Alföldi nekirugaszkodás
Mindez a Molkút után, ami azt jelenti, hogy már el is hagytuk, de persze a Szegedről érkezők (márpedig a látogatók köztük ők vannak a többen) éppen időben pillanthatják meg a szántóföldeken túl. Az első piros pont tehát rögtön ekkor jár: a hátráltató környéken isműködik az a szerény felkiáltójelként funkcionáló elsődleges jel, amely egy napi 24 órás integetést pótol itt: nem, nem arra, nem is arra, ide gyertek, itt a bejárat!
Lekanyarodva aztán – elhaladva továbbá a magasfeszültségű távvezeték alatt – szaporodnak a talányok. Miért bástya? Miért éppen a fák magasságában épült, miért nem magasodik ki jobban?
Csernyus Lőrinc háza egyébként lényegében földszintes, és egyedül áll itt, csupán középen magasodik fel büszkén és vastagon a bejárati tornya – két oldalán a pénztárfülkék, majd távolabb néhány iroda és a kiszolgálóhelyiségek sorakoznak. (Az épület ugyan csak most készült el véglegesen, de a tervek már tíz éve készen álltak – az építész neve mostanában inkább a borsodi árvizek utáni helyreállítások kapcsán forgott. Ő készített típusterveket például Felsőzsolcára.) Amikor a látogató a jegyváltáshoz belép a toronyba, az hirtelen egyetlen, nagy belmagasságú térré tágul ki, felül néhány ablakkal, a téglaminta és a fehér meszelés párosával, középen egy kör alakú résen át pedig a tető faszerkezetének tetszetős részletével. Nincs semmi sallang, részleteiben mint egy gondos kézművességgel összeállított vidéki lakóház, az egészet alapvetően távoli, homlokzati képe határozza meg.
Itt, a senki földjén magától értetődőnek tűnik, a tégla amúgy is ritkán válik rossz választássá. Olyan organikus és természetelvű egyszerre, vöröse ugyanakkor éppen eléggé világít ki a fák közül. Nem akar karcsún és játékosan elrugaszkodni ebből az alföldi laposságból, a torony robusztussága inkább valami józan mértékletességet sugall. Aki azonban figyelt már a vidéki állatkertek új épületekben megmutatkozó imázsteremtésére is, újabb talányba ütközik. Mert köszöhetően többek között az EU-pályázatoknak, ez Veszprémtől Nyíregyházáig nagyon is beindult. Az előbbi helyen inkább a visszafogott funkcionalitást választották tevékenységük vizuális leképezéséhez (nyugodt, sallangmentes falak mögött folyik a szakszerű állatgondozás). Sóstón már több a kalandparkos elem, vállaltan nagyobb a hangsúly a szórakoztató funkción is, miszerint nemcsak múzeumi üvegfalak mögé zártmegmutatást kapsz, hanem csipetnyi produkciót is. De merre halad a legfiatalabb kisöcs, a szegedi?Huszonegy éve nyílt meg, és mivel nagy testű fajok bemutatására itt nem gondolhattak, megszületett a kis testűekre koncentráló koncepció.
És elé ez a kissé szigorú, inkább egy református templomot idéző, puritán bejárati tömb. Mert a szárnyak ugyan az ötletesen beugratott nyaktagoknak köszönhetően tényleg kiterjesztett szárnyak is egyben, a kaputorony inkább komor kapubástya, őrtorony körbefigyelő ablakokkal.
„Csernyus Lőrinc épületeinél a kőzeteket alakító erőkből merít, falai, sziklaszerű pillérei a talajból nőnek ki. Többrétegű, mesélő homlokzataiban érezhető a tektonika hatása, a földtől való elrugaszkodás, az agyagból alkotott világ születésének minden erőfeszítése” – írja róla kollégája, Túri Attila, egykorimestere, Makovecz méltató sorai szerint pedig „A szerves építészet egyik rejtett ösvénye az ír-kelta-Hibernia-kultúrkör. Csernyus Lőrinc még egyetemista korában rátalált erre az ösvényre. A druidák sziklaházai, a természet elemi ereje érdekelte, ez illett hozzá! Erről az útról nem tért le.” Most persze igazságtalan (is) vagyok, mert ez a szegedi tömb erős jel, és bármennyire furcsa megközelítés is ez, az is értéke, hogy határozottan mi minden nem lett belőle. Először is nincs benne semmi Kós Károly-idézés vagy népiesen vicceskedő kikacsintgatás, a népszerűségre hivatkozó bazársoros leereszkedés, vagy a homlokzati csődíszekkel olcsón ügyeskedő, álmodern extravangancia sem. Az új épület puritán, ami jó, de vaskos és szigorú, ami nem látszik teljes szinkronban lenni az állatkerti nyitottsággal.
Ha azonban a hatását, továbbá a szegedi park lehetőségeit vesszük, hamar kiderül: sokra jutottak abból az 55 millióból, amely ennek a háromszáz négyzetméteres épületszimbólumnak a tető alá hozására rendelkezésre állt.
