Csakhogy Konfuciusz leszármazottait viszonylag rigorózusan számon tartják, bizottság munkál rajta, a genealógiát időnként nagy durva kötetekben kiadják, s hát a családfő nyilvánvalóan Tajvanon él, nem pedig Quzhouban. Azt mondta nekem ez a Kong, hogy 1128-ban Gaozong császár délre menekült a mongol nyomulás miatt, megalapítván így a Déli-Song-dinasztiát, ami szintén stimmel, s akkor a Konfuciusz-ivadékok egy része is elmenekült Qufuból, ahol a szálláshelyük volt, s ez is hihető. Azmár a családi belviszály része lehet, hogy ez pont az az ágazata volt-e a népes famíliának, amely a családfői címre igényt tarthat, mindenesetre itt azóta fungál egy szál, keresztül a mongolokon, a Mingeken és a Qingeken, köztársaságon és kommunizmuson, melynek énképe tiszteletet parancsoló.

Konfuciusz-ivadéknak lenni az idők nagy részében finom dolog volt.

Őrült tekintélyt s egyben anyagi biztonságot is jelentett. A császári időkben, vagyis az idők elsöprően nagy részében, deklaratíve Konfuciusz méretezte be a világot. Oly hatékonyan, hogy úgy is lehet konfuciánus szellemben élni, hogy ahhoz még Konfuciuszról sem kellett hallani. Sőt úgy is lehetett konfuciánus módon élni, hogy közben kommunisták voltunk, s éppen Konfuciusz ellen szerveztünk kampányokat.

Konfuciusz egészen rendkívüli ténye a kínai világnak: ő a kezdet és a vég, már akkor is létezett, amikor meg sem született, s addig lesz, amíg kínai kultúrájú ember lesz a földön. Pro forma a Han-birodalom kezdeti szakaszában kreálták egy valamikor az időszámításunk előtti VI. században élt kóbor filozófus figurájából, aki Szókratészhez hasonlóan nem írt le semmit, de állítólagos tanítványai rögzítették a párbeszédeit. Izgalmas kérdés persze a történelmi Konfuciusz is, de akiről én beszélek, az valójában életelvek komplexuma, melyek szinte minden kínai arcáról néznek ránk. Ennél persze több mindent is jelent, hiszen jelent rituálékat, ünnepeket, szervezési elveket, étkezési elveket, zenét, tehát konkrétan is az egész életet, de a lényeg, hogy szabályozza az emberek közötti viszonyokat. A két ember közti lehetséges viszonyok listája pedig egy kivételével mind a családon belül íródik le, a kivétel pedig a barátság. A család a császárral kezdődik, vagyis császár-alattvaló, s onnan jön a tényleges család, apa-fiú, idősebb fiú-fiatalabb fiú és így tovább, függelmi és felelősségi viszonyok. Miután a családon kívül is kerülhetünk viszonyba, azok mind ennek mintájára jönnek létre.

Konfuciusz kiválasztása a kínai kulturális intézetek névadójának a kínai kultúra velejét kölcsönzi a programnak.