A tematika visszatért a kezdetekhez: ismét Verdi művészete került (volna) a középpontba, kiegészülve az évforduló miatt – az amúgy nem operai munkásságáról közismert – Lisztével. Összehasonlításképp: 2001-ben parádés nyitányként hét Verdi-dalművet mutattak be Miskolcon.

A ha zaiak mellett orosz, olasz, örmény, német énekesekkel, ukrán, zágrábi, prágai és magyar társulatokkal. Az idei, hasonló ambíciójú terveket azonban nagyrészt elvitte a pénzügyi elvonás. Mindössze a Rigoletto és a Nabucco került színre, előbbi a Galina Visnyevszkaja Operaközpont, utóbbi pedig az ugyancsak moszkvai Helikon Opera és a szentpétervári Mariinszkij Színház közös produkciójában. És még így is föl tudta villantani a fesztivál azt a különleges színt, amelyet ez a város vitt be a hazai operakultúrába: revelatív erejű volt a mesterkurzuson részt vevő fiatal, orosz énekesek Rigolettója, beleértve a kitűnő hangok mellett a színpadi megvalósítást is. És szintén erős, noha kételyeket is támasztó Nabucco-előadást produkált a Helikon Opera (amely mármár nem is számít vendégnek a borsodi városban).

E kettőn kívül még három hazai produkció, illetve koprodukció jelentette a fesztivál valóban operai részét a számos egyéb, igen értékes zenei esemény mellett: Liszt gyerekkori műve, a Don Sanche, Bartók Kékszakállúja és Vajda JánosMario és a varázslója. A meghívott, illetve csak meghívni tervezett Verdi-előadásokat sorban vissza kellett mondani, mert a fesztivál 2001-ben élvezett 230 milliós köztámogatása – 130 millió a várostól, 100 millió a központi költségvetéstől – 2011-re 70+60-ra olvadt. És az elvonásra persze megszülettek a kellő drámaisággal előadottmecénásimentegetőzések is: „most vettük észre, mennyire el van adósodva a város”, „a kulturális tárca most pusztán azért küzd, hogy valahogy átvigye a magyar kultúrát a következő évre” és így tovább. A nézők pedig, akik nemcsak Miskolcon élnek, de zömmel nem járnak soha a prágai, a tallinni, a zágrábi vagy a bukaresti operába, és még a bécsibe sem, csalódottan legyintettek, és már megváltott jegyeiket visszaadták.Mit szépítsük, ez bizony „égés” volt.

Átütő erejű volt az idei Rigoletto