Az ékes szkíta-hun nyelvű bon mot (kicsit más szórendben) mai magyarul körülbelül anynyit tesz: a mi ősi hazánk emlékünkben él. Akkor meg vagyunk nyugodva.

Az én ősi hazám a fülesfotel, kicsit megkopott plüssvirágokkal az ő felszínén. Szürke, nem különösebben szép darab, de hát a hazáját az ember nem választja: készen kapja. Kölcsön. Gebinbe. Hozzon ki belőle, amit tud. Kicsit majd félrenézünk.

Ősi hazám oltára, a tévé csak az emlékeimben él, amennyiben: jelenleg nincs. Ami nem fáj, mert nyáron tévézni különben is olyan, mint legénybúcsúban dámázni, krízis esetén puha fedeles életmódkönyveket olvasni vigasz reményében, vagy értelmes vitát kezdeményezni Szijjártó Péterrel: teljesen inadekvát cselekvési forma. Időpocsékolás. Nyáron amúgy sem indulnak műsorok, leszámítva persze a vízpartról jelentkező programokat, amelyektől a városi dolgozó gutaütést kap menten, nyilván. Enne ő is hekket, lángost, kutatná szemével amonokinit, ilyenek, de már egy ülőhellyel is korrumpálni lehetne a 260-as buszon a reggeli órákban, nem beszélve egy munkahelyi légkondiról. És akkor jönnek neki a bíccsel?

A Csalfa karma című, a Life Network weboldalán hetente háromszor, hétfőn, szerdán és pénteken, epizódonként hét percben jelentkező websorozat nem jön bíccsel. Azokat célozza gyaníthatóan, akiknek a munkahelyén a rendszergazdák egyelőre nem tiltották le az összes, a napi teendőkkel nem összefüggő weboldalt. Kinek tűnik fel hetente 21 percnyi lógás, most komolyan? Nem egy halálbonyolult sztorival operál a Csalfa karma: két nővérnek ugyanaz a fiú tetszik meg, jó kis háromszög. Bátyai Éva, Herrer Sára és Rédei Roland alkotja ezt a geometriai egységet, de akadnak epizódszereplők is, mondjuk Esztergályos Cecília, aki a gangos bérház udvarán fest és mond okosakat az ezotériáról rendszerint. Az „első magyar romantikus websorozat” epizódjai különben vasárnap este a Life Networkön, a tévében is összefoglalódnak, ha valaki lemaradt volna a döbbenetesen sodró cselekmény fordulatairól. Most akkor Szonjáé vagy a tesójáé lesz-e a fiú, a „pasi of my dreams”?

A Csalfa karmát az a Grundy gyártja és az a Kalamár Tamás producereli, amely és aki a súlyosan addiktív Barátok köztöt is, ami nem tudom, mennyire jó ajánlólevél. Ha a nézettségi mutatókat böngészi az ember, nyilván kiváló, egyébiránt azonban véleményes. A két éve a Rózsaszín sajt című játékfilmmel debütált Tóth Barnabás rendezte sorozatnak a napi szappannal szemben azonban kétségtelen előnyei is akadnak. Például, ahogy a Magyar Narancs kritikusa írta, a feszes tempó és a rövidség. Hozzátennénk még a periodicitást, meg azt, hogy jobbak, de legalábbis jobbnak tűnnek a dialógok. Aztán meg, hogy itt szerencsére nem a fiktív XXIV. kerületben folyik a történet, és nem csak szökőévente vagy vágókép formájában látunk utcát, így aztán nincs az az érzésünk, hogy jé, ebben a kriptában milyen sok a Berényi!

A nyár holtidő, uborkaszezon, ismétlések ideje. Kormányválság, ingatlanpanama, valóságshow, ezek tavaszi, őszi műfajok. A Csalfa karma jó helyen van: a könnyed romantika nyári zsáner, röpke és frissítő, mint egy szezonális saláta – és az ereje is körülbelül addig tart. A dresszing ugyan halovány, de valahogy kibekkeljük vele a percet, amíg újra szerzünk egy oltárt ősi hazánkba.