A legfiatalabb alkotó mindössze kilencéves volt, amikor kamerát kért a kezébe: Balázs István Balázs később végignyerte Európát a filmjeivel. Vele is úgy kezdődött, mint a legtöbb tanítvánnyal. Fölvették a kamerát, nekivágtak a városnak, és Czibolya azt mondta neki: keress olyan dolgokat, amelyeket csak te látsz! Nem remekművek születnek ilyenkor, de nyomban látni lehet, hogy a kezdő mire figyel föl a világból. Nem kézből dolgoznak, hanem statívról: csak akkor lehet különleges, koncentrált felvételeket készíteni, ha nem mozog a kép. Felvétel közben tilos zoomolni, bármiféle belső képvágást alkalmazni. Czibolya beszél és beszélteti a tanítványait. Megtanítja az aranymetszést, megtanít szigorúan szerkeszteni. Jól megtanulta kezelni azt, hogy a tanítvány már az első órákban mást lát meg a világból, mint ő. El tudja különíteni a mesterség általános fogásait az egyéni látásmódtól.

Czibolya Kálmán műkedvelő amatőr fotósként kezdte pályáját a rendszerváltozás előtti Makón. 1984-től autodidakta módon kezdett forgatni a város tulajdonát képező első videokamerával. Esküvők, névadók és minden városi eseménymegörökítése volt a feladata – cserébe az első saját filmjeit is elkészíthette. A rendszerváltozás után egy ideig lakodalmi videósként kereste a kenyerét. Akkor tanulta meg a szituációk követését, a mozgások rögzítésének fogásait. Jól keresett vele, és kiváló technikát tudott vásárolni.

A gyerekeket akkoriban nagyon érdekelte a videózás – de otthonmég nem jutottak hozzá a technikához. Hozzácsapódtak a videóshoz, volt, aki kivette a kezéből a kamerát. Akkor gondolkodott el azon, hogy érdemes lenne velük foglalkoznia. De nemcsak adott nekik, hanem a mai napig kap is tőlük: energiát, új szemléletet. A gyerekek közt meg tud maradni fiatalnak.

Két társával és a legelső tanítványával hozták létre a Makói Városi Televíziót. Kezdetben a helyi televíziók még nem csak az önkormányzati politikát szolgálták, Czibolyának pedig különben is a filmkészítés volt a lényeg. Érték támadások, végül eltávolodott a városi tévétől.

– Minden egyes alkalommal, amikor döntenem kellett a biztos egzisztencia és aközött, amit szeretek csinálni, az utóbbit választottam. Akkor a Makói Videóműhelyt. Jó döntés volt –mondja 17 év után visszatekintve.

Abban az értelemben is kilógott a sorból, hogy nem akart beleragadni a hazai amatőr filmes világba. A műhely sohasem lett tagja a Magyar Amatőr Film Szövetségnek, inkább megpróbált nyugat-európai kapcsolatokat teremteni. Segítségükre volt ebben Lux Antal, aki nyaranta az egyik leghíresebb vendége volt a Makói Képzőművészeti Alkotótelepnek. Ő indította el a videóműhelyt a nyugat-európai gyermek- és ifjúsági filmes fesztiválok felé. A Soros Alapítvány nemcsak amegalakulásukat segítette, hanem később az utazásaikat is támogatta. A fiatal alkotók a nemzetközi seregszemléken össze tudták hasonlítani a saját műveiket másokéival. Még a Berlini Médiafesztiválon látták, hogy a német fiatalok jellemzően akciófilmeket készítenek. Czibolyáék inkább a valóságról, a környezetükről mesélnek. A szokásos magyar dokumentumfilmnél többet mondanak el képpel, akcióval – a látvány, a történet, az egyre több saját készítésű zene és az idegen nyelvű feliratos szöveg alapján bárki megérti a filmjeiket.

Minden ötlet annyit ér, amennyit megvalósítasz belőle – mondogatja tanítványainak a mester, aki következetesen szigorú a megvalósítás minőségét illetően. Volt egy tehetséges roma tanítványa, aki a környezetéről, a rokonairól készített filmet – egyes részleteket háromszor forgattatott le vele Czibolya –, de a fesztiválzsűri elé már tökéletes változat került. Nyert is vele.

Ma már nagyon sok családban van videokamera, egy okostelefonnal is lehet akár HD-minőségű felvételt készíteni, sőt vágni. Az új érdeklődők nemcsak Makó környékéről, hanem az egész országból keresik őket: elküldik a filmjeiket, tanácsot kérnek. Sokat változott a világ, de a minőség szigorú követelménye változatlanmaradt: a filmnek amozivásznon vagy a You Tube-ról letöltve egy laptop monitorján is hatnia kell. Az sem változott, amit Czibolya Kálmán így fogalmaz meg:

– Nem az én szememmel kell látni, nem az én agyammal kell gondolkodni! Én csak megadom az alapokat, de mindegyiküknek a saját útját kell járnia.

Tanítványok

Ferge Roland, a Makói Videóműhely egykori tagja, ma a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola mozgóképkultúra és médiaismeret szakos hallgatója: A filmkészítés nagyon sokat jelent egy gyereknek, és Makó környékén nem volt túl sokféle lehetőség előttünk. Kálmán nemcsak a szakmára tanított meg, hanem a közös munkára is.

Balázs István Balázs, a Duna TV operatőre, sokszoros fesztiválnyertes dokumentumfilm-rendező: A videoképet is olyan szigorúan kellett megkomponálni, mint egy fotót. Megtanultunk kamerát kezelni, vágni, észrevétlen fikciós elemekkel megerősíteni a valóságot. A Duna TV-nél dolgozom, de felvételiztem a Színház és Fimművészeti Egyetem operatőr szakára. A televízió kenyérkereset számomra, de a filmművészet irányába szeretnék tovább menni.

Rázúmolnak a világra

2003-ban létrehozták a Zoom to Europe and the World nevű saját fesztiváljukat. Meghívták a városba a nemzetközi i úsági filmes világ színe-javát. Rendeztek közben képzőművészeti kiállítást, fellépett a Szegedi Kortárs Balett. 2006-tól már nemcsak megnézték egymás filmjeit, hanem közösen készítettek is filmeket. 2008-ban nagy sikerű falujárást tartottak a Szeged melletti Újszentivánon: a dél-koreaiaknak óriási élmény volt például a lovas fogat, a bográcsolás. Ázsia legnagyobb televíziós iskolájának profeszszora és tanítványai voltak jelen: huszáregyenruhába bújtak, szalonnát sütöttek. 2010-ben a székelyföldi Agyagfalván tartották a tábort – az erdélyi világra „zúmoltak”.

Berlinben azt tapasztalták, hogy az ottaniak inkább akciófilmeket készítenek