A legjobb előadás a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból című Nemzeti Színházas produkció lett, a legjobb rendezés díját pedig Pintér darabjának, a Parasztoperának színpadra állítója, Mohácsi János vihette haza.

Most nem mennénk bele a még a POSZT előtt elkezdődött vitába, hogy hány előadást kell meghívni egy színházból és egy rendezőtől. Hiszen valóban arra van szükség, hogy a legjobbak kerüljenek versenybe. A „legjobbak” kategóriája pedig nyilván szubjektív, nagyban függ a válogató vagy a válogatók ízlésétől. Talán azon nem érdemes vitatkozni, kinek mi a legjobb – legalábbis addig, míg a szempontok közé nem vegyül a politika.

Sokan viszont attól tartanak, a szombaton záródó POSZT volt az utolsó „igazi” fesztivál. Innen a művészeti szempontokat egyre inkább eltorzítja majd a politikai megfeleléskényszer. S hogy miből lehet mindezt sejteni?

A színházi szakmán belül már az évad során érezhető volt az ideológiai szakadás. Most pedig azért bővült a szakmai zsűri létszámaésa jövőévreválogató hármas négyessé, mert a debreceni teátrum igazgatója, Vidnyánszky Attila „megzsarolta”Márta Istvánt.Állítólag kijelentette: nem jön a POSZT-ra a színháza, ha nem teszik be a két grémiumba az ő emberét. Márta István mindenesetre azt válaszolta egy újságírói kérdésre: a Magyar Teátrumi Társaságnak és a Vidéki Színházigazgatók Egyesületének is joga van delegálni egy személyt mindkét testületbe, neki meg fesztiváligazgatóként joga van ezt figyelembe venni.

Márta István egyébként nagy lelkesedéssel POSZT-olt, szervezett, parolázott politikusokkal, nyilván a fesztivál jövőjéről tárgyalt, a legnagyobb hibát viszont akkor követte el, amikor be akart ülni a zsűri utolsó ülésére, ahol a díjlistát állították össze. Ezt a grémium azonban teljesen érthető módon nem tolerálta, hiszen semmi keresnivalója ott: a zsűri ugyanis nem a beosztottjaiból áll. Városi legenda-e, hogy Márta bevágta maga mögött az ajtót attól, amit mutattak neki, nem tudjuk. De tény, hogy a POSZT-beli csapkodások, sértődések száma jóval több volt a megszokottnál és az elvárhatónál. Mint már írtuk: Vidnyánszky Attila nehezen viselte az előadását (Mesés férfiak szárnyakkal) ért kritikát a szakmai beszélgetésén, ezért egy széket feldöntve kirohant. A díjkiosztóra sem ő, sem társulata nem ment el, pedig díjazták a produkcióját „A különleges látványvilágáért, a színházi eszközök komplex használatáért”. Ilyenkor az a szokás, hogy valakit felkérnek, vegye át helyette az elismerést, de ez sem történt meg. A Mesés férfiakra egyébként a legtöbben azt mondták: érdekes előadás, de a közönség egy kukkot sem értett belőle. (Erre utaltak a szakmai beszélgetés opponensei is, Pethő Tibor, a Magyar Nemzet újságírója és Anger Zsolt színész-rendező.)

A díjkiosztó előtt Vidnyánszky a dehir.hu-nak nyilatkozott arról, hogy a debreceni színház mindkét darabját nagy sikerrel játszották a fesztiválon. „Zúgott a vastaps és a bravó, miután lement a függöny.” A revizor című produkció esetében ez már csak azért is fura megjegyzés, mert a nézők tömegesen távoztak a szünetben a rettentően lassan csordogáló előadásról. (Ez valószínűleg így történt volna a kolozsvári Leonce és Léna esetében is, ha akad szünet. A produkció finoman szólva is megosztotta a közönséget.)

Vidnyánszky azt nyilatkozta: „amagyar kultúrpolitizáló kritika eldönti, melyik előadásnak kell megnyernie a POSZT-ot. Idén a Mohácsi János által a Nemzetiben rendezett darabot szemelték ki”. Erősen tévedett. Mert szerencsére sem Vidnyánszkynak, sem a kritikusoknak, sem nekem, sem a Mari néninek nem volt beleszólása abba, melyik produkciót emelje ki a szakmai zsűri. Így a Nemzetiből Alföldi rendezése, a Vadászjelenetek kapta a fődíjat, a legjobb előadásét, sőt a közönségzsűri elismerését is. A valóban kiváló, az évad egyik legkiemelkedőbb produkciói között számon tartott Egyszer élünk, avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe című előadás (Mohácsi János rendezésében) alkotóit több kategóriában is jutalmazták. Alaptörténete a János vitéz a Gulagon című Mong Attila-könyv nyomán íródott. A darab szerint egy ártatlan János vitézelőadás is elég lehet ahhoz, hogy meghurcoljanak embereket, azaz elhurcolják Szibériába.

Mohácsi – akárcsak Zsótér Sándor rendező – két előadással került a versenyprogramok közé, és a Parasztoperával el is nyerte a legjobb rendezés díját. Utóbbi Pintér Béla és Darvas Benedek nagy sikerű műve. Az első olyan alkotása a színész-rendezőnek, amelyet nemcsak ő maga állított színpadra. Igaz, az ősbemutató a saját társulatával készült. (Sajnos csak OFF-programban láthatta hajdanán a POSZT-látogató.) Mohácsi már kaposvári diák jainak is rendezett ebből vizsgaelőadást, most viszont a Pécsi Nemzeti Színházban állította színpadra. Az előző pécsi vezetés előszeretettel foglalkoztatta a rendezőt, aki már több POSZT-elismerést hozott a színháznak. Nem tudni, az új direktor, Rázga Miklós számol-e vele. (Azért nem féltem őt,mert úgy hírlik, jövőre négy bemutatója lesz.) A POSZT-ra egy másik Pintér Béla-darabot is meghívtak, a Szutyok címűt, amelyet maga a szerző rendezett. Ez napjaink legjobbmagyar színdarabja és borzongató az előadása – írta róla a Nol-on Molnár Gál Péter.Nem kavart nagy port a POSZT-on Háy János műve, a Nehéz. Bár többszereplős darab, valójában Mucsi Zoltán előadása.

A POSZT nemcsak a versenyprodukciókról szól, hanem az úgynevezett „off”-okról is, amelyben ugyanúgy megtalálható az egyetemisták által fémjelzett Ifi-Géniusz az Aulában című program, mint a dramaturg céh Kortárs Magyar Dráma Nyílt Fóruma, felolvasószínház és szakmai beszélgetés. Itt is osztanak elismerést, méghozzá a nevében Shakespeare-t is idéző díjat, egy üveg vilmoskörtét. Az nyer, akinek a Nyílt Fórum Füzetekben megjelent új magyar drámája a legtöbb titkos szavazatot kapja. Az idén Székely Csaba lett a pálinkatulajdonos első darabjáért, a Bányavirágért.

Díjak és elismerések

Legjobb előadás – Martin Sperr: Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból (rendező: Alföldi Róbert; Nemzeti Színház); Legjobb rendezés – Mohácsi János (Pintér Béla–Darvas Benedek: Parasztopera, Pécsi Nemzeti Színház); Legjobb női főszereplő – Szamosi Zsófia (Pintér Béla: Szutyok; Pintér Béla és Társulata); Legjobb férfi főszereplő – Mucsi Zoltán (Háy János: Nehéz; Bárka Színház); Legjobb női epizódszereplő – Enyedi Éva (Pintér Béla: Szutyok; Pintér Béla és Társulata); Legjobb férfi epizódszereplő – Hevér Gábor( Martin Sperr: Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból, valamint Kovács Márton–Mohácsi István–Mohácsi János: Egyszer élünk, avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe; Nemzeti Színház); Különleges látványvilágáért, a színházi eszközök komplex használatáért – Mesés férfiak szárnyakkal (debreceni Csokonai Színház); Legjobb jelmez – Remete Krisztina (Pintér Béla–Darvas Benedek: Parasztopera, Pécsi Nemzeti Színház); Legjobb színpadi szöveg – Pintér Béla: Szutyok; Legjobb színpadi zene – Kovács Márton (Kovács Márton–Mohácsi István–Mohácsi János: Egyszer élünk, avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe; Nemzeti Színház, valamint a Parasztopera – zenei átdolgozásáért; Pécsi Nemzeti Színház); A zsűri különdíja – Molière: A mizantróp (Katona József Színház); Legjobb 30 év alatti színész – Szabó Kimmel Tamás (Anton Pavlovics Csehov: Három nővér; Nemzeti Színház); A közönségzsűri díja – Martin Sperr: Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból.

Alföldi most is megmutatta